// 2025. június 14., szombat // Vazul

Az Egyesülés centenáriumáról. Egy Lucian Boia-interjú margójára

// HIRDETÉS

Az irredenta kifejezés eredeti értelmében inkább a románokról lehetne azt mondani, hogy irredenták voltak, és azok most is. Horațiu Pepine írása.

A teljes Lucian Boia-interjút itt lehet elolvasni.

A szavak sohasem semlegesek és közömbösek. Lucian Boia ezt erősíti meg újra akkor, amikor egy elterjedőben lévő újságírói klisét bélyegez meg: „Nem akarom többé hallani – de továbbra is hallani fogom, mert elterjedt – ezt a nevetséges Kis Egyesülés ostobaságot. (…) Egész nemzedékek tudták, hogy ez a Fejedelemségek Egyesülése, hogy akkor, 1859-ben jött létre Románia. Néhány évig még a Fejedelemségek Egyesülése nevet viselte, mert a nagyhatalmak nem fogadták el a Románia nevet.”

A történésznek nyilvánvalóan igaza van. De nem azért, mert az új megfogalmazás megzavarna bizonyos megszokott szófordulatokat, hanem mert

a „Kis Egyesülés” és a „Nagy Egyesülés” szembeállítása módosítja a történelmi események percepcióját.

Hiszen, ahogy azt a történész elmagyarázza: „Ez a Kis Egyesülés nem kis egyesülés. Ha mindenképpen kicsinek és nagynak akarjuk őket nevezni, akkor meg kell fordítani és én azt mondanám, hogy az 1859-es volt a Nagy Egyesülés.”

Azt lehetne ellenvetni, hogy egyszerű félreértésről van szó. A „kis” és a „nagy” egyesülés csak a mennyiségre vonatkozik, nem a történelmi jelentőségre, hiszen 1859-ben két viszonylag kis tartomány (Moldvát amúgy is megfelezték 1812-ben) egyesült, míg 1918-ban a Regát (a két egyesült fejedelemség) egyesült Erdéllyel, de Besszarábiával és Bukovinával is. Ennek ellenére egy történész nem gondolkodhat mennyiségekben, hiszen

egy nemzetet sohasem lehet népességek és területek egyszerű összeadásaként tekinteni.

De még akkor is, ha a nyelv egyszerű mechanikájának vagyunk a tanúi, hasznos megértenünk, miként jutottunk ide. A „Kis Egyesülés” csak azért kezdett el terjedni, mert a „Nagy Egyesülés” szintén nagyon gyakorivá vált. Természetesen nem számít újdonságnak, de valószínűleg azért vált általánossá, hogy elkerüljenek más, időközben kevésbé megfelelővé vált kifejezéseket. A kommunista rezsim alatt és utána is az emberek sokáig kerülték, hogy a királyról beszéljenek és szinte el is felejtették, hogy Románia 1881 óta királyság volt. Ezért az „Erdély – vagy Besszarábia és a többi – egyesülése a Román Királysággal” szófordulat helyett egyszerűen Nagy Egyesülést mondtak, ami átfogó és általános megfogalmazás.

De elképzelhető, hogy az utóbbi két évtizedben legalább két okból kezdték el gondosan kerülni a „Nagy-Románia” kifejezést. Először is azért, hogy ne tűnjön egy C. V. Tudorral való szimpatizálásnak, másodsorban azért, hogy

ne táplálják azt a gyanút, hogy Romániának revizionista tervei vannak.

Maga a „revizionista” szó is negatívan cseng a román politikai és történetírási diskurzusban, hiszen főleg a magyarok követeléseivel társítják, hogy a másik kifejezést, az „irredentát” ne is említsük, mely ugyanezen okból még rosszabbul hangzik.

Valójában az először a XIX. századi olasz nacionalisták által használt terre irredente kifejezés pozitív kicsengésű volt és az Osztrák-Magyar Birodalom részét képező olasz tartományokra vonatkozott, márpedig ebben az eredeti értelmezésben inkább a románokról lehetne azt mondani, hogy irredenták voltak, vagy azok most is, hiszen ők vágynak olyan területek és népességek visszaszerzésére, melyek Romániával és a román többséggel állnak szoros kapcsolatban.

Ha pedig Besszarábiáról beszélünk, akkor ma Traian Băsescu az „irredenta” mozgalom vezére.

Hiszen íme, mit írt nemrég: „Az Egyesülés elkezdődött! Most, amikor ezt a bejegyzést közzéteszem, Moldova Köztársaságban 34 település szavazta meg a helyi tanácsban az Egyesülést Romániával. (…) Hahóóóó! Cotroceni-palota (az elnöki hivatal – a szerk.), Győzelem-palota (a kormányhivatal – a szerk.), Parlament Palotája! Hallatszik? Az Egyesülés elkezdődött!”

