Székely szomszéd, autonómiát akarsz?

Íme, mit ajánlok neked, kedves székely szomszéd: adok neked autonómiát, nemcsak kulturálist, vagy területit a román Államon belül, hanem totálist! Csináld meg a saját országodat,

adok neked a földemből és csináld meg az országodat Románia közepén.

Zászlód már van, már csak ország kell neked. Úgy tűnik, az én országomban nem érzed jól magad. És mivel nagylelkű vagyok, és nem szeretem nézni, miként vergődsz holmi fájdalmas frusztrációk kínjában, kész vagyok megtenni, amit fentebb mondtam.

De, szomszéd, tudatában kell lenned néhány dolognak. Nevezetesen annak, hogy miután meglesz a saját, annyira vágyott országod, tőlem többet ne várj semmit. Egy Románia által körbevett enklávéban fogsz élni. Bárminek, ami tőled a világ más tájai felé elindul, az én területemen kell majd átmennie, mint ahogy annak is, ami feléd tart. Nekem pedig jogom lesz ellenőrizni ezeket a dolgokat és akkora tranzitdíjakat kivetni, amekkorákat akarok. Ebbe a jogomba nem szólhatsz bele, mert én azt csinálok az országomban, amit akarok, te meg a sajátodban azt, amit akarsz.

Élelemre lesz szükséged, nálad nagyjából csak krumplit lehet termeszteni.

Búzára, kukoricára, zöldségekre és egyebekre lesz szükséged. Amilyen jó szomszéd leszek, adok majd neked, de olyan áron, amilyenen akarom. Mit szólsz 50 euróhoz a búza kilójáért, vagy 100 euróhoz a paradicsom kilójáért? Biztosíthatlak, hogy a legjobb minőségűek lesznek. Van nekünk bőven a Bărăganon, például. Rád nézve sajnálatos módon a Bărăgan örökre az enyém marad…

Aztán – nyilvánvalóan – iskolába kell járatnod a gyermekeidet. Ebben is segíthetlek. Romániának van néhány nagy egyetemi központja, Bukarestben, Kolozsváron és Iaşi-ban, például. Beengedem majd oda a gyermekeidet, szerény éves tandíjért, mondjuk fejenként 500.000 euróért. Biztosan megengedheted majd magadnak, a krumpliexport révén nagyobb GDP-d lesz, mint Norvégiának, valószínűleg…

Az oktatási intézmények esetében valószínűleg túl magasnak tartod majd a díjaimat, ezért talán úgy döntesz majd, hogy te is létrehozol néhányat. Kitűnő ötlet lenne, csakhogy én, például, nem fogom elismerni az ott kiadott okleveleket. És még ha el is ismerném azokat,

az iskoláid valószínűleg magyar nyelvűek lesznek, tehát nem tudod majd elhelyezni a területemen a végzőseidet.

Az egyetlen lehetőség, hogy némi esélyed maradjon, az lenne, ha román nyelvet használnál az iskoláidban, hogy végzőseid munkát találhassanak Romániában, de ezzel vajon nem tennéd ki magad annak a veszélynek, hogy… elrománosodsz? Azért mondom, ezen a téren is ügyelj, milyen döntéseket hozol.

Egyértelmű, hogy új állami entitásként a világ térképén nem lesz már elejétől fogva tagja a nemzetközi szervezeteknek, nem leszel benne sem az EU-ban, sem a NATO-ban és nem leszel tagja semmilyen kereskedelmi megállapodásnak.

Nekem pedig jogom lesz ellenőrizni mindazt, ami áthalad a területemen irányodba, mint ahogy azt is, ami tőled más tájak felé indul. A második esetben díj ellenében adhatok neked tranzitvízumot, mondjuk 100.000 euróért darabját, amivel egyetlen egyszer léphetsz román földre. Mit szólsz hozzá? Megfelel? Mondtam, hogy ma nagylelkű vagyok. Kint szép az idő, tehát minden okom megvan erre.

Ezen kívül sem nemzetközi repülőterekkel, sem kikötőkkel nem rendelkezel.

Ha akarod, mivel jó szomszédod leszek, bérbe adok majd neked néhány mólót Konstancán, hogy te is kereskedhess. A bérleti díjat együtt határozzuk majd meg, a – szerintem méltányos – kiindulási ár 500.000.000 euró lenne évente. Ott felrakhatnád a hajókra az exportra szánt krumplidat.

Pénzre lesz majd szükséged – például –, kórházakra és elég forrásra ahhoz, hogy megfizethess rendőri erőket, jó orvosokat, sebészeket, katonákat és más hasonlókat. Például, kórházak és jó orvosok nélkül kénytelen leszel az én országomban kezeltetned a betegeidet, ahol az általad kiadott egészségbiztosításoknak – minden bizonnyal – nem lesz fedezetük. De nem hagyhatlak bajban, átveszem a betegeidet, ha elfogadod, hogy 50.000 eurót kell fizetned egy vakbélműtétért.

Ha én idegengyűlölő vagy ultranacionalista vagyok, akkor te mi vagy?

A fentebb felsoroltakból látható, hogy én nem vagyok sem idegengyűlölő, sem ultranacionalista, ezzel szemben te, szomszéd, Európa-ellenes vagy. Kérdezheted, hogy ez meg hogyhogy.

