Vannak. Nagyok. És egyelőre nem tudják őket leküzdeni.

Úgy tűnik, a béka segge közelében.

Amint fogynak a jók, átveszik a helyüket a tahók. Ez Románia egyik legnagyobb baja. Doru Pop remek és ugyancsak elgondolkodtató szövege.

Miért is csodálkozunk akkor, hogy a nép fiaiból lett országvezérek lopnak?

Cameron összecsap az Unióval. Rég nem volt ilyen csattanós brit-európai meccs. De kinek szurkol Románia meg a többi kis játékos?

Mert jól gazdálkodnak. Csakhogy Bukarest szépen lefölözi a jól végzett munka hasznának nagy részét.

Ez sajnos nem vicc. Tragikus jelenségről van szó. És nehezen leküzdhető.

Ilyen hipotézisek is előkerülnek a politikai és stratégiai elemzők boszorkánykonyháiból.

Igaz ugyan, hogy közbeszólhat egy kis határellenőrzés itt-ott, de ez csak ideiglenes. Szóval nem feladni!

És persze elöljáróink hallgatnak. Mert kell az a szavazat, na.

A kommunista (és nem csak) mítoszgyártók jó nagy mumust faragtak Mihály királyból. Cornel Jurju történész elmondja, hogyan.

A térképeket megrajzolták, a seregeket összegyűjtötték. Mi meg nézhetjük.

Hát, nagyon! Legalábbis a vén kontinensé. Meg Oroszországé. Meg Kínáé. Persze lesznek nyertesek is. Nem is kevesen.

Persze csak egy Facebook-üzenetváltásban. Hans Hedrich közzétette a beszélgetést. Tessék, lehet olvasni.

A szabvány válaszokat ismerjük. Daniel Cioroianu szövege viszont a helyzet teljesen más olvasatát ajánlja.

Kérdés, hogy miért? Biztos tudás persze nincs, de egy-két kézenfekvő hipotézis mindig akad.

Úgy tűnik, ő maga. Illetve az, ahogy egyre nevetségesebbé válik. Dan Tăpălagă írása.