Már most borítékolni lehet, hogy a gépmadár katasztrófájának (lelövésének) pontos körülményeire, az elkövetők kilétére sohasem derül fény.

Hol éri meg az RMDSZ-nek asszisztálni ehhez a kampánykormányzáshoz, legitimálni azt a hatalmat, amelynek inkompetenciája következményeit az egész társadalom a saját bőrén érzi a beruházások elmaradása, a kampánymaszlagnak szánt adócsökkentések, valamint az utóbbiakat kompenzáló emelések révén?

Haz az RMDSZ kormányon marad, saját választói és nemzetközi partnerei előtt egyaránt elveszíti a hitelét.

Bár nem bánnánk, ha nem nekünk lenne igazunk, a jelenlegi körülmények között – Tusványoson innen és túl – nem sok reménnyel kecsegtet az erdélyi magyar–magyar párbeszéd.

A történelem tapasztalatait idézve: akié Erdély, azé az ország. És ezt nagyon jól tudták Ponta elődei is.

Mircea Băsescu csúnya megvesztegetési és zsarolási ügye roppant kényes helyzetbe sodorta az államfőt, aki 2004-ben kezdődött elnöki pályafutása legfőbb vívmányának éppen az igazságszolgáltatás függetlenségének megteremtését tartja.

A kötelező sorkatonai szolgálat idején rendszerint erőltetett menet, laktanyafogság, nyilvános megaláztatás volt az erdélyi magyar bakák „zsoldja”, ha anyanyelvükön váltottak szót egymással.

Tévesen értelmezett koalíciós hûségébõl kifolyólag az RMDSZ az elõzõ két államfõválasztáson is „rossz lóra tett”.

A kincses város legújabban lebuktatott fehérgalléros maffiózójának történetében legalább annyira megdöbbentő a főszereplő merészsége, mint a korrumpálhatósága.

Még hivatalába sem lépett, és Szlovákia új elnöke többet tett a többség és kisebbség viszonyának rendezéséért, mint elődei együttvéve.

Crin Antonescu PNL-je és Vasile Blaga PDL-je egyaránt belátta: csakis a nagyjából azonos támogatottsággal rendelkező két párt erőinek egyesítése révén képesek megállítani a „vörös úthengert”.

Az európai törvényhozás képviselőinek és vezetőinek, egyáltalán a brüsszeli eurokratáknak először is azon kellene elgondolkodniuk, miért hagyja hidegen az EU polgárainak több mint felét az eurovoks.

Pedig a napnál is világosabb, hogy a jelenlegi hatalom azoknak a megszorításoknak a gyümölcsét aratja, amelyeket még a Boc-kormány foganatosított a gazdasági válság idején, és amelyeket ellenzékben Pontáék naponta kárhoztattak.

Az áprilisi országgyűlési választások, a Fidesz újabb kétharmada apropóján sokan megkongatták a vészharangot Erdélyben, hogy a nagyobbik budapesti kormánypárt úgymond „bedarálja” az RMDSZ-t, pontosabban Kelemen Hunorék önként kapitulálnak a Fidesz előtt.

A kárpátaljai magyarok autonómiáját követelni annyit tesz, mint akasztott ember házában kötelet emlegetni.

Addig nem lenne nagy baj, amíg a magas rangú bukaresti politikusok „befelé”, azaz szigorúan belpolitikai témákban anyáznák egymást.

A nyilatkozatok szintjén a külhoni magyarok ádáz védelmezője szerepében tetszelgő szélsőjobb ráadásul olyan gesztusra vetemedett, amire a baloldalon is csak az MSZP eurolistavezetője, Szanyi Tibor szokott.

Nem ártana szólni az ukrán hadseregnek és az oroszbarát szeparatistáknak, hogy május 25-éig kössenek fegyverszünetet, a hetek óta dúló harcok ugyanis Románia lakosságának nyugalmára is kihatnak.