Ünnepeljünk együtt?

„A románok ugye gyakran hangoztatják, hogy számukra semmilyen pozitív üzenettel nem bír az 1848-as magyar forradalom, amelynek nyomán nem a Kossuthék által hirdetett népek szabadságának eszméje maradt meg bennük, hanem az erdélyi polgárháború általuk negyvenezer főre becsült román áldozatának emléke.

Ne feszegessük, hogy ennyien még a magyarbarátsággal egyáltalán nem vádolható osztrákok szerint sem estek el annak idején; inkább reménykedjünk, hogyha a többségi társadalom soha nem is fogja megkedvelni ‘48-at, legalább mi nyugodtan megünnepelhetjük március idusát. Másrészt általános elvárás a románság részéről, hogy a magyaroknak is tisztelettel kell viseltetniük december 1., a Román Királyság és Erdély egyesülésének évfordulója iránt, mivelhogy az valamennyi román állampolgárhoz szól.

Természetesen nem szól, legalábbis nem úgy, ahogy a többségiek gondolják, de nem is ez a lényeg, hagyjuk, hogy üljék meg ők az ünnepüket. A bökkenő ott van, hogy miközben például március 15-öt minden magyar a magáénak vallja, december elseje a románokat is megosztja.

Például egy őshonos külhoni (értsd: egykori magyarországi) románt ez a dátum legfeljebb amiatt tölthet el nemzeti büszkeséggel, hogy az újkori Románia megalakulását jelöli, de mivel őseivel együtt az akkor létrejött anyaország határain kívül ragadt, számára december 1. nem piros betűs ünnep. Aki nem hiszi, kérdezzen meg mondjuk egy méhkeréki románt. Ezért kell hát csínján bánni egymás ünnepének megünnepeltetésével."