A román, aki mindent megad a székelyeknek. Ritka mocskos írás a mioritikus uszítás nagykönyvéből.

Klaus Iohannis rekordsebességgel elfogadta Liviu Dragnea javaslatát a miniszterelnöki tisztségre. Ezzel megmentette, vagy éppen elárulta az országot?

Na ugye, hogy lehet kiegyensúlyozottan is beszélni a centenáriumi magyarveszélyről. A körülményekhez képest legalábbis.

Igen, a szélsőséges nackó sajtó szerint a hazai és magyarországi magyar terrorista személyek, egyesületek, alapítványok, pártok és kormány összehangolt terrortámadást indítottak Románia ellen.

Pedig ha tudnák a habzó szájú románok, hogy olyan román személyiségek, mint Cuza, Maniu, Pan Halippa is autonómiát akartak... Sabin Gherman írása.

Miért, miért... hát mert Trianon, meg mindent vissza, meg Orbán. A román nackósajtó újabb hagymázas forgatókönyve.

Érdekes megfigyelni, hogy a kiegyensúlyozottabb román elemzések is hogyan lavíroznak az úgynevezett „magyar kérdés” megértési kísérlete és elutasítása között.

Dehogy kér. Inkább lemond. De nem a súlyos kijelentése miatt. És a cikk szerzője sem azért mossa a (most már) ex-miniszterelnök fejét, mert bunkó volt.

A román nemzeti sajtó apokalipszist vizionál a székelyföldi autonómia elképzelése mögé. Pedig ha tudnák a magyarok, hogy ugyanúgy átverik őket a pártjaik, mint a románokat a PSD...

Nem, nem Erdélyről van szó. Az már egyesült Romániával. Besszarábiáról. Annak még egyesülnie kell Romániával. Nem tudni, mikor és hogyan, de biztos.

A kormánypárt még most is a saját belső botrányaival van elfoglalva, pedig az erőszaktevő rendőr esete azonnali és határozott lépéseket kívánna.

Amint várható volt, érkeznek az első durva reakciók az erdélyi magyar pártok megállapodására. Például az alábbi cikk.

Klaus Iohannis mindenkinek szeretne megfelelni, Nyugatnak és Keletnek is, de ez nem fog menni.

Valóban ilyen gyászos, áldozati hangvételű himnuszt érdemel Románia?

Ideje lenne tükörbe nézni a századik évfordulón – véli Sabin Gherman.

A régiósítás örökre utópia marad, ha a különböző etnikumok továbbra is ragaszkodnak eltérő Erdély-képeikhez.

A nem autentikus folklór terjedése nemcsak a jó ízlés válságának a jele, hanem a „románkodás” túlpörgetésének is.