Ó, adó, ó, adó, ó, adó, adó segít!

Az utóbbi 25 év tapasztalata azt mutatja, hogy amikor a román politikusok nem tudnak kormányozni, a nyakunkba varrnak egy újabb adót. És az, hogy Románia, a több mint 420 adójával és járulékával európai bajnok e téren, csak statisztikailag is megerősíti azt, amit egy ideje mindnyájan érzünk: az utóbbi 25 év egyetlen román politikusa sem tud kormányozni.

Az első híres adó, melynek célja az állam élén állók alkalmatlanságának elfedése volt, az Decebal Traian Remeş – emlékeznek rá, a hurkás – „székadó”-ja volt. A Demokratikus Konvenció (CDR) pénzügyminisztere a 90-es években azzal indokolta ezt a megoldást, hogy a közétkeztetés területén meg kell szüntetni az adócsalást. A nép akkori reakciója az volt, a mai napig emlékszem rá, hogy gúnyt űzött ennek az új tehernek a nevéből. Nem tudhattuk, hogy ez csak a kezdet volt.

A „székadó”-t egy másik, liberális pénzügyminiszter, Sebastian Vlădescu találta fel újra, aki arra kötelezte a vendéglősöket, hogy átalányadó formájában fizessen ki egy akár 3.000 lejig is terjedő összeget a helyi hatóságoknak. Aztán, 2009-ben, Emil Boc vette elő újra. És aztán Victor Ponta vetette fel ismét 2013-ban.

Az üzemanyagra tegnaptól bevezetett 7 eurócentes jövedéki adó sem új ötlet, aminek állítólag utak és autópályák építésében kellene segítenie nekünk. Románia rossz útjainak gondját már 1996-ban megpróbálták egy újabb teher bevezetésével megoldani, amikor hatályba lépett Traian Băsescu „útadó”-ja.

Emlékeznek még a gödrökkel teli utak szélére felállított táblákon szereplő, 18 évvel ezelőtti „Itt van az önök pénze” feliratra? Akkoriban a költségvetésnek nem volt elég pénze a közúti infrastruktúra karbantartására, a rendelkezésre álló összeg csak az igény 60 százalékát fedezte. És miként gondolták a kormányon lévők megoldani a kérdést? Ugyanúgy, mint ma, egy adóval.

A legkevésbé sem érdekes, hogy csaknem két évtizeddel később még mindig nincsenek autópályáink, az utak pedig továbbra is rosszak és veszélyesek. Mint ahogy, valószínűleg, 20 év múlva sem fog számítani, hogy a Ponta-féle jövedéki adóból egyetlen autópályát sem fognak befejezni és egyetlen utat sem fognak leaszfaltozni.

De itt még nincs vége a kormányzati alkalmatlanságot elfedni hivatott adók sorának. Az üzemanyagadóról szóló vita közepette szinte elfelejtett „vezetékadó” volt az első abszurd adó, amivel a Ponta-kormány megpróbálta a románok rovására betömködni a költségvetési lyukakat.

Egyelőre az a szerencsénk, hogy bár 2014. január 1-től hatályba lépett, a „különleges építményekre kivetett” adót, ahogy azt hivatalosan nevezik, még nem lehet alkalmazni, mert nem készültek el a végrehajtási utasítások. De a Metrorex és a RATB, a két bukaresti tömegközlekedési vállalat bejelentette, hogy amikor ez majd megtörténik, akkor évente több mint 55 millió lejt kell kifizetniük a tulajdonukban lévő oszlopok után. Ez a többletkiadás pedig, nyilvánvalóan, megjelenik majd a jegyek árában, hisz mi fizetünk, nem az általunk megválasztott politikusok.

Mindenesetre, 2014 összességében nem kevesebb, mint 35 új, vagy megnövelt adót és járulékot hozott. Másképp mondva azért, hogy jó legyen, nem hogy rossz.

Az adókkal kezelt alkalmatlanság nem csak kormányzati gyakorlat. A helyi hatóságok még találékonyabbak és „bátrabbak”, amikor a polgárok újabb megterheléséről van szó. Az idők folyamán a sajtó még rangsorokat is készített a legabszurdabb adókról.

A Prahova megyei Plopeni községben, de Aradon is már 2010-ben bevezették az „órarend-adó”-t. A bároknak és a vendéglőknek 200 lejt kell fizetniük csak a nyitva tartási engedély kiadásáért és évente 100 lejt ugyanezen nyitva tartási rend megerősítéséért.

A „csendadó” jelenleg is létezik Radu Mazăre Konstancáján és Mamaiáján és kizárólag a gazdasági egységekre vonatkozik. A „gazdasági tevékenység folytatásának csend- és biztonsági mértékének növelését szolgáló adó” a hivatalos neve és évente 538 és 1.000 lej közötti összeget jelent – az egység területétől függően – a szórakoztató cégek esetében és akár 16.000 lej is – ugyanazon kritérium szerint – a vendéglők és a kereskedelmi helyiségek esetében. És ezért az adott gazdasági egység nem igazán kap semmit.

„A fizetési kötelezettség nem mentesíti a gazdasági egységeket a létesítmények, javak, értékek őrzését és személyek védelmét szabályozó más jogszabályokból származó kötelezettségek alól, mivel ennek az adónak az antiszociális tettek egy szélesebb körének a csökkentése a célja és nemcsak a javaknak bizonyos jól meghatározott területekről való eltávolításának csökkentése”, magyarázza honlapján a konstancai Helyi Pénzügyi Igazgatóság. Lefordítva, a „jól megverve és ki is rabolva” mondás tökéletesen ráillik azokra, akik a tengerparti városban akarnak vállalkozni.

Bizonyára nem csodálkoznak mindazon, amit eddig olvastak, hiszen már beletörődtünk a keservesen hosszú idő óta fizetett megannyi teherbe. De itt még nincs vége. A Világbank egyik 2008-as tanulmánya kimutatta, hogy Romániába a helyi cégek csaknem 100 adót és járulékot fizetnek, ami több mint kétszerese a bármely másik EU-s országban kiszabott adófajták számának. Akkor évente 12 társadalombiztosítási hozzájárulásról, 12 áfáról, telekadóról, épületadóról, nyereségadóról, városfejlesztési adóról volt szó.

De az idő nem a románok javára telt el. Nyolc évvel később szintén a Világbank állapította meg, hogy Románia továbbra is élen jár a cégek által fizetett adók számát (39) illetően, miközben Dániában, például, egy vállalkozó 10 adót, vagy Svédországban 4 adót fizet. Sőt, szintén a román cégektől vonják le – különféle adókkal – a legtöbbet a nyereségükből (42,9%), miközben az állam még Bulgáriában is csak a profit 27,7 százalékát tartja meg összesen.

Elegük van? Nekem is. De ez semmit sem segít rajtunk.