Mivel képtelenek leküzdeni a populizmust, a nyugati elitek, a németországiakat is beleértve, egyre hisztérikusabban reagálnak még a jogos bírálatokra is. Ami lejáratja őket, elősegítve a populista sikert.
Romániában a demokráciát nemcsak „sörrel és mánelével” ölik meg, melyek nélkül – Bădălău PSD-s kiskirály szavaival élve – „a románoknál nincs muri” (utalás arra, hogy napvilágra került egy felvétel, amelyen a szociáldemokrata képviselő egy román diaszpórát gyalázó nótára táncol – szerk. megj.). Az is biztos és mindenki számára világosnak kellene lennie, hogy a kontinens keleti részét a pészédésedett Romániától a magyarokon keresztül a volt NDK-ig megnyomorító szélsőséges eltévelyedéseknek a kommunista-szekus örökségükhöz van közük. Az már
A bevándorlás? A terrorizmus? A putyini manipulálás? A szélsőségesek beszivárgása a közigazgatásba, a rendőrségbe és a szolgálatokba? Vagy, főleg, a baloldali politikusok ostobasága?
Mert például egy olyan országban, mint Németország, nem mindig világos, hogy mi az undorítóbb. A szerencsétlen keletnémet város, Chemnitz utcáin a külföldiek üldözése közben skandált idegengyűlölő szlogenek, ahol ezt megelőzően egy arab bevándorlók által helyiek ellen elkövetett iszonyatos késelés történt, amelybe egyikük bele is halt? Vagy az, ahogy a politikai korrektségből ki sem látszó hatóságok és véleményvezérek
amelyekkel bátorította a korlátlan bevándorlást és szavatolta, hogy a kialakult gondokat majd könnyedén megoldják?
A chemnitzi túlkapások közepette a Bundestag és a liberális FDP alelnöke, Kubicki figyelmen kívül merészelte hagyni a baloldal figyelmeztetését, amely szerint olajat öntene a tűzre a kancellárral szembeni bármilyen bírálat. Így aztán a sokan másoknál szabadabb szájú liberális megbírálta. Azt a híres 2015-ös mondását is, mely szerint „wir schaffen das”, vagyis „majd megcsináljuk”.
A szóban forgó kijelentés szélesre tárta Németország amúgy is nyitott és szélesre tárt karjait és kapuit a muszlim menekültek áradata előtt. Akik aztán gondoskodtak arról, hogy a vallási idioszinkráziákkal és antiszemitizmussal együtt a patriarchális nőgyűlöletet és az erőszak iránti vágyat is importálják, amelyek már megnyomorították azokat a keleti régiókat és államokat, ahonnan elmenekültek. Csak hát
Tehát a politikai osztály zöme és a teljes progresszista sajtó az ilyenfajta párhuzamoktól való aggályoskodó tartózkodást kéri, sőt követeli. De tekintettel a politikailag helyes diskurzust – itt-ott – megterhelő logikai törésekre, hirdetőinek nem sikerül meggyőzniük a bevándorlástól, a terrorizmustól és a globalizmusnak a törékeny státuszukra gyakorolt hatásoktól rettegő polgárokat arról, hogy visszafogják magukat. Ellenkezőleg. A kritikus reakció sebessége, mérete és virulenciája mintha minden újabb merénylettel egyre nagyobbá válna.
Sok vezető számára megmagyarázhatatlannak tűnik, hogy egy egyre nagyobb tömeg konok és – a németek esetében –
És ez megőrjíti őket. Az ebből következő hisztéria pedig arra készteti őket, hogy elhamarkodottan és hibásan reagáljanak a nép migránsok által kiváltott dühére. Ami ebből következően tovább nő, arra késztetve a progresszistákat, hogy sorozatosan elkövessék ostobaságaikat.
Egy részük az álmenekültek hazaküldését torpedózza meg. Ezt tették például a chemnitzi merénylet miatt letartóztatott iraki esetében. De amikor az a szúrás, amire vetemedett, kiváltotta a nép haragját, pogromhangulatot táplálva, a baloldal exponensei nemcsak a szélsőséges kisebbséget és a migránsok bűneit kihasználó náci gyűlölet siralmas kiáradásait ítélték el reflexből, hanem az egész közösséget és többséget is.
Ami többszörös hiba. Hiszen relativizálja a náci szörnyűséget. Aztán azért, mert ahogy azt a svájci NZZ újság kiemelte, radikalizálja a mérsékelteket, a szélsőségesek sorait hízlalva. Végül azért, mert a párbeszédnek a bírálatok megfélemlítésével történő megölése sokakat a némaság pusztaságába száműz, lejáratva a demokráciát, hogy ezzel a kollektivisták malmára hajtsák a vizet.
A politikai és médiaelit túlnyomórészt intoleráns, sőt virulens reakciója a liberális tisztségviselő azon kísérletére, hogy a kancellárral szembeni jogos bírálatokkal újra felvegye a beszélgetés szálát,
Márpedig e szellem nélkül miként tudna túlélni a demokrácia? És hogyan ne fojtanák meg az eliteken is, a tömegeken is, a bevándorlókon is egyidejűleg eluralkodó félelmek?
Az egyáltalán nem javít a helyzeten, hogy éppen az SPD vezetője, Andreea Nahles ugrott Kubicki torkának, hogy megvédje CDU-s riválisát. Hiszen ezzel pont azoknak a gyanakvását erősíti meg, akik – a szélsőségesek hálójába kerülve – úgy vélik, hogy az összes párt és az egész média egykutya.
És azok bírálatát is felerősíti, akik képtelenek felfogni a német szociáldemokrata párt túlságosan vérszegény reakcióját a PSD-s és PSE-s elvtársak szélsőségességét, Liviu Dragneával az élen.
A román jogállam dragnióta gajra vágására válaszul az SPD nem tudott kipréselni magából mást, csak egy nevetséges és annyira óvatos, impotens, hárító, gyáva és békülékeny közleményt, hogy közvetve
Amely, úgy tűnik, egyre inkább kész a tekintélyelvű állam javára feláldozni a szabadságot.
Persze, nem minden szociáldemokrata gyáva vagy csatlakozik a szabadsággyilkos ostobaságokhoz. Ott van még a német családügyi miniszter, Franziska Giffey, aki egy hét után – bátor tettként – el merészelt helyezni egy csokor virágot a chemnitzi fiatal meggyilkolásának helyszínén. És nem maradt meg a vélelmezett vagy valódi szélsőségesek elhamarkodott elítélésénél, hanem némi megértést fejezett ki a németek biztonsági aggodalmai iránt.
De nem túl kevés ez, túl későn?
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Valóságos kommentcunamit indított el Nicușor Dan államfő vasárnapi döntése, amellyel Eugen Tomac helyett Adrian Veșteát jelölte miniszterelnöknek. A Facebookon megjelent hozzászólások alapján a felháborodás elsősorban a jobboldali szavazók körében erős.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Egy 22 éves fiatalember életét vesztette vasárnap a Tordai-hasadékban, miután lezuhant a via ferrata útvonalról.
Nyomtatott és online kiadványainak valamennyi munkatársától megválik a római katolikus egyház, amely átszervezéssel magyarázza a döntést. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) méltánytalannak tartja az újságírókkal szembeni bánásmódot.
Megállapodott Orbán Viktorral az idei tusványosi részvételről Németh Zsolt – jelentette be a politikus egy közéleti podcastben. A szervezők emellett a jelenlegi magyar kormány több tagját is meghívnák Tusnádfürdőre.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.