A helyes politikai irányvonal fenntartásához nem elég, ha a szövetség „pilótái” a budapesti és bukaresti műszerfalnál egyaránt nyomogatják a gombokat. Figyelembe kell venni azt is, hogy az utasok merre kívánnak tartani.

Sokszor kiderült már a gazdasági válság óta, hogy a krízis ellentételezésére sem Brüsszel, sem Washington nem rendelkezik életképes, bejáratott recepttel. Hosszú azoknak az országoknak a listája, amelyek esetében hasznavehetetlennek bizonyult a hitelezői trojka pénzügyi-gazdasági stratégiája.

Újabb település került fel az erdélyi frontvárosok térképére: Kovászna. Kitartó, szorgos kezek fáradhatatlanul munkálkodnak azon, hogy a többségében magyarok lakta fürdőváros lakossága ne ismerjen nyugalmat, a nemzetiségi összetétel pedig más, az évszázadok óta megszokottal ellentétes irányba billenjen el.

Az elbukott államfőválasztás és a korrupciós botrányok miatt Ponta és a PSD számára politikai mentőövet jelent az áfacsökkentés most, amikor a Johannis győzelmével mesterségesen felduzzadt liberálisok mögé szorultak.

Milyen hitelük van a DNA – nem egyszer valóban túlkapásnak tűnő – akciói fölött sápítozó RMDSZ-es politikusoknak, amikor a szövetség elnöke egy közintézménnyel fizetteti sajtótanácsosa bérét olyan „munkáért”, amelyet ott nyilvánvalóan nem végzett el?

A omán ügyészségben nagy valószínűséggel soha nem merül fel a hatalommal való visszaélés gyanúja Mezeivel szemben, ha az elöljáró ellen történetesen nem az általa vezetett önkormányzat hatáskörébe tartozó társaság magyar vezetője tesz feljelentést, horribile dictu Gyergyószentmiklós magyarországi testvértelepülésének jóváhagyásával és egyetértésével.

ól tudjuk, milyen szerepet játszottak a véres események kiprovokálásában, levezénylésében a kommunista titkosszolgálat, a Szekuritáté ügynökei, a hadsereg, a rendőrség tisztjei, a Vatra Românească uszítói, és végül, de nem utolsósorban – ha már a bányászjárás is szóba került – mi szárad a Ion Iliescu akkori államfő lelkén.

A romániai magyar politikum és a sajtó több mint egy hete próbálja megemészteni berlini kijelentését, miszerint Romániában nem létezik magyarkérdés, de igazából nem sikerült megfejteni az e mögött rejlő jelentést. Attól tartunk, hogy azért, mert ő sem tudja, mit akart mondani.

A nagy áruházláncoknak éppen az fáj, hogy az állami online adatbázis fokozná a konkurenciát a piaci szereplők között, és mindez az árak lefaragásához vezetne.

Mircea Diacon „érvei” alapján a szándék nyilvánvaló: minden eszközzel el kell lehetetleníteni a mozgalommá terebélyesedett székelyföldi hagyományos termékek piacát.

Polipszerű hálózat felszámolásával kísérletezik a sokak által ügyészállami rendszer kiépítésével vádolt DNA, és úgy tűnik, csak idő kérdése, mikor jut el a legmagasabb körökig.

Miközben a kormányfő értelemszerűen nem az őshonos magyarországi kisebbségektől óvná az országot, a balliberális ellenzék idegenellenességgel vádolja, és kitárná az ország kapuit a bevándorlók előtt.

A korrupcióellenes küzdelem a jelek szerint akkor lehet igazán sikeres, ha a kormány megfelelő jövedelmet tudna biztosítani a közszférában, és akkor tulajdonképpen megérné nem korruptnak lenni.

Általános elvárás a románság részéről, hogy a magyaroknak is tisztelettel kell viseltetniük december 1., a Román Királyság és Erdély egyesülésének évfordulója iránt, mivelhogy az valamennyi román állampolgárhoz szól. Természetesen nem szól, legalábbis nem úgy, ahogy a többségiek gondolják.

Az egykori gazdasági és fejlesztési miniszter kései kitárulkozása kísértetiesen hasonlít arra, amikor egy hosszú időn keresztül zavartalanul ténykedő maffiahálózat, szervezett bűnbanda tagjai hirtelen hajba kapnak egymással, egyesek pedig utánam az özönvíz felkiáltással sorra kezdik „feldobni” a társakat.

A Nagyékkal rokonszenvezők részéről természetes az érzelmi megközelítés, a külső szemlélők azonban nem tehetik meg, hogy összeesküvés-elméletek gyártásával egyszer s mindenkorra semmissé nyilvánítsák a romániai igazságszolgáltatás pártatlanságát.

Úgy fest, a hatalma kiterjesztése érdekében mindent elkövető hírszerzés teljes pályás letámadásba fogott.

A jelek szerint a taláros testület maradt az egyetlen grémium az országban, amely az e téren korlátozott mozgástérrel rendelkező civil társadalom aggályai közepette képes kordában tartani a politikum és az állambiztonsági szervek, nyomozó hatóságok túlkapásoknak is teret engedő törekvéseit.