Milyen egy igazi unionista profilja? (INTERJÚ)

A Fekete-tenger Egyetemi Alapítványa a Román Akadémia égisze alatt bemutatott egy Moldova Köztársaságban és Romániában az „egyesülésről” készült közvélemény-kutatásokról írt tanulmányt. Mit mutat az erre a témára összpontosító négy felmérés? Interjú a Fekete-tenger Egyetemi Alapítványának (FUMN) egyik szakértőjével.

Szabad Európa: Ön társszerzője annak a tanulmánynak, mely a Moldova Köztársaságban és Romániában az „egyesülés” témájáról készült közvélemény-kutatásokat vizsgálta. Bármely ilyen jellegű tanulmány általában meglepő aspektusokat tár fel a kutatók előtt. Ön számára mi volt a legszokatlanabb, a leginkább gondolatébresztő e tanulmány készítése során?

Radu Cupcea: Szociológus kollégámtól, Nicolae Ţibrigantól származik az ötlet, hogy elemezni kellene a románok véleményét az újraegyesülésről. Megfigyeltük, hogy ez a téma nagyon gyakran felmerült az utóbbi 25 évben a romániai döntéshozók részéről és voltak olyan pillanatok, amikor „országprojektnek” javasolták Moldova Köztársaság újraegyesülését Romániával, a NATO-ba való belépés és az Európai Unióhoz való csatlakozás mellett. És mivel egy ilyen lépéshez két fél szükséges, úgy döntöttünk, megnézzük, mit mondanak az emberek a két államban.

Számunkra meglepő volt, hogy Romániában az egyesülésre vonatkozó első tanulmányt csak 2011-ben készítette el a romániai Soros Alapítvány, melynek címe A Moldovai Köztársaság a román köztudatban volt. E tanulmány szerint a románok válasza arra a kérdésre, hogy „mi az első szó, ami eszébe jut, amikor Moldova Köztársaságra gondol” nem volt sem egyértelmű, sem örömteli, sem nagyon világos – a válaszolók nagyjából 34 százaléka azt mondta, hogy nem tud vagy nem akar válaszolni, 12 százalék pedig kertelő választ adott.

Ez egy kicsit soknak tűnt számomra egy nyilatkozatokban testvéri kapcsolat esetében, hiszen valójában azt sugallta, hogy

Románia polgárai nem tudnak túl sok mindent a Pruton túli testvéreikről,

annak ellenére, hogy a románok 52 százaléka nagy és nagyon nagy mértékben egyetértene azzal, hogy az egyesülésnek Románia nemzeti céljának kellene lennie.

Van valamilyen magyarázat arra, hogy miért csak 2011-ben készült az első vonatkozó szociológiai felmérés, miért nem volt igazán ezzel kapcsolatos érdeklődés korábban?

A téma inkább csak a politikai diskurzusokban volt jelen, de nem készült ezzel kapcsolatos szociológiai kutatás, felmérés. Mindenki megelégedett néhány sztereotípiával, mint például azzal, hogy ugyanazt a nyelvet beszéljük, közös a történelmünk, tehát ez elég, hogy közel kerüljünk a besszarábiai testvéreinkhez. A dolgok 2009-ben, chişinău-i „twitter-forradalom” után változott meg egy kicsit, amikor egy bevallottan Európa-párti koalíció került hatalomra és a Moldovai Köztársaságról szóló hírek kezdtek gyakrabban megjelenni a romániai médiában.

Általában véve milyen különbséget említene a jelenlegi Moldova Köztársaság Romániával való egyesülés gondolatára vonatkozó vélemények között a Prut bal- és jobboldalán készült felmérésekben?

Ezzel a tanulmánnyal sikerült megcáfolnunk néhány mítoszt, melyek a két félben kialakultak. Romániában elsősorban azt, hogy

a román állampolgárok 80, sőt 90 százaléka egyetértene egy esetleges egyesüléssel – ez nem igaz.

A lakosságnak nagyjából 60-65 százaléka egyesüléspárti. Moldova Köztársaságban pedig azt a mítoszt sikerült megcáfolnunk, hogy a falusi lakosság teljes mértékben ellenezné az egyesülést. Szerintünk ez nem igaz. Mivel a moldovai falusi lakosság szintjén, mely az összlakosság 65,8 százalékát jelenti, sokkal inkább parohiális, alávetettségi politikai kultúrát tapasztalunk, ami az egyesülés kérdéskörével szemben vagy távolságtartást, de semmiképpen nem aktív állásfoglalást, vagy közömbösséget vált ki.

