// 2025. július 15., kedd // Henrik, Roland

Utcára kell vonulni, amikor a történelem az utcasarkon strichel

// HIRDETÉS

Mi következik, sebtében összefoglalva? Sabin Gherman írása.

Már nem sok mindent lehet mondani: rátették a kezüket az intézményekre és számításaik szerint az utca nem helyettesítheti az intézmények tekintélyét. És nemcsak Dragnea és kiskirályokból álló klikkjének tisztára mosása a tét – ez csak a kezdet volt; most egy veszélyes, XIX. századra jellemző geopolitikai játék kezdődött.

Igen, romantikusnak tűnik azt hinni még, hogy az utcára vonuló nép, amennyi még lesz, képes valamit változtatni;

és mégis, ez tűnik az egyetlen mentőövnek. A pészédések (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) már nem hiszik, hogy Romániának az Európai Unió és a NATO az egyedüli opciók. A tolvajok és ostobák mindenféle manőverekkel meggyőzték magukat, hogy a demokrácia jelentős mutációkat szenved el, hogy a szabadságok csak szeszélyek és nem a világ vége, ha ők a törvények felett maradnak.

Ma nagyjából így néz ki a történelem, ha hozzászámítjuk még a párt körüli csipegetők gondos kiválogatását is: analfabéták, bármiféle képesítés nélküli ledér hölgyek, bűnözők. Példákat is akarnak, a legutóbbiakat? A Nemzetgazdasági Minisztériumot egy rajtakapott, bilincsbe vert és fogdába kísért volt kukoricatolvaj vezeti.

A Romarm ezredeseit és tábornokait két PSD-s cicababára cserélték, akiket a hajdani kukoricatolvaj rakott oda. Az Oktatási Minisztérium újra annak a hölgynek a papucsa alá került, aki elszakította az iskolát a munka piacától. Több száz oldalba telne mindet felsorolni… A semmirekellőséget Tudorel Toader mossa tisztára és csinosítja, aki (meggyőződésből vagy zsarolásra?) szintén bekapcsolódott a körtáncba.

Két kérdés merül fel itt:

Egy: mit teszünk?

Megszökünk, amíg még megtehetjük, vagy itt maradunk és megküzdünk velük?

Senki sem vetheti senki szemére, ha távozik Romániából; végső soron gyermekünk sorsa a legfontosabb, értük harcolunk minden nap. És ha maradunk, akkor mit teszünk?

Konkrétan: „Eljön az idő, amikor a saját kezedbe kell venned a sorsod; szarvánál fogva kell megragadnod a bikát – még mielőtt agyontaposta a patáival. Független igazságszolgáltatást akartok? Akkor menjetek ki az utcákra” – mondta a 102 éves filozófus, Mihai Şora.

És: „A polgári engedetlenség egy személy azon döntése, hogy nem tartja tiszteletben vagy nem veti alá magát az általa igazságtalannak tartott törvényeknek” – egy câmpinai középiskolás diáklány dolgozatából. Konkrétan, definícióként: az adók és járulékok befizetésének megtagadása, ülősztrájk, a közlekedési útvonalak lezárása (fontos katonai, gazdasági és más hasonló létesítmények közelében), bizonyos közterek vagy közintézmények (repülőterek és más hasonlók) elfoglalása, a közigazgatási intézmények által szervezett események megzavarása, a közigazgatási utasítások végre nem hajtása, az intézmények és a közigazgatás semmibe vétele és mások létrehozása helyettük – szemernyi erőszak nélkül.

És nemcsak este kell utcákra vonulni, amikor az intézmények őrszemélyzete hallgat meg téged – muszáj nappal, hogy a párttisztviselők lássák a menetoszlopokat, a szenátor elvtárs is lássa, mindnyájan érezzék, hogy nagy baj van.

Ha a hazádat véded, akkor azt nem a munkaidő, vagy a gyermek délutáni foglalkozása után teszed;

akkor ott maradsz a kormánymegbízotti hivatal és a pártszékházak előtt és elmondod, amit el kell mondanod, muszáj! Erőszak nélkül, de fülsiketítő módon és hajthatatlanul! Ezek mellé kellene beállniuk a multiknak és a bankoknak: képzeljék el ezeknek a munkaadóknak az összefogását, akik bejelentenék, hogy egyszerűen távoznak Romániából a törvényi túlkapások és a PSD zaklatásai miatt.

Hiába adnak ki nyilatkozatokat, melyekben „aggodalmukat” vagy a „meglepődésüket” fejezik ki, miközben pénzük elárasztja az őket gyalázó tévék reklámidejét.

Kettő:

miféle országunk lesz, ha ezek maradnak hatalmon?

Ha az intézmények nem lépnek közbe és nem alkalmazzák a törvényt, akkor szivaccsal törölnek el mindent, amit a 2007-es csatlakozással nyertünk. Hol alkalmazzák a törvényt? Nos, próbáljanak létrehozni egy pártot és mondják azt, hogy ennek céljai a bűnözők kijuttatása a börtönből, a korruptak megvédése, a Velencei Bizottság elveinek megsértése, az analfabéták hatalomba juttatása és sok más hasonló.