Egyszerű: miközben Európa kulturális és gazdasági homogenizációt akar (ami, amúgy, képzelgés), te szeparatizmust akarsz és Nagy-Magyarországról álmodozol, mely ugyanolyan utopisztikus, megvalósíthatatlan dolog, mert még abban a középkori államban is kisebbségi voltál.

Felidézhetném neked a történelem különböző részeit, melyekből – talán – megérted, hogy

befogadtalak az ÉN országomba, földet, vizet és kenyeret adtam, de úgy tűnik, neked ez nem elég.

Még az eredeted is bizonytalan, abban az értelemben, hogy székelyként magyarnak mondod magad, de még Budapest történészei sem tudtak megegyezésre jutni abban, hogy ki vagy, honnan jössz és rokonuk vagy-e, vagy sem. Simon de Keza, Ládisláu al IV-lea (meghagytuk az eredeti helyesírást – a szerk.) (1278-1290) udvarának egyik papja a Gesta Hungarorumban azt állítja, hogy „Pannónia magyarok által meghódítása után a székelyek megkapták az ország egy részét, de nem az Alföldet, hanem ugyanabban a sorsban osztoztak a hegyi szomszédaikkal, a blackokkal, akikkel összekeveredtek és akiktől az ábécét átvették”.

Íme, kedves szomszéd, egy magyar krónikás egyértelmű különbséget tesz a te nemzetséged, a székelyek és a magyar között. Állítása másik érdekes aspektusa az, amiből kiderül, hogy

némi román vér is lehet benned és az enyéimtől tanultál meg írni.

Zavaró, nem?

Az a dolog, amiről Keza bácsi beszél, valamikor a XI. század végén, vagy a XII. század elején történt. Találd ki, hány évnyi történelmük volt az enyéimnek ezen a földön, mire te megjöttél. Nehéz megbecsülni, igaz? Megértem, az ókor számodra nem létezik, történelmedben lehetetlen „Krisztus előtt” kifejezést használva hivatkozni eseményekre. A kőkorról, vagy a vaskorról nem is beszélve, mert ez számodra és a tied számára már a sci-fi területéhez tartozik. Ez is ugyanolyan zavaró, igaz?

Nem fogok visszaemlékezni arra az 1.000 évre, mely alatt jogokkal Erdélyben csak te és más kisebbségiek rendelkeztek, miközben az enyéimet elnyomtad, betiltottad a nyelvüket, a román nevüket, a vallásukat és minden elemi emberi jogukat (a Trianon előtti és utáni nemzetiségi politika összehasonlítását lásd itt – a szerk.).

Nem fogok visszaemlékezni Ippre és Ördögkútra, nem fogok visszaemlékezni arra, amit Géza Kosztensky (helyesen: Kostenszky Géza – a szerk.) író mondott, csak futólag, egyetlen bekezdés erejéig a Nemzeti Politika (helyesen: Nemzeti politika a Felvidéken – a szerk.), melyben a XIX. század végén azt állította, hogy „tegyük félre azt a szokásos hazugságot, mely szerint azt állítjuk, hogy nem akarjuk meggyilkolni a nem-magyar nemzetiségeket. Igen – mi fel akajuk számolni és fel kell számolnunk őket”. Akkoriban Hyeronimy (helyesen: Hieronymi Károly – a szerk.) magyar belügyminiszter üdvözölte az ilyenfajta hozzáállást.

Mit tehetnél?

Törődhetnél a dolgoddal, ahogy azt teszik a romániai lipovánok, törökök, tatárok és bolgárok, mint ahogy teszi azt minden itteni ember. Románia MINDENT megadott neked, földet, menedéket, forrásokat, abszolút MINDENT.

Törvényben biztosítottuk neked a jogod, hogy használd a nyelved, hogy iskoláid legyenek a nyelveden, hogy gyakorold a vallásodat, hogy szabadon mozoghass, képviselettel rendelkezz a bukaresti parlamentben, de az európaiban is, hogy megnyilvánulj, ünnepelj, megemlékezz. Ugyanolyan jogokat kellett volna kapjál, mint az összes többiek, semmivel sem többet, vagy kevesebbet, de én többet adtam neked, mert láttam, milyen szerencsétlen vagy.

Ugyanúgy élhetsz itt, mint én, jó és rossz dolgokkal, bajokkal és örömökkel, a családod és barátaid körében, hitelrészletekkel, néha mosolygósan, máskor bánatosabban.

Lehetőséged van megművelni az őseimtől kapott földedet.

És nem bérbe adtuk neked, hanem örökbe, mert vándor voltál, nem volt semmid, földed és házad sem. Hagyd a hülyeségeket és ne erősítsd meg minden tetteddel azt az „Európa betege” kifejezést, mellyel Churchill bá jellemzett téged (a XIX. századi Törökországra használták az „Európa beteg embere” kifejezést – a szerk.).

Persze, csak jó szomszédodként mondtam el ezeket és azért, mert törődtem a sorsoddal és az utódaid sorsával. Ha viszont te visszaélsz ezzel az engedékenységgel, az a te gondod, de kérlek, kerüld el, hogy a mi gondunk legyen, mert az egyáltalán nem lesz jó! Tiszteld a román zászlót, Románia alkotmányát és népét!

Az alcímeket a szerkesztőség adta.