Persze a rossz lapokkal is lehet játszani. De csak akkor, ha az ember ért hozzá.
Földrajza – többek között a famaffia által is tönkretett – fenségességén kívül Romániának inkább csak rossz lapokat osztottak a sors pókerasztalánál. De mások ennél is rosszabbul jártak. A győzelem pedig lehetséges.
Hiszen játék közben a balszerencsét ügyességgel kompenzálva is lehet nyerni. Ennek ellenére úgy tűnik, sokan már nem hisznek a jó győzelmében. Több mint egy évvel azután, hogy Klaus Johannist megválasztották a legfőbb tisztségbe, és néhány hónappal a Colectiv-forradalmat követően még mindig nagy azoknak a száma, akik
Például Cristi Danileţ bíró levertnek mondta magát, aki lányával együtt korábban az Antena 3 politikai okokból családtagokat sem kímélő médialincselésének áldozata lett, mely műsornak most újra sikerült elérnie a gazemberség csúcsát, amikor egy független újságíró gyermekét használta fel céljaira. Bár minden oka meglenne rá, hogy büszke legyen a teljesítményére – akárcsak a megtámadott újságírónak, Dan Tăpălagănak is –, a törvény embere „szégyenének és lefegyverzettségének” adott hangot.
De nem az Antena hangolta le. Hanem egyik honfitársa azon kérdése, hogy miként mondhat le törvényesen az állampolgárságáról. Ahogy azt Danileţ a Contributors.ro-n megírta, „olyan személyről volt szó, aki nemcsak távozni akar az országból, de még azt is el akarja felejteni, hogy román volt valaha, talán még azt is, hogy létezik egy Románia nevű ország, hogy többé ne legyen dolga ezzel a maffiaszerű és korrupt állammal”.
Persze, a románok – hogy egy figyelemre méltó egyesült államokbeli karriert felépítő volt honfitársunkat idézzem – „több évszázados oszmán gyarmatosítást” tudhatnak maguk mögött… Már ez is elég lett volna. Márpedig ahogy azt a román-amerikai Dragoş Paul Aligică kiemeli, mögöttük van még „több évszázados túlélés a moszkovita despotikus-cárista-bolsevik-totalitárius szörnyűség mérgező közelségében, plusz 50 évnyi élőben, érzéstelenítés nélkül megtapasztalt kommunista társadalmi kísérlet a XX. században, miközben kétszer is megpróbálták beolvasztani a germán ’élettérbe’”.
Ehhez a „történelem által nyújtott nyersanyaghoz” hozzátenném még a Ion Iliescu féle „eredeti demokrácia” és az őt követő burkolt fészénizmus (FSN – Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) által meghatározott negyedszázadot, melyet túlságosan hirtelen tört meg a NATO-hoz, az EU-hoz és az igazságszolgáltatás csíraállapotban lévő függetlenségéhez való hozzáférés. Ezen évtizedek undorító tortáján a szekus propagandát sugárzó televíziók által okozott mérgezések és kollektív pszichózis évei jelentik a habot. Így hát nem csoda, hogy sok románnak, amikor választási helyzetbe kerül,
Minden alkalommal, amikor szeretnék elkerülni Románia szélsőségességen és demokrácia-feladáson keresztül megvalósuló ciorani „színeváltozását”, a románok csábítást éreznek, hogy csapot-papot itt hagyjanak, menekülőre fogják, elmerüljenek egy másik, elviselhetőbb, szabadabb tájakon elérhető valóságba. Például, hogy külföldre menjenek dolgozni. A fiatal románok között kevesen vannak azok a némi képzettséggel rendelkezők, akik nem játszottak el legalább az emigrálás gondolatával.