Sohasem jegyeznének be Romániában egy ilyen pártot – tehát akkor miért ne lehetne törvényen kívül helyezni a PSD-s elvtársakat, akik pontosan ezt teszik? Miféle ország? Mely lekerült bármilyen euro-atlanti pályáról, de integrálódik az orosz–török zúzdába, pontosan úgy, mint másfél évszázaddal ezelőtt. Mi csak néhány tévében elhangzott mondatot tudunk Erdoğanról, de jó lenne, ha egyebeket is számításba vennénk: befolyása kiterjesztését a Balkánra, például. Hány olyan falu van még Albániában, melyek egy része teljes egészében ortodox, ahol még nem épített mecsetet a török kormány?

Ugyanígy számításba kell venni a boszniai török befolyást. Hol vagyunk mi? Egyelőre a teleormani Dăncilát küldjük Sztambulba és csodálattal ízlelgetjük Erdoğan autokráciáját, miközben Dugin ortodox közös terével, nacionalizmusokkal és szuverenizmusokkal kábítjuk a népet. Most ellentmondásnak tűnik, de egy 50-50 százalékos orosz–török befolyási megállapodás azonnal lehetségessé válna, ha a NATO prioritásai a Fekete-tengerről a Távol-Keletre helyeződnének át, mondjuk. És azt hiszik, hogy az egész ország elfogadja majd az irányváltást?

Van Erdélyben egy mondás:

„A geopolitika juttatott bennünket a szarba, a geopolitika juttasson is ki belőle!”

Erről most ennyit, de a moldvaiak is hasonlóan fognak gondolkodni. Tudom, rondán hangzik, annyira rondán, hogy az ember szívesen agyonlőné a zongoristát – de az emberek – végül – foggal-körömmel kapaszkodnak majd az európai térségbe, akármennyire is tökéletlen az.

Ez a nép nem olvasott túl sok szórólapot az európai intézményekről, de gyorsan megtanuljuk, amikor Skype-on beszélünk a gyermekeinkkel. Vagy ha figyelünk, és olyan öregeket látunk a repülőtereken, akik egész életükben nem tették ki a lábukat a falujukból, de most Madridba, vagy Rómába, vagy Párizsba, vagy Londonba szóló jegyeket tartanak, bizonytalanul, a kezükben – látjuk őket? Olyanok, mint amilyenek mi is leszünk évek múlva. És az a legnagyobb átverés, ha a mai Romániát Magyarországgal és Lengyelországgal egy lapon emlegetjük: nem, a magyarok és a lengyelek nem kilépni akarnak az Unióból, hanem bizonyos elveket és értékeket akarnak átszabni – lehet ezzel egyetérteni, vagy sem, de ők már évszázadok óta Európában vannak, és ott is fognak maradni.

Majd egy-két évtized múlva meglátjuk, hogy

Magyarország és Lengyelország lázadása egy közös közép-európai térséghez vezet-e majd.

Mitteleuropa mindig is álom volt, Friedrich Naumanntól Aurel C. Popovici-ig. Nálunk másról van szó: a bukaresti hatalomnak egyszerűen nincs benne a DNS-ében bizonyos szabályok és értékek betartása, és ha megnézzük a történelmünket, az európaiassági pillanataink kivételek voltak, akár tetszik, akár nem. A mieink még mindig azt hiszik, bukott diáki naivitásukban, hogy csakis a földrajz diktál, mint ahogy a kaftános bojárok is azt hitték, hogy már azért európaiak, mert kanáliszionról beszélnek.

A történelem bitangjai… Nagyjából itt tartunk most, a torkunkra szorított kés élén: elfáradt lakosság, lefejezett intézmények, totális ostrom, elszigeteltség.

Mi következik, sebtében összefoglalva? Visszatérés az erőpozíciókba, nyomásgyakorlás az igazságszolgáltatással és a még szabad sajtóval szemben; számítsuk még ide a kísérletet, hogy erőszakos cselekményeket provokáljanak ki – ez lesz majd a fő érv a tüntetések betiltásához és a csendőrség azok ellen uszításához, akik még ki mernek menni az utcákra. Plusz az újságírók, a bírók és az „igazságszolgáltatásuk” elé állított ügyészek – pontosan úgy, mint Törökországban, pontosan úgy, mint Oroszországban. Még egy kicsi – és utcára kell vonulni, muszáj!

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!
Főtér

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Kiskorúak elektromos rollerrel elszenvedett balesetéért a szülők ellen indítanak bűnvádi eljárást, figyelmeztet a rendőrség
Krónika

Kiskorúak elektromos rollerrel elszenvedett balesetéért a szülők ellen indítanak bűnvádi eljárást, figyelmeztet a rendőrség

Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé
Főtér

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé

Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében
Székelyhon

Téli tájat hagyott maga után a jégverés a szomszédos megyében

Nem szokványos látvány ami egy jégeső után maradt július 12-én a Neamț megyei Vânători-Neamț faluban és környékén.

Megfordult a trend: hosszú idő óta több romániai távozott Németországból, mint ahány odament
Krónika

Megfordult a trend: hosszú idő óta több romániai távozott Németországból, mint ahány odament

Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.

Két ember meghalt, négyen megsérültek egy közlekedési balesetben
Székelyhon

Két ember meghalt, négyen megsérültek egy közlekedési balesetben

A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS