Budapesti elemzőkhöz hasonlóan meríteni lehetne a mesék világából, miszerint háromszor verte a „fideszes” Ludas Matyi a „baloldali” Döbrögit, de példálózhatnánk fabulával is, hogy a „Fidesz-bálna” felfalta a kishalakat.

A kérdés csak az: egy újabb, a PER közvetítévésel megvalósuló „Neptun-féle” tárgyalás a magyarság érdekeit szolgálná-e, vagy újabb esélyt adna Romániának arra, hogy a kisebbségbarát szerepében tetszelegjen.

Victor Ponta és a PSD nem a két kormány szintjén felmerült nézeteltérések feloldásában, az elhidegült államközi viszony enyhítésében, hanem a konfliktusgerjesztésben érdekelt.

Románia honatyái ismét bebizonyították, hogy ott tesznek keresztbe a korrupcióellenes küzdelemnek, ahol csak tudnak, és szeretnék maguk megválogatni, közülük ki ellen folytathat bűnvádi eljárást az ügyészség.

Ekkora hideg zuhany talán a rendszerváltás óta nem ért magyarországi szociáldemokrata szavazót, úgy tűnik, a magyar baloldal számára eljött a vég.

Nincs új a nap alatt: az RMDSZ autonómiatervezetének közzététele nyomán román politikusok és elemzők részéről elhangzott „értékelések” csak a szokásos hisztériakampányt hozták, amelyen valószínűleg csak az csodálkozna, aki az elmúlt 25 évet nem Romániában élte le.

Világos, hogy az RMDSZ hegemóniájával szemben két magyar alakulatnak nagyon nehéz, szinte lehetetlen ütőképes alternatívát felmutatnia.

Az Európába irányuló részleges gázstop oka természetesen az ukrajnai válság miatt foganatosított újabb oroszellenes szankciókban keresendő: Vlagyimir Putyin valószínűleg be akarja bizonyítani, hogy Moszkva számára nemcsak katonai eszközök állnak rendelkezésére, ha világhatalmi pozíciójának szemléltetésére van szükség.

A szociáldemokraták iszonyúan félnek a novemberi megmérettetéstõl, a Klaus Johannis elleni második fordulós párharctól, jelöltjük esetleges vereségétõl.

Bár Victor Ponta már szerdán diadalittasan beharangozta, hogy sikerült „megszereznie” Románia számára a regionális fejlesztésért felelős EU-biztosi tisztséget, a helyében nem innánk előre a medve bőrére.

Amikor július 28-án az első világháború kitörésének 100. évfordulójára emlékezett Európa és a világ, Ukrajnában javában dörögtek a fegyverek.

Bebizonyosodott: nagyon nem ártana, ha Ponta legalább feleannyira konyítana a kormányzáshoz, mint az autóversenyzéshez.

Számos tanulsággal szolgálnak az összrománság helyzetének és gondjainak kibeszélése céljából tizenkét évvel ezelőtt létrehozott marosfői nyári szabadegyetem idei előadásai, mindenekelőtt Bukarest számára.

Sokak szerint soha ennyi jelölt – számuk máris kitesz egy tucatot – nem tolongott még az államelnöki tisztségért folytatott küzdelemben Romániában, mint idén, ráadásul a megmérettetésig hátra van még bő három hónap.

Băsescunak abban igaza van, hogy a szenátor nem a legmegfelelőbb jelölt a kulturális tárca irányítására.

Ponta azoknak a – egy friss felmérés szerint a lakosság 65 százalékát kitevő – választóknak üzent, akik szerint Románia államfőjének román nemzetiségűnek kell lennie.

Miközben az anyaországi nemzeti erők 1989 óta egyre hangsúlyosabb nemzetpolitikát képviselnek, az elmúlt huszonöt év nagy hiányossága, hogy Budapest nem tekintett egységes gazdasági térként a Kárpát-medencére.

Az elmúlt hetekben többször is kiderült, az RMDSZ koalíciós partnerei annak ellenére nem kíváncsiak a szövetség álláspontjára, hogy március óta tagja a Ponta-kabinetnek.