Romániára most érvényes az a mondás, ami Gothár Péter „Megáll az idő” című filmjében elhangzik: Itt még a szar is le van szarva.

A központi román sajtó ismét bevette a manipulációs LSD-tablettát. Valószínűleg erre élveznek odalent, Bukarestben.

A szerző csokorba köti a mindannyiunk torkát így vagy úgy szorongató kérdéseket. Nem egy szívmelengető szöveg.

Amet Aledin, az Etnikumközi Kapcsolatok Főosztályának vadiúj államtitkára csak úgy repes az örömtől. Romániában ideális kisebbséginek lenni!

Florin Diaconu (nem, nem Bogdan) tragikomikus története a kilencvenes évekből. Egy mérgező mítosz dekonstrukciója. Remek!

Dzsingisz kán vagy Moammer Kadhafi, egyre megy. Hatalmasok és szexéhesek. Az agresszív géneket adták tovább. És ennek megvan az eredménye.

A székelyföldi román nackók továbbra sem kapják meg a gyógyszerüket. Ezért egyre vadabbakat mondanak.

Persze a románok pusztításait is beírta a bértollnok. Csak éppen csúsztat. Finoman és alaposan. Nehogy már túlságosan megszeressék a frátyék a magyarokat.

Ioan Talpeș, a román külügyi hírszerző szolgálat volt igazgatója bedobott a köztudatba néhány korabeli forró infót.

És nem is akárhol. Vigyázat: MAGYARGYALÁZÓ HUMORVESZÉLY!

Mădălin Guruianu kiegyensúlyozott cikke arról, ki hol van kisebbségben, és kiknek hol kell az adott kisebbségre odafigyelni.

Igaz, nem most, hanem 1981-ben. A túlélők 34 év után beszéltek a mészárlásba torkollt túszejtésről.

Arisztokrácia, kárhozott szerelem, párbaj, halál, minden van ebben a történetben, ami csak egy romantikus kalandregénybe illik.

Ezért ne csodálkozzunk, ha a frissen vásárolt varrógépünkről otthon kiderül, hogy géppuska.

Vonattal maratoni hosszúságú, repülővel méregdrága, a közutak állapotáról pedig ne is beszéljünk. Foglyok vagyunk a saját országunkban.

Nicolae Manolescu odapörköl az ortodoxiának.

A fősodorbeli román média berágott az Európai Bizottság elnökére, mert kijelentette: szükség van az EU és Oroszország közti kapcsolatok normalizálására, és Amerika nem diktálhat Európában.