A BNR szemet hunyt a bankok mohósága fölött, akárcsak a devizahitelek lejesítését célzó kezdeményezéseket sorozatosan elnapoló mindenkori kormányok és a parlament, így csak idő kérdése volt, hogy mikor robban a devizabomba.

A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás nyomán világszerte arról (is) dúl a vita, hogy a civilizációk összecsapása közepette indokolt-e, megengedett-e korlátozni például a véleménynyilvánítás szabadságát.

Amikor a magyar állam a romántanuláshoz nyújt segítséget, gyakorlatilag az erdélyi magyarok romániai beilleszkedését ösztönzi, rácáfolva az Erdély elszakítását vizionáló többségi félelmekre.

A Bukarest részéről megnyilvánuló egyesülési szándék közepette komoly politikai üzenetet hordoz, ha a szomszédos országban nő a fogadókészség a nagy román törekvések iránt.

Csak azok képesek azt a következtetést levonni, hogy Budapestet a határrevízió sarkallta, akik számára az ország területi épsége és szuverenitása elleni támadással egyenértékű az alapvető emberi és kisebbségi jogok szavatolásának követelése.

Az előzmények ismeretében kardinális kérdés, milyen mértékben képes az együttműködésre, de legalábbis a normális politikai együttlétre Johannis és Victor Ponta.

Az elmúlt 25 évben először bíznak a magyarok jobban egy román politikusban, mint egy magyarban: az elnökválasztás második fordulója után a közösség körében tizenkét százalékkal magasabb volt Johannis bizalmi indexe, mint a Kelemen Hunoré.

Az Egyesült Államok tisztában van a romániai restitúció anomáliáival, beleértve a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium újraállamosításáról született bírósági ítélet hordozta veszélyeket, mégsem tanúsít különösebb érdeklődést az ügy iránt.

Gazdasági elemzők és az Európai Bizottság szakértői is úgy látják, hogy megszorítások nélkül a Ponta-kabinet képtelen lesz viszonylagos költségvetési egyensúlyt teremteni.

Sohasem fognak közelebb hozni egymáshoz például a kézdivásárhelyihez hasonló gesztusok, hiszen semmivel sem intoleránsabbak az időnként magyarlakta városokban hőzöngő szélsőséges románoknál mindazok, akik december elsején gyászlobogókkal aggatják tele az udvarterek városa főterét.

Nem vall következetes magatartásra, hogy Frunda Györgytől az RMDSZ főtitkára utólag határolódik el a Ponta melletti nyílt kampányolás miatt, miközben a döntő forduló előtt a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkozva tiszteletben tartandónak nevezte az exszenátor korteskedését.

Az emberek november 16-án azt üzenték az egész politikai osztálynak: semmi sem múlhat el következmények nélkül, továbbá a politikusok nem tehetik meg, hogy fittyet hányjanak a társadalom igényeire.

Johannis megválasztása mégiscsak kevesebb veszéllyel járna románok, magyarok, németek számára egyaránt.

Reménykedjünk, hogy a választók többségének memóriája nem bizonyul túl rövidnek vasárnap, és a második fordulós pecsételés során nem feledik, miként merítették ki a szociáldemokraták a csúsztatások, hazugságok teljes tárházát, és folyamodtak a legalantasabb módszerekhez Victor Ponta Cotroceni-be vezető útjának egyengetéséért.

Elhamarkodott döntést hoztak az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői, amikor az államfőválasztás első fordulóját követő napon bejelentették lemondásukat.

Bebizonyosodott, hogy teljes mértékben fölöslegessé vált a kampánycsend intézménye.

Eleget elárul az RMDSZ politikai filozófiájáról alelnökének minapi durva csúsztatása, miszerint a 14 államelnökjelölt közül a szövetség jelöltjén kívül egyetlen sincs, aki a következő években „pozitívan állna a kisebbségi kérdésekhez”.

A testületileg kompromittálódott PSD-t minden jel szerint példátlan bukás fenyegeti, amelyet akkor is képtelen elkerülni, ha történetesen megnyeri az államfőválasztást.