Oroszország idébb vonul. És a Nyugat? Csak ül, mert ettől gömböc macska ő?
Kulcsfontosságú gondolatok:
1. Ukrajna egy hosszú távon ellehetetlenült állam;
2. Ukrajna gazdasági, katonai, stratégiai, területi és szimbolikus szempontból térden áll Oroszország előtt;
3. E pillanatban minimálisnak tűnik a Nyugat lehetősége (hajlandósága) arra, hogy konkrét segítséget nyújtson Ukrajnának. A legjobb esetben is rossz vicc az áldozatot tárgyalni küldeni a hóhérral, az EBESZ szolgálataihoz fordulás pedig a legbiztosabb útja az ügy „jegelésé”-nek és meg nem oldásának (lásd Transznisztria esetét 1992-ben);
4. Egyetlen olyan ország sem csatlakozhat majd a NATO-hoz, vagy az Európai Unióhoz, melynek jegelt konfliktusai vannak, vagy orosz csapatok állomásoznak a területén (ez figyelmeztetés Ukrajnának, Moldova Köztársaságnak és Grúziának), ami viszont a Kreml jelenlegi doktrínájának legfontosabb célja;
5. Oroszország magabiztossága e módszer működőképességét illetően („jegelt konfliktusok orosz csapatok állomásoztatásával”) Moszkva egy egyszerű és cinikus meggyőződésén alapul: senki sem merészeli majd erőszakkal eltávolítani az új Kelet-Európa államainak területeire jogtalanul behatolt orosz katonákat. Ebből a merészségből indul ki minden;
6. Az Egyesült Államok és a Nyugat az első világháborúban megértette, hogy csak egy Szovjetunióéval legalább megegyező katonai erő szembeállításával képesek korlátozni agresszív potenciálját („the doctrine of containment”, George Kennan, 1947);
7. Az Oroszország által a vilniusi csúcs előtt kirobbantott és a Janukovicsnak a szocsi olimpia utolsó előtti napján történt megbuktatása után elmélyült második hidegháború dilemma elé állította a Nyugatot: vagy vállalja az Oroszországgal való szembenállás óriási költségeit és megfosztja a „befolyási övezet” igénylésének lehetőségétől, vagy végleg átengedi a „keleti szomszédságot” annak az Eurázsiai Uniónak, melyet Moszkva 2015-ben fog hivatalosan bejelenteni.
Nyugat határainak keleti eltolása után az, amit 1989-ig „Kelet-Európá”-nak neveztek, az most „Közép-Európa”. Az euro-atlanti térség kibővítése északon a balti köztársaságtól és Lengyelországtól, délen Romániáig és Bulgáriáig 12 államot foglalt magába a NATO három egymást követő bővítése (1999, 2004, 2008), illetve 11 országot az Európai Unió három bővítése (2004, 2007, 2013) során.
Ma az új Kelet-Európa a szoft „Európai Unió keleti szomszédsága” néven ismert és hat, korábban a Szovjetunióhoz tartozó köztársaságból áll: Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova Köztársaság, Grúzia, Örményország, Azerbajdzsán.
Vlagyimir Putyin nem egyszer kijelentette, „a Szovjetunió szétesése volt a XX. század legnagyobb geopolitikai katasztrófája”. Persze, azt válaszolhatnánk, hogy attól függ, milyen szemszögből nézzük a történelmet, hiszen a volt szocialista tömb nemzetei számára a XX. század legnagyobb öröme volt, de ez most nem fontos.
Tehát, mit kell ebből leszűrnünk? Egyszerű: hogy Putyin, amíg Oroszország élén áll, mindent elkövet majd, hogy megvédje azt, amit „Oroszország határai menti stratégiai érdekei”-nek gondol és ha már a történelem kerekét nem is tudja visszaforgatni, akkor legalább megakadályozza a Nyugatnak a volt szovjet térségbe, vagyis az Európai Unió Keleti Partnerség programba tartozó országokba történő behatolását. Moszkva elképzelése szerint, ezek az államok semmiképpen sem kerülhetnek a Nyugat farvizébe, polgáraik többségének akaratától függetlenül. A Kreml úgy döntött, sorsuk az, hogy vagy ütközőövezet maradnak, vagy csatlakoznak az Eurázsiai Unióhoz. Röviden ez a Nyugatnak szóló kulcsüzenet: állítsátok le az előrehaladást, eljutottatok Oroszország érdekövezetének vörös vonalához!