Ezekben a felmérésekben az egyesülést általában úgy közelítették meg, mint egy etnikai konnotációkkal rendelkező folyamatot, vagy mint egy vonzóbb demokratikus, biztonsági és egyéb ajánlattal rendelkező országhoz való csatlakozást, többek között a más etnikumok képviselői számára is?

Igen. 1989 után nemzeti újjászületést tapasztalhatunk, egy kötődést az egyesüléshez, az egyesülés etnikai ügyként való értelmezését. Az egyesülés jelenleg pragmatikusabbá vált, olyan dologként beszélnek róla, mely gazdasági előnyökkel járhat. Mint tudjuk, Románia NATO-tag, a legstabilabb állam a régióban és Moldova Köztársaság polgárai számára rendkívül vonzó a romániai Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) harca. Éppenséggel voltak is olyan szlogenek az unionista mozgalmak részéről, melyek arra biztatták a DNA-t, hogy keljen át a Pruton (utalás Mihai Antonescu marsall II. világháború alatti híressé vált parancsára: „Katonák, parancsolom, keljetek át a Pruton!” – a szerk.). Elmondhatjuk, hogy az egyesülést jelenleg anyagilag is vonzónak tartják. Egyre világosabbá válik, hogy eszköz lehet Moldova Köztársaság európai struktúrákba való csatlakozásához.

A tanulmányban azt állítják, hogy bizonyos újabb keletű chişinău-i történéseket, mint például a Nemzeti Egység Tömbjének (BUN) vagy a 2. Országtanács létrejöttét „a moldovai unionizmus beéréseként is lehet értelmezni”. Ön szerint miként kellene értelmezni ezt a fajta és ilyen kontextusban jelentkező „beérést”?

Ebben a kontextusban a beérés véleményünk szerint azt jelenti, hogy az utcai, a szervezettség határait néha túllépő tüntetéseken (itt az unionisták ügyére, a bălţi-i incidensekre utalok) elhangzó szlogenektől

eljutottak a jobban szervezett unionizmusig,

a mind Romániában, mind Moldova Köztársaságban helyi szinten megjelenő szervezetekbe tömörülő unionizmusig. Romániában ott van a Cselekvés 2012 (Acţiunea 2012), Moldova Köztársaságban a Moldova Ifjai (Tinerii Moldovei), melyeknek sikerült az akadémiai körökből származó személyeket, fiatalokat bevonniuk ezekbe a szervezetekbe. Mert szintén a tanulmányunk révén tudtuk kialakítani a moldovai unionista profilját és ez inkább fiatal (a 18 és 29 év közötti fiatalok 22,2 százaléka unionista), felsőfokú végzettségű és – természetesen – magasabb szintű társadalmi-gazdasági státusza van.

Ezzel egyidejűleg láthatóbbá is váltak az unionisták, népszerűbb lett a téma?

Igen, jelenleg az a cél, hogy a közbeszédben egyre magasabb helyre kerüljön a téma és mindkét oldalon látunk ezzel kapcsolatos erőfeszítéseket. Mind Romániában, mind Moldova Köztársaságban abban bíznak, hogy sikerül elérni a téma politikai felvállalását is, amit – véleményünk szerint – Bukarestben és Chişinău-ban is meg kell tenni, természetesen bukaresti kiindulási ponttal. Bár néhány párt esetében azt látjuk, hogy alapszabályukban jelen van az unionista diskurzus és célként a két állam egyesülése, ennek ellenére országos szinten nem tapasztaljuk a téma felvállalását.

Cupcea úr, a felmérésekben van valamilyen válasz arra, hogy a magukat unionistáknak nevezető szervezetek miért tekinthetők némiképp periférikusaknak a moldovai politikai színpadon?

Nem tudtuk közvetlenül megállapítani, miért marginálisak ezek a szervezetek, annak ellenére, hogy azt tapasztaltuk, az unionisták száma nem jelent feltétlenül politikai szavazatot is. Moldova Köztársaságban például nagyjából 28 százalékot tehetnek ki, de azt látjuk, hogy a magukat unionistáknak nevező moldovai pártok nem érik el ezt az eredményt, nagyon kevés szavazatot szoktak kapni. Nagyon sokat számít, hogy ki az a politikai vezető, aki erről a témáról beszél, ezt hirdeti, mert többfajta unionista van. Mi hét típust találtunk: az országok egyesülését pártolók, vagy azok, akik nem nevezik unionisták magukat, akik szerint a két országnak az Európai Unióban kell majd egymásra találnia, ezek mind a volt Szövetség az Európai Integrációért (AIE) pártjaira szavaztak és természetesen van egy többség, mely a nem-unionistákból, a határozottan unióellenesekből, vagy az ellenségesen unióellenesekből áll.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta. Fotó: economica.net