A szerző kicsit messziről indít, és nem mindig következetes, de megéri végigolvasni.
A Gagauz Autonóm Tartomány Moldova Köztársaság délnyugati részén terül el. Teljes neve Gagauzia Autonóm Területi Egység, melynek autonómiáját Moldova Köztársaság 1994-es alkotmánya szentesíti és szavatolja.
Lakosainak száma 156 ezer, ennek 82,1 százaléka gagauz. Gagauzia saját zászlóval, himnusszal, nyelvvel rendelkezik. Azt lehetne mondani, hogy
és az emberek autonómiának örvendhetnek. De a valóságban teljesen más a helyzet.
A gagauz autonómia, bizonyos értelemben, tartalmatlan. A hivatalos nyelvet, a románt idegen nyelvként oktatják. Gagauzia lakói nyugodt emberek, akik nem panaszkodnak, és sokszor mi, románok sem vagyunk tudatában a gondjaiknak.
Hagyjuk, hogy a napi ügyek eltereljék a figyelmünket, és nem jutnak eszünkbe a szomszédos országokban kisebbségben élő nemzettársaink. Igen, a határon túl románokról van szó… (Nem teljesen világos a szerző gondolatmenete, ahogy a törökhöz hasonló nyelvet beszélő gagauzok gondjairól átváltott a határon túli románokra – a szerk.)
akik tudják, hogyan követeljék a jogaikat, erős személyiségük, identitásuk van, és nem hagyják magukat asszimilálni. Sokan azt fogják mondani, hogy a nálunk élő magyaroknak gyakorlatilag autonómiájuk van, sőt, több is, mint kellene, a románokkal, vagy éppenséggel a gagauziai gagauzokkal ellentétben, például.
De kevés szó esik arról, hogy a magyarok autonómiája az 1918-as gyulafehérvári kiáltványban is le van írva és szentesítve van.
„Teljes nemzeti szabadság minden együttélő népnek. Minden nép a saját nyelvén fog tanulni, magát igazgatni és ítélkezni, a kebeléből választott egyéneken keresztül és minden nép, számarányának megfelelően, képviseleti jogot kap az ország törvényhozó testületeiben és kormányzatában.”
Ám a gond a román állam által leírt és elfogadott dolgok tiszteletben tartásával van. Azt lehetne mondani, hogy itt is
Valóban, a magyaroknak több joguk van, mint a gagauziai románoknak, de távol állunk egy igazi autonómiától. Még mindig sok az előítélet és sajnos a legtöbbször abból a téves gondolatból indulnak ki, hogy a többségiek az urak, a kisebbségieknek pedig alá kell vetniük magukat a többségnek.
John Stuart Mill angol filozófus részletesen írt a többség zsarnokságáról és arról, hogyan tudunk ezzel szemben védekezni. Sokszor élnek vissza ezzel, a kisebbségek jogait pedig éppen a többség nevében sértik meg. Állandóan egyensúlyra kell törekedni, a mindenki számára megfelelő középútra.
Nem könnyű, de egy közösség csak akkor virágozhat fel, amikor együtt dolgoznak az ott élő nemzetek. A nacionalisták ijesztgetésre használják az autonómiát, az ország szétesésével riogatnak, a különféle etnikumok regionális zászlóit ugyanazok a nacionalisták, elszakadáspárti, szeparatista jelképeknek tartják. Ilyenfajta mentalitásból csak gyűlölet következhet.
Ezekben a napokban Sepsiszentgyörgyön tartózkodtam, és kellemesen meglepett, hogy a város ringbe szállt a 2021 Európa Kulturális Fővárosa címért.
Sepsiszentgyörgy kisváros, és az egész dolog viccnek tűnhet. Viszont ha alaposabban megnézzük, mégis komoly és éppenséggel elérhető dolog. Rendkívüli emberek élnek ott, akik mindent beleadnak, hogy ezt lehetségessé tegyék.
Miért fontos ennek a 77 százalékban magyar etnikumúak által lakott kisvárosnak a jelöltsége? Éppen azért, mert a kultúra meghatározása itt sem műalkotásokat, vagy előadásokat jelent, hanem emberek közötti kapcsolatokat, sőt egyszerű, mindennapos dolgokat.
A kultúra a legerősebb fegyver az idegengyűlölet, a sztereotípiák és az előítéletek ellen.
A magyarok identitása, a románok identitása, magának a városnak az identitása, a két etnikum között felmerülő gondok, a megoldásuk módja, de azok a dolgok is, melyek közösek bennük.
A mindkét etnikum részvételével zajló színdarabok, előadások, koncertek, a térség foglalkozásai és hagyományai olyan dolgok, melyek közelebb viszik majd őket egymáshoz, segítik őket jobban megérteni egymást.
Éppen a multikulturalizmus Sepsiszentgyörgy aduja a sokkal nagyobb városokkal folytatott versenyben.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Továbbá: Szebenben turisztikai autonómiát követelnek Erdélynek. És több mint ezer ember tüntetett a fővárosban a bejegyzett élettársi kapcsolat bevezetéséért.
Neves erdélyi születésű művészről derült ki, hogy az állambiztonságnak jelentett: Korniss Péter Kossuth-díjas fotográfus a Válasz Online-nak elismerte, hogy 1957 és 1966 között „Pál” fedőnéven szerepelt az állambiztonság hálózatában.
A román politikai elit egy csoda: a réginek nevezhető PSD-s gárda kirakja az ablakba a gyakran bizonyít(hat)atlan úton-módon szerzett vagyont, az új gárda egyik kultúrharcosnője pedig szóreformizmusban éli ki magát, tartalmi változtatások helyett.
Bíró Barna Botond Hargita megyei tanácselnök szerint mindkét fél hibázott azzal, hogy engedte veszélybe kerülni az idei síszezont a Madarasi-Hargitán, ahol a sípályákat üzemeltető Bagolykő Kft. és a kápolnásfalvi közbirtokosság között vita alakult ki.
Van az erdélyi magyar sajtónak (is) egy szelete, amelyik előszeretettel állítja magáról, hogy független, ezt a státust önmeghatározásként használja, ami értelmezése szerint automatikusan maga után vonja a szakmaiság és az igazmondás nonpluszultráját.
Székelyudvarhely központjától néhányszáz méterre kóborolt az a visszajáró medve, amelyet kedd este lőttek ki. Az alpolgármester szerint az állat tömbházak között is megfordult, és emberekkel találkozott.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Sokszor a legrosszabb kérdéseket tesszük fel, amikor kiskorú bűnöző bukkan fel. Mit árul el rólunk a tehetetlenség?
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.