Nem nehéz kitalálni, hogy miként nyomorította meg ez a migrációs nyomás Romániát. Az ország tartós eltorzulásáról Doru Pop írt az Adevărul blogoldalán (magyarul itt olvasható – a szerk.). Aki az ország „demográfiai katasztrófáján” sajnálkozik. Amit a „világháborúknak”, „az eliteket üldöző, a zsidó és német kisebbségieket eladó” kommunista rezsimnek és „a harmadik, az… 1989 utáni demográfiai kiürülésnek” tulajdonít. És mivel ezen exodus során nem a „bűnözők, a lusták vagy a tudatlanok” távoztak, Romániában „a közösségiséget közönségesség váltotta fel”, a társadalom pedig annyira a „feje tetejére állt”, hogy – a szerző szerint – már semmilyen kiút nem maradt.
Annak tűnik, legalábbis részben, ha eltekintünk attól a tévedéstől, hogy a „két világháborút” is az okok között említette. Az első Nagy-Románia létrehozásának és a nemzet gazdagodásának sikerével zárult. Majd csak az antiszemita évtized által bevezetett második világháborús tömeggyilkosságok, melyek előkészítették aztán a kommunista totalitarizmus évtizedeit, ezek indították, kísérték, nyújtották el, alakították ki és súlyosbították folyamatosan Románia katasztrófáit. És tragédiája többek között azért sem ért véget, mert igazi történelmét – a ceauşizmus alatt is – folyamatosan kozmetikázzák, elkenik, tagadják vagy elhallgatják, ahelyett, hogy nyíltan és becsületesen kezelnék, törvénytelenségeit pedig megbüntetné egy olyan igazságszolgáltatás, mely nemcsak független, de – tartósan – potens is.
Egy diagnózis felállítása, még ha részben helyes is, nem jelenti feltétlenül a helyes gyógymód megtalálását is. Ami, Románia esetében, bármiféle fatalizmus határozott elutasítását jelenti. Hiszen a közösségi hálózatok korában az emigrált „közösségiek” egy része megteheti és kész is arra, hogy hazatérjen. Vagy legalábbis minél közelebb legyen, még ha virtuálisan is.
A nem-fatalista diagnózisok terén nemrég Klaus Johannis elnök is remekelt. Aki a külföldi románoknak szentelt egyik rendezvényen a Cotroceni-palotában – dicséretes módon – azt javasolta, hogy „a diaszpóra váljon nemzeti prioritássá”, hogy ezáltal „Románia… ne pazarolja el értékes emberi tőkéjét”, melyet „a határon túl élő polgártársaink” képviselnek. Egy hallgatagnak tartott politikushoz képest szokatlanul hosszú beszédben az elnök számos dicséretes megállapítást és javaslatot tett, melyek célja bevonni a diaszpórát és annak tudását a közügyekbe. Az elnök azon sajnálkozott, hogy „túl kevés (emigrált) román rendelkezik konkrét tervvel” a hazatérésre, de kifejezte abbeli örömét, hogy „fontos befolyásolási tényezők a befogadó országaikban”.
Amin azonban az elnök a hosszú beszédében – sajnos – elfelejtett sajnálkozni, az a külhoni románok szűkmarkú parlamenti képviseletéről szóló siralmas törvény. Mely törvényt ő maga írt alá, különösebb ellenvetések nélkül, még tavaly nyáron.
Amikor tényleg szabadon és tiszteletnek örvendve megszerzik maguknak a jogot az igazságra és igazságot is fognak tenni. Amikor megértve történelmüket, helyüket és szerepüket a szabad nemzetek globalizált koncertjében, képesek lesznek majd újraindítani a politikai osztályt oly módon, hogy a csúcstól a társadalom legalsó szintjéig eltűnjön az, amit Andrei Pleşu, az Antena-típusú lincselések másik áldozata, „közéleti obszcenitásnak” nevezett.
Akkor birtokába kerülnek majd azoknak az aduknak, melyek elengedhetetlenek egy nemzet számára, mely erős intézményekkel és erkölcsi fogódzókkal felszerelkezve, ezek révén esélyt ad magának arra, hogy verhetetlenné váljon a történelem játékasztalánál.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.