Az irredenta kifejezés eredeti értelmében inkább a románokról lehetne azt mondani, hogy irredenták voltak, és azok most is. Horațiu Pepine írása.
A teljes Lucian Boia-interjút itt lehet elolvasni.
A szavak sohasem semlegesek és közömbösek. Lucian Boia ezt erősíti meg újra akkor, amikor egy elterjedőben lévő újságírói klisét bélyegez meg: „Nem akarom többé hallani – de továbbra is hallani fogom, mert elterjedt – ezt a nevetséges Kis Egyesülés ostobaságot. (…) Egész nemzedékek tudták, hogy ez a Fejedelemségek Egyesülése, hogy akkor, 1859-ben jött létre Románia. Néhány évig még a Fejedelemségek Egyesülése nevet viselte, mert a nagyhatalmak nem fogadták el a Románia nevet.”
A történésznek nyilvánvalóan igaza van. De nem azért, mert az új megfogalmazás megzavarna bizonyos megszokott szófordulatokat, hanem mert
Hiszen, ahogy azt a történész elmagyarázza: „Ez a Kis Egyesülés nem kis egyesülés. Ha mindenképpen kicsinek és nagynak akarjuk őket nevezni, akkor meg kell fordítani és én azt mondanám, hogy az 1859-es volt a Nagy Egyesülés.”
Azt lehetne ellenvetni, hogy egyszerű félreértésről van szó. A „kis” és a „nagy” egyesülés csak a mennyiségre vonatkozik, nem a történelmi jelentőségre, hiszen 1859-ben két viszonylag kis tartomány (Moldvát amúgy is megfelezték 1812-ben) egyesült, míg 1918-ban a Regát (a két egyesült fejedelemség) egyesült Erdéllyel, de Besszarábiával és Bukovinával is. Ennek ellenére egy történész nem gondolkodhat mennyiségekben, hiszen
De még akkor is, ha a nyelv egyszerű mechanikájának vagyunk a tanúi, hasznos megértenünk, miként jutottunk ide. A „Kis Egyesülés” csak azért kezdett el terjedni, mert a „Nagy Egyesülés” szintén nagyon gyakorivá vált. Természetesen nem számít újdonságnak, de valószínűleg azért vált általánossá, hogy elkerüljenek más, időközben kevésbé megfelelővé vált kifejezéseket. A kommunista rezsim alatt és utána is az emberek sokáig kerülték, hogy a királyról beszéljenek és szinte el is felejtették, hogy Románia 1881 óta királyság volt. Ezért az „Erdély – vagy Besszarábia és a többi – egyesülése a Román Királysággal” szófordulat helyett egyszerűen Nagy Egyesülést mondtak, ami átfogó és általános megfogalmazás.
De elképzelhető, hogy az utóbbi két évtizedben legalább két okból kezdték el gondosan kerülni a „Nagy-Románia” kifejezést. Először is azért, hogy ne tűnjön egy C. V. Tudorral való szimpatizálásnak, másodsorban azért, hogy
Maga a „revizionista” szó is negatívan cseng a román politikai és történetírási diskurzusban, hiszen főleg a magyarok követeléseivel társítják, hogy a másik kifejezést, az „irredentát” ne is említsük, mely ugyanezen okból még rosszabbul hangzik.
Valójában az először a XIX. századi olasz nacionalisták által használt terre irredente kifejezés pozitív kicsengésű volt és az Osztrák-Magyar Birodalom részét képező olasz tartományokra vonatkozott, márpedig ebben az eredeti értelmezésben inkább a románokról lehetne azt mondani, hogy irredenták voltak, vagy azok most is, hiszen ők vágynak olyan területek és népességek visszaszerzésére, melyek Romániával és a román többséggel állnak szoros kapcsolatban.
Hiszen íme, mit írt nemrég: „Az Egyesülés elkezdődött! Most, amikor ezt a bejegyzést közzéteszem, Moldova Köztársaságban 34 település szavazta meg a helyi tanácsban az Egyesülést Romániával. (…) Hahóóóó! Cotroceni-palota (az elnöki hivatal – a szerk.), Győzelem-palota (a kormányhivatal – a szerk.), Parlament Palotája! Hallatszik? Az Egyesülés elkezdődött!”
De nemcsak a szavak, maga a szándék is, hogy határok módosításával változtassák meg a regionális politikai rendet, ez vált nehezen kimondható valamivé. Következésképpen annak érdekében, hogy elkerüljenek bármilyen társítást a megengedhetetlennek tartott politikai állásfoglalásokkal, egyre inkább kerülték a „Nagy-Románia” kifejezést, így aztán helyettesítéssel és parafrázissal egyre inkább „Nagy Egyesülés”-ről kezdtek el beszélni. Nem csoda akkor, hogy a funkcionális leegyszerűsítésekre törekvő sajtó szimmetriával létrehozta a „Kis Egyesülés” kifejezést. Ha ez így van, akkor itt
hanem inkább az esetleges „irredenta” törekvésre történő bármilyen fajta célozgatásból származó bonyodalmak elkerüléséből származó járulékos következményről.
Lényegében a bármilyen fajta nacionalizmusnak az utóbbi két évtizedben történt megkérdőjelezése által okozott nyelvhasználati változásoknak vagyunk a tanúi. Jellemző, hogy maga Lucian Boia történész is félénk óvatosságot mutat, amikor a rokon terminológiát manipulálja. Arra a kérdésre, hogy a túlzott hazafiság ártalmas-e, az következőket válaszolja: „A hazafisággal, persze, vissza is lehet élni, de – mondjuk így – mérsékelt, elfogadható formájában a hazafiság inkább erény, mint hiba.”
mintha a megszólaló valamilyen engedménnyel kívánná rehabilitálni a kifejezést. Az alapkifejezés, a „haza”, különben, szinte teljesen kikopott a nyelvből, mintha valami elavult és a ma vállalt „európaiassághoz” nem illő dolgot fejezne ki. Az az érzésünk, hogy súlyos egyensúlyhiányban vagyunk. Míg az 1989 utáni első években a bárdolatlan nacionalizmus tanúi voltunk, a politikai érzést pedig mintha a „Haza nem eladó!” szlogen jellemezte volna, ma a másik végletbe csúsztunk, amikor maga a hazafiság valami gyanús dolognak tűnik, és amikor több millió ember csakis emigrálásról álmodozik. Az országgal és a világ többi részével csakis az elfeledett középút lehet az erényes kapcsolat.
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.