Ukrajna a legszemléletesebb és legforróbb példája annak, Oroszország milyen kitartóan szembeszegül bármely volt szovjet köztársaság esetleges nyugatpárti döntésével. Korábban már elmondtam, Oroszország számára nem feltétlenül szükséges egész Ukrajnát annektálni, hiszen túl nagy egy szegény, megosztott és sebezhető állam táplálásának költsége, de létfontosságú, hogy Ukrajna soha ne tartozhasson a Nyugathoz. Ennek tükörképe, hogy az Európai Unió sem mutat túl nagy hajlandóságot ilyenfajta súlyos strukturális gondokkal küszködő területek magába olvasztására, így egyre világosabban körvonalazódik a „csatlakozás nélküli integráció” megoldása (egyfajta kötelezettségek nélküli együttélés): vízumok megszüntetése igen, társulási megállapodás igen, szabadkereskedelmi térség igen, közös piac és brüsszeli politikai-közigazgatási befolyás igen, tagság nem. Ez a maximum, amit reálisan remélhetnek azok az országok, melyekhez az Oroszország által katonailag „megjelölt” régiók, Abházia és Dél-Oszétia, a Krím és Transznisztria formálisan tartoznak.
Az Európai Unió reakciója eddig puha, habozó, némileg félénk, de mindenképpen nem meggyőző volt és – ha nem gyanítanánk azt, hogy csak időhúzási taktikáról van szó, amivel lehetőséget akarnak biztosítani maguknak, hogy néhány hét múlva ez másfajta választ fogalmazzanak meg – valósággal naiv. Hogyan is küldheted Arszenyij Jacenyukot és a kijevi „fasiszta államcsíny” végrehajtóit, hogy Putyinnal tárgyaljanak? Miről tárgyalhatnának? Ez nyilvánvalóan elvesztegetett idő (vagy, attól függően, hogy honnan nézzük a dolgokat, időnyerés?), a terepen pedig a helyzet nem fog változni. Az összekötő csoport, az EBESZ, az idővel egyre technikusabbá és bürokratikussá váló tárgyalási fordulók stb. nem tennének egyebet, mint eltemetnék annak bármilyen esélyét, hogy az oroszok távozzanak a Krímből. Ha végül a végtelen politikai–diplomáciai tárgyalásoknak ehhez a módszeréhez fognak folyamodni, az biztos jele lesz annak, hogy az Európai Unió már nem is reméli a Krím visszaadását Ukrajnának. Személy szerint tényleg úgy hiszem, az Európai Unió már most tudja, Oroszország többé nem távozik a számára fekete-tengeri kijáratot biztosító félszigetről. Oroszországnak ma semmi sem felel meg jobban, mint egy EBESZ égisze alatt működő tárgyalási formátum, ami minden bizonnyal zsákutcának fog bizonyulni.
Másrészt Putyin nem Ukrajnával, Moldova Köztársasággal, vagy Grúziával akar tárgyalóasztalhoz ülni. Putyin tavaly Cameronnak is megmondta, Nagy-Britannia túl kicsi ország, hogy közvetlen tárgyalásokat kezdjen Oroszországgal… A Kreml nem Jacenyjukkal, vagy Leancăval akar a világ „erőegyensúlyáról” beszélni. Ukrajna túl kicsi egy ekkora stratégiához, Moldova Köztársaság pedig ebben a képletben (a moldovaiakra nézve szerencsére!), csak a vessző után létezik. Velük később fog foglalkozni (Transznisztria, Gagauzia), miután padlóra küldte a kijevi új nyugatbarát rezsimet. Ilyen körülmények között önök még befektetnének Ukrajnába?
Moszkva egyértelműen vissza akarja szerezni az 1991-ig megvolt szuperhatalmi státuszt, annak elismerését és azt a kiváltságot, hogy egyenlő félként tárgyalhasson az Egyesült Államokkal és a nyugati demokráciák egész közösségével, amit reményei szerint már csak egy új hidegháború és az európaiaknak az orosz tankoktól és rakétáktól való félelme adhat meg egy régi vágású („hard power”-ként meghatározott és a „gáz diplomáciájá”-val kiegészülő) hatalomnak, melyet az utóbbi két évtizedben figyelmen kívül hagytak a nemzetközi színtéren. Most még jobban megértjük, milyen fontos lett volna a Nabucco West gázvezeték (amit végül az Európai Unió és az Egyesült Államok „árult el”, mindegyik a saját gazdasági okai/érdekei miatt): csökkentette volna Kelet-Európa kvázi teljes és Közép-Európa részleges függését az orosz gáztól. A jövőben még Ukrajnát is el lehetett volna látni (valószínűleg nem teljes mértékben) a Nabucco romániai szakaszának egyik elágazásából, a Gazprom vezetékével szembeni alternatív forrásként.
