Kivel szomszédos Oroszország? Akivel akar! Mit teszünk, ha majd Romániával akar?

Újra időszerű lett ez a kommunista korszakban keringő vicc. De azt hiszem, hogy egyelőre még a Jereváni Rádiónak sincs válasza egy másik kérdésre: akar-e Oroszország Románia szomszédja lenni.
Kérdés a Jereváni Rádióban: „Kivel szomszédos a Nagy Szovjetunió?”. Válasz: „Akivel akar!”.
Ez a vicc keringett a kommunista korszakban, amikor Romániának 1330 kilométeres határa volt a Szovjetunióval. A jereváni rádiós viccek humorosságát mindig az adta, ahogy a társadalmi és a politikai tények nagyon vicces rövid válaszokban jelentek meg.
Számos viccben ábrázolták az utóbbi évszázadok, kormányzati formától független, agresszív orosz imperializmusát.
Kérdés a Jereváni Rádióban: „Milyen jelmondattal kellene népszerűsíteni a Nagy Szovjetunióban az idegenforgalmat?”. Válasz: „Addig látogassatok a Szovjetunióba, míg el nem látogatunk mi hozzátok!”.
Ez a vicc is újabb példa arra, hogyan viszonyultak a románok a keleti szomszédokhoz.
Oroszország ukrajnai beavatkozása, amit már januárban megjósoltam, nagy aggodalmat okoz Romániában. Megpecsételődöttnek tűnik a Krím sorsa. Nem hiszem, hogy Oroszország kivonul majd arról a területről, amit Hruscsov adományozott 1954-ben az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak. Ott van a grúziai régiók, Abházia és Dél-Oszétia precedense, melyeket az orosz hadsereg már 2008-ban megszállt.
Azt még nem tudjuk, Oroszország a jelenlegi Ukrajna állam más területeire is szemet vetett-e. A Kremlhez közeli elemzők nem tartják kizártnak, hogy Oroszország magának követelheti majd Ukrajna délkeleti részét is, ami magába foglalja Besszarábia déli részét, ami, ugye, román föld. Ebben az esetben Romániának újra közvetlen határa lenne az Orosz Föderációval és újra abban a helyzetben találnánk magunkat, hogy románok egy jelentős közössége a Kreml csizmája alá kerül. Miközben a bukaresti vezetők, a dombovicai politika bugyrainak foglyaiként, karba tett kézzel fognak ülni.
„Ebben a kontextusban legalábbis bizarrnak tartom Traian Băsescu elnök nyilatkozatát, aki azt mondta, Romániának nem okoz gondot a krími invázió”.
Éppen Băsescunak kellett volna az igazsághoz minél közelebb állóan értékelnie a Románia fölé tornyosuló kockázatokat, tekintettel arra, hogy éppen ő aknázta alá gyakran az Oroszországgal meglévő diplomáciai kapcsolatokat, a Kreml nyílt ellenségeinek listájára helyezve minket.
Minthogy az utóbbi években a NATO számos kudarcot szenvedett el, a nyugati vezetők viselkedése pedig viszonylag békülékenynek tűnik Putyinnal, egyáltalán nem megnyugtató Oroszország közelsége.
A vicceken túl, most sürgősen választ kell találnunk egy rendkívül komoly kérdésre: „Oroszország vajon tényleg szomszédja akar lenni Romániának?”. Ha igen a válasz, akkor miként kellene a román államnak reagálnia?