Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
A monarchikus államforma fennmaradásának esélyeiről közöl cikket a Libertatea hasábjain Theodor Baconschi. A jobbközép nézeteiről ismert publicista, Románia egykori külügyminisztere kiemeli, hogy Mihail Gorbacsov – bár történelmet írt – nemrég bekövetkezett halála nem váltott ki akkora világméretű emóciót, mint II. Erzsébet királynő távozása. Általában elmondható, hogy a modern állam- és kormányfők, azaz a demokratikus köztársaságok időlegesen megválasztott vezetői, kevés kivétellel – mint például George Washington, Konrad Adenauer, Charles de Gaulle vagy Václav Havel –, nem vonulnak be egyből a történelemkönyvek lapjaira, vagy hamar elfelejtik őket, vagy ellentmondásos figurák maradnak halálukban is.
Európában napjainkban, a gyarmatbirodalmak felbomlását követően mintegy évszázaddal is tíz olyan állam létezik, amelynek monarchia az államformája. A (felvilágosult) abszolutizmusra épülő klasszikus monarchiák történelmi fejlődése törvényszerűen torkollt egy imperialista korszakba, és mivel nem tudták biztosítani az alapvető szabadságjogokat, illetve a nemzetközi békét, „elvesztették a játszmát”, alattvalóik támogatásával együtt. Azt az egyesítő, pártok feletti szerepet viszont, amit az uralkodók szent és sérthetetlen személye megtestesít, továbbra sem képes helyettesíteni semmi.
A legnagyobb, civilizált európai nemzetek a dinasztikus folytonosság révén tettek szert hatalmi státusukra. Maga az európai eszme is az egykori Római Birodalom örökségének köszönheti születését. Sőt, sokak szerint
Valóban, a monarchia az állami létnek egy olyan szertartásos dimenziót és szimbolikus presztízst biztosít, amely nélkül a politikai autoritás óhatatlanul erodálódik, a ciklusonként bekövetkező, választásokon alapuló megújulás dacára. Hiába győzött a „demokratikus szenvedély” (Kelet-Európában is), a nép továbbra is falja a királyi családok életéről tudósító divatlapokat, nézi a (valós vagy kitalált) uralkodókról szóló sorozatokat, mint amilyen a Netflix II. Erzsébetről szóló szériája.
– jegyzi meg Baconschi.
A monarchia iránti nosztalgia nálunk is jelen van, ahol a posztkommunista elitek idealizálták II. Károly Romániáját és erkölcsileg támogatták a tragikus sorsú Mihály királyt.
Van jövője a monarchiának? – teszi fel a kérdést a szerző. A válasza az, hogy valószínűleg nincsen, még akkor sem, ha alkotmányos formában működik, és a királyi szerepkör kimerül a szimbolikus gesztusokban, valódi döntéshozói hatalom nélkül.
Ott, ahol ez a típusú rendszer kibírta napjainkig, lehetséges, hogy fennmarad még generációkon keresztül, de a volt kommunista világban egy monarchikus restauráció nem tűnik valószínűnek.
Jelenleg, a meglehetősen gyenge hazai monarchista irányzat és a koronás fők iránti mondén/politikai érdeklődés az új király, III. Károly tetteiből táplálkozik, akiről köztudott, hogy közel áll hazánkhoz és sokat tesz a transzilván örökség népszerűsítéséért a nagyvilágban. Ennek ellenére ne legyenek illúzióink, figyelmeztet Baconschi:
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
Szeptember elejétől ideiglenesen leáll az ArcelorMittal vajdahunyadi acélmű: a gyár 500 dolgozója közül mindenki kényszerszabadságra kerül, fizetésük 75 százalékát kapják meg.
További hírek: a PSD végre méltóztatik visszatérni a koalíciós ülésekre, Bihar megyében pedig magyarországi rendőrök is ellenőrizhetik a sofőröket.
Hosszú ideig próbálták megmenteni annak a férfinek az életét, aki szombat este az István, a király koncert helyszínére menet rosszul lett, és végül elhunyt.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) teljes mértékben támogatja a szükséges reformokat, valamint a kiváltságok és a szinekúrák megszüntetését.
A csíksomlyói nyeregben újra megelevenedett a rockopera, amely nemzedékek óta összeköt bennünket. Tízezrek énekelték együtt a dalokat, a fények és a himnuszok pillanatai pedig örökre beégtek az emlékezetbe.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.