Végül a központi kérdés ez: mit tehet most a Nyugat? Ami az ügyet (vagyis az orosz csapatok eltávolítását a Krímről) illeti, azt mondanám, hogy semmit. Sőt, elképzelhető, hogy a mintegy 60 százalékot kitevő helyi orosz etnikumúak őszintén akarják a visszatérést az anyaországhoz, Oroszországhoz, ahova 1954-ig de jure tartoztak, mintsem hogy egy becsődölt, megosztott és bizonytalan országban éljenek. De most nem ez számít leginkább (a Krím még Ukrajna számára sem annyira fontos, mint a most szintén elakadt euro-atlanti távlat), mint inkább a Szovjetunió 1991-ig létezett térségére irányuló orosz revizionizmus egyfajta típusának „legitimálása” lenne súlyos dolog.
Ezzel az egész (az új geopolitikai meghatározás szerinti) Kelet-Európára nézve fenyegető tendenciával szemben határozott és összetett, többdimenziójú választ kellene előkészíteni, mely szertefoszlatná Moszkva azon meggyőződését, hogy a Nyugat túl gyáva vagy túl kényelmes ahhoz, hogy szembeszálljon egy szomszédos nemzetek akaratával szemben létrehozott befolyási szférára irányuló követeléseivel, tehát egy olyanfajta választ, amilyet a NATO és a „szabad világ” adott az első hidegháború során a Szovjetuniónak. Persze akkor, ha ma érdekel még igazán valakit a kelet-európai nemzetek euro-atlanti rendszerhez csatlakozásra irányuló óhaja.
Vegyük elő azokat a régi folyóiratokat. Könyvet a polcról. Az analóg múltat nem helyettesíti a digitális őrület, amiben élünk.
Az 1992-es év mutatta meg élesen, hogy az a nagy szabadság, amely két évvel korábban ránk szakadt, nem is olyan. Egy filmsorozat formájában. Amelynek rendezője a minap odébb állt az ántivilágból.
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.
Călin Georgescu már arról is nyíltan beszélt, hogy területeket akar Ukrajnától. Meddig lehet elmenni a populizmusban?
Újabb meghökkentő fizetéses statisztikák láttak napvilágot: a jelenleg alkalmazott havi bruttó román minimálbér vásárlóerő-egységben kifejezett értéke – mely életszerűbb összehasonlításra ad lehetőséget – immár az európai top 10-ben szerepel.
Több ezer jegy árával károsítottak meg egy erdélyi múzeumot az ügyeskedő polgárok. Iohannist irritálja, hogy folyton a távozását emlegetik. Zsugorodik Șoșoacă pártja a parlamentben.
Veszélyes helyzet alakult ki kedden az udvarhelyszéki Gagyban, ahol bocsos anyamedvét láttak a településen. Nem volt egyszerű elkergetni a faluhoz közel tanyázó nagyvadat, amely rátámadt a vadőrre. A medve üregében kutyatetemeket és két bocsot találtak.
Ingerült hangon követelte a román nyelv használatát egy rosszullétre panaszkodó idős személyhez kiszálló mentőorvos Kolozsváron – a felháborító esetről a Szabadság helyi napilap portálja számolt be szerdán.
Kiesett a kézdivásárhelyi Gábor Áron Szakközépiskola bentlakásának folyosóablakán egy diáklány, akit a reggeli órákban az iskola vezetősége fegyelmi vétség miatt hallgatott ki. Súlyosan megsérült, ezért Sepsiszentgyörgyre, majd Bukarestbe szállították.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Vegyük elő azokat a régi folyóiratokat. Könyvet a polcról. Az analóg múltat nem helyettesíti a digitális őrület, amiben élünk.
Az 1992-es év mutatta meg élesen, hogy az a nagy szabadság, amely két évvel korábban ránk szakadt, nem is olyan. Egy filmsorozat formájában. Amelynek rendezője a minap odébb állt az ántivilágból.
Lord Palmerston szerint a politikában nincsenek állandó barátok, sem állandó ellenségek, csak állandó érdekek vannak. Mindemellett léteznek a román–amerikai kapcsolatok.
Személyes krízis, az egyházban való csalódás, vagy intellektuális kétely következményeképpen hagyják el az emberek a vallásukat.