A politikusoknak szükségük lenne egy-egy órára, mintegy emlékeztetőként, hogy az idő drága. És a miénk, nem az övéké.
A szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Két hónap telt el azóta, hogy Florin Cîțu menesztette Stelian Iont (az akkor még teljes jogkörrel rendelkező miniszterelnök szeptember legelején rúgta ki az igazságügy-minisztert, ez volt az azóta tartó politikai válság szikrája – a szerk.). Az ennek következtében előálló válság ma sokkal súlyosabb, mint amilyennek a legszigorúbb borúlátók elképzelték. Azért is fajult a dolog idáig, mert az illetékesek időt vesztegettek. Az utóbbi napok eseményei világosan jelzik: a kormányalakításra és a miniszterek névsorának benyújtására vonatkozó liberális döntést az államelnök egyiptomi látogatása késleltette.
Klaus Iohannis egyiptomi látogatása nem volt szükségszerű. El lehetett volna halasztani, és a fogadó fél megértette volna, hogy a belügyi helyzet ezt követeli. Ám az államelnök mégis úgy döntött, odautazik, és mintha ez nem lett volna elég, az a szerencsétlen ötlete is támadt, hogy szabadidőruhában meglátogatja a piramisokat. Nehezen lehet ennél alkalmatlanabb gesztust elképzelni! És nem ez volt az egyetlen baki. A válság kezdete óta K. Iohannis egy másik halasztható látogatást is tett, Svájcban. Aztán átkelt az óceánon, hogy eljusson az ENSZ-ig, noha könnyedén megtehette volna, sok más állam- vagy kormányfőhöz hasonlóan, hogy megbízza a külügyminisztert az unalmas szövegek felolvasásával. Továbbá ahelyett, hogy a tőle telhető módon megkurtította volna az európai szintű találkozókat, a lehető legjobban meghosszabbította őket. Egy másik hiba az volt, hogy a kormány bukása után öt nappal hívta a pártokat egyeztető tárgyalásokra.
Dacian Cioloș is ezt tette, amikor ragaszkodott ahhoz, hogy a parlament elé álljon, noha pontosan tudta, hogy egy harmadát sem fogja megszerezni a kormányalakításhoz szükséges szavazatoknak. És Ciucă tábornok is megismétli ugyanazt a hibát (időközben a kormányalakítással megbízott tábornok visszalépett – a szerk.). Az ember már-már azt gondolja, ezeknek az embereknek egyetlen politikai alapvetésük van: minél hosszabb ideig a lapok címoldalain és a televíziók képernyőjén maradni.
Ha figyelembe vesszük a bizalmatlansági indítványról szóló szavazás halogatását és a pártkongresszusok okán bevetett időhúzásokat, máris előttünk lebeg egy bizonyos politikai stílus. Amely
a mérkőzés utolsó perceiben elkezdik húzni az időt, lötyögnek a pályán, visszahúzódnak az egyik sarokba vagy bakalódnak az ellenféllel ahelyett, hogy szabályosan küzdenének ellenük.
Amikor I. Károly Romániába érkezett, azt tapasztalta, hogy alattvalói utálják a pontosságot: ezért karácsonykor órákat ajándékozott nekik. Azt hiszem, a mai politikusoknak is szükségük lenne egy-egy órára, mintegy emlékeztetőként, hogy az idő drága. És a miénk, nem az övéké.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.
Gondolatok a Botond Nagy Ilja próféta című előadása körül kialakult botrány kapcsán.
Valóságos arzenált találtak a nyomozók Horațiu Potra zsoldosvezér és cimborái lakásán: nagy kaliberű és hatótávolságú lőfegyvereket, köztük géppuskát és gránátvetőt foglaltak le.
Egy női kórházigazgató pedig azért rúgta ki a sürgősségi osztály női vezetőjét, mert szerinte csak egy férfi tudná jól elvégezni ezt a feladatot.
Érezteti a hatását a nagy havazás: egy fa eltávolításán dolgozik a Hargita megyei tűzoltóság gyergyószentmiklósi kirendeltségének egyik egysége, ugyanis a 12C jelzésű országúton, a Gyilkos-tó térségében. A fa az úttestre dőlt, akadályozva a közlekedést.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pénteken kijelentette, hogy az európai katonai tervezők egy hónapon belül kidolgozhatják az Ukrajnában állomásozó külföldi csapatkontingens telepítésének részleteit.
Tizenöt évig sértetlenül lobogott a tusnádi közbirtokosság épületénél elhelyezett székely és magyar zászló – egészen péntek reggelig, ekkor vették észre a községbeliek, hogy a lobogókat letörték. A Steaua Bukarest szurkolói lehetnek a tettesek.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”
A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.
Mi, magyarok, szeretünk tisztelegni (történelmi) hőseink előtt. Ám ha megjelennek a vásznon, képernyőn, azonnal kitör a botrány: miért ilyen? Miért nem olyan? Pláne, miért nem amolyan?
Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.