Mintha folyton ugyanaz a film menne az összes romániai moziban. Lepereg, aztán kezdődik újra. És a megalázott figurák mi vagyunk. Meg a gyermekeink.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.
Románia újra az iskolapadokba várta a gyermekeit. Lehangoló összképpel: ideiglenes miniszterrel és azzal a távlattal, hogy alig néhány nap múlva a minisztériumnak egyáltalán nem lesz minisztere; több mint 1000 iskolában latrina van az udvar végén (a Belügyminisztérium szerint), a finanszírozási rendszer pedig nem veszi figyelembe a gyermekek igényeit és az ország falvaiban és községeiben létező tényhelyzetet.
Mely üzenetet idén is ugyanazon az örökös bikkfanyelven írták.
A román oktatásügy ideiglenes vezetője, Daniel Breaz a gyermekek és családjaik iránti tiszteletéről beszélt. Vagy a miniszter úr és én másképp határozzuk meg a tisztelet fogalmát, vagy anélkül vetette papírra a szavait, hogy azok bármit is jelentenének igazán. Hogyan hiheti azt, hogy tiszteli a romániai diákokat, amikor nyilvános konzultálás és hatástanulmány, hatáselemzés nélkül egyik napról a másikra kiad egy utasítást, mely megváltoztatja a középiskolába való bekerülés logikáját és több ezer diákot érint, akik azért maradnak ki az oktatási rendszerből, mert nincs legalább ötös átlaguk?
Van egy javaslatom. Fogadjuk el mindnyájan azt, hogy ez a tanév az az „állj és kezdjük elölről” pillanat, amelyre a román oktatási rendszernek szüksége van. Az oktatási politikákat nem fejetlenül, és ennél még fontosabb, nem azt képzelve kell kigondolni, hogy a romániai oktatási rendszer pillanatképe azonos néhány bukaresti központi iskola és középiskola képével. Egy kohorszban minden ötödik román gyermeknek nem sikerül befejeznie a VIII. osztályt, ugyanebből a kohorszból pedig öt diákból csak három kezdi el a középiskolát. Többségük rurális környezetben él és a legtöbbször a szegénység és a hatóságok közömbössége tartja távol őket a továbbtanulástól. Mi történik a többivel? Az út szélén maradnak, azok által magukra hagyva, akiknek minden gyermek számára biztosítaniuk kellene a minőségi oktatást.
Azt szerettem volna látni, hogy a város peremén lévő iskolák egyikét keresték fel, vagy egy olyat, ahol a Polgármesteri Hivatal projektjeinek köszönhetően sikerült növelni a hátrányos helyzetűek integrációs szintjét vagy csökkenteni az iskolaelhagyást. Sajnos, a legtöbbjük a város „csúcsközépiskoláiba” mentek, ahol a legmagasabb a sikeres érettségi aránya és ahonnan az országos tantárgyversenyek győztesei kikerülnek. De – köztünk maradjon – ezek inkább a szülők erőfeszítésének és az általuk a gyermekeikért fizetett különóráknak köszönhetik a sikerüket. Ha nem csak beszélnek, akkor esélyük van bizonyítani, amikor a 2020-as költségvetést készítik elő: adjanak akkora ösztöndíjakat, melyek megfelelnek a diákok igényeinek, biztosítsák az iskolák őrzését, valamint az épületek felújításához és korszerűsítéséhez, valamint a felszereléshez szükséges összegeket. Vagyis, rövidebben: teljesítsék törvény által előírt kötelességeiket.
Tudom, hogy az iskolában még mindig a nemtörődömség és a „lehajtott fejet nem éri kard” leckéjét tanítják, az I. osztálytól az utolsóig. De ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a bátorság és egy proaktív hozzáállás szellemében neveljük önmagunkat. Azt szeretném, ha minden romániai osztályban lennének olyan gyermekek, akik a következményektől és a megtorlásoktól nem félve néven nevezik a dolgokat. Mert, véleményem szerint ez az egyik legfontosabb esély, amellyel a román iskola még rendelkezik: elkötelezett haszonélvezők, akik nem hallgatnak, amikor a katedránál vagy az oktatási intézmény vezetésében visszaélés vagy igazságtalanság történik. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez néha bonyolultnak tűnik. De semmi sem állhat utatokban akkor, amikor a törvény a ti oldalatokon áll.
Végső kívánságként, olyan 2019–2020-as tanévünk legyen, melyben minden gyermek számít!
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.
Hogy szerettük Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnököt. És milyen elegánsan nem szeretett viszont. Most ezt a Nicușor Dan nevűt szeretjük. De vajon lehet benne bízni?
Életveszélyes állapotban fekszik a Bihar Megyei Kórház intenzív osztályán Flavia Groșan orvos, aki a koronavírus-világjárvány (Covid-19) idején több vitatott kezelési módszert népszerűsített.
Besztercén is gázrobbanás történt vasárnap reggel. A rahovai tömbháztragédiával kapcsolatban új részletek derültek ki. Az erdélyi megyékben pedig elég sokat lopják a gázt, ami rendkívül veszélyes.
Mínusz 9,2 Celsius-fokot mértek hétfőre virradóan Csíkszeredában; ez volt a leghidegebb október 20-i reggel a meteorológiai mérések kezdete óta.
Péntek este egy medve jelent meg a Fehér megyei Magyarbénye (Biia) település iskolájának udvarán – közölte a Fehér Megyei Csendőrség.
A bukaresti tömbházrobbanás után összesen 324 személy részesült tanácsadásban, és 82 személynek biztosítottak szállást hat hotelben – tájékoztatott vasárnap a Facebook-oldalán a főpolgármesteri hivatal.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Mennyiben romlott ténylegesen a romániai iskolások mentális állapota? És mi az, amire tényleg fokozottan érdemes odafigyelni, mert korunk egyik legnagyobb általános kihívása?
Az ember olvassa a híreket, aztán hirtelen úgy érzi, most azonnal mindent abba kéne hagyni… vagy fizetni havi 15 000 lejt egy politikusnak csak azért, hogy többet a büdös életben ne politizáljon.
Pamfletünk előző részében a facebookos tartalomtrollok öt kategóriáját vettük sorra, a második, befejező részben öt másik jellegzetes típust nézünk meg közelebbről.
Sok millió kelet-európai dolgozik nyugat-európai országokban, ahol kizsákmányolják őket. Ugyanezek az emberek más lelki csomagokat is cipelnek magukkal. Lina Vdovîi moldovai, jelenleg Kolozsváron élő filmrendező dokumentumfilmje pontos látlelet erről.