De nemcsak a szavak, maga a szándék is, hogy határok módosításával változtassák meg a regionális politikai rendet, ez vált nehezen kimondható valamivé. Következésképpen annak érdekében, hogy elkerüljenek bármilyen társítást a megengedhetetlennek tartott politikai állásfoglalásokkal, egyre inkább kerülték a „Nagy-Románia” kifejezést, így aztán helyettesítéssel és parafrázissal egyre inkább „Nagy Egyesülés”-ről kezdtek el beszélni. Nem csoda akkor, hogy a funkcionális leegyszerűsítésekre törekvő sajtó szimmetriával létrehozta a „Kis Egyesülés” kifejezést. Ha ez így van, akkor itt

nem a Fejedelemségek Egyesülésének minimalizálásáról van szó,

hanem inkább az esetleges „irredenta” törekvésre történő bármilyen fajta célozgatásból származó bonyodalmak elkerüléséből származó járulékos következményről.

Lényegében a bármilyen fajta nacionalizmusnak az utóbbi két évtizedben történt megkérdőjelezése által okozott nyelvhasználati változásoknak vagyunk a tanúi. Jellemző, hogy maga Lucian Boia történész is félénk óvatosságot mutat, amikor a rokon terminológiát manipulálja. Arra a kérdésre, hogy a túlzott hazafiság ártalmas-e, az következőket válaszolja: „A hazafisággal, persze, vissza is lehet élni, de – mondjuk így – mérsékelt, elfogadható formájában a hazafiság inkább erény, mint hiba.”

Furcsa azt hallani, hogy a hazafiság „inkább erény”,

mintha a megszólaló valamilyen engedménnyel kívánná rehabilitálni a kifejezést. Az alapkifejezés, a „haza”, különben, szinte teljesen kikopott a nyelvből, mintha valami elavult és a ma vállalt „európaiassághoz” nem illő dolgot fejezne ki. Az az érzésünk, hogy súlyos egyensúlyhiányban vagyunk. Míg az 1989 utáni első években a bárdolatlan nacionalizmus tanúi voltunk, a politikai érzést pedig mintha a „Haza nem eladó!” szlogen jellemezte volna, ma a másik végletbe csúsztunk, amikor maga a hazafiság valami gyanús dolognak tűnik, és amikor több millió ember csakis emigrálásról álmodozik. Az országgal és a világ többi részével csakis az elfeledett középút lehet az erényes kapcsolat.

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

Miért nem akart valójában elnök lenni Simion?

Varga László Edgár

Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Egy román énekesnőben eltörött a lélek, mert Székelyföldön szerinte nem beszélnek románul…
Főtér

Egy román énekesnőben eltörött a lélek, mert Székelyföldön szerinte nem beszélnek románul…

… medvét gázoltak el az autópályán, emberéletben nem esett kár… és bezárta kapuit Călin Georgescu laza kis neolegionárius egyesülete.

„El kell kergetni onnan mindenkit!” A parajdi bányatársaság és a vízművek vezetőinek menesztését követeli az RMDSZ
Krónika

„El kell kergetni onnan mindenkit!” A parajdi bányatársaság és a vízművek vezetőinek menesztését követeli az RMDSZ

Tánczos Barna pénzügyminiszter a bukaresti kormány csütörtöki ülésén az Országos Sóipari Társaság és a Vízművek vezetőinek menesztését kezdeményezte a parajdi helyzet súlyosbodása miatt.

Medve közelített meg egy sátorozó családot, a kutya riasztotta el a nagyvadat – hírmix
Főtér

Medve közelített meg egy sátorozó családot, a kutya riasztotta el a nagyvadat – hírmix

Egyre több román tér haza, de hányan maradnak itthon? Keddtől mintegy 108 ezer végzős diákra várnak az írásbeli érettségi vizsgák.

Eltűntként keresték, holtan bukkantak rá az erdőben
Székelyhon

Eltűntként keresték, holtan bukkantak rá az erdőben

Holtan találtak az erdőben egy eltűnt fiatalembert Maros megyében szerdán – tájékoztat a Maros Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya.

Székelyföld: lehetetlen küldetés; Észak-Erdély: lehetne, ha akarnák; Dél-Erdély: végül összejöhet
Krónika

Székelyföld: lehetetlen küldetés; Észak-Erdély: lehetne, ha akarnák; Dél-Erdély: végül összejöhet

Dübörög az autópálya-építés Erdélyben, ám nem mindenhol ugyanúgy pörgő ritmusban, a lassúság pedig végzetes lehet az uniós finanszírozású országos helyreállítási terv részeként épülő szakaszok anyagi fedezete tekintetében.

Akkora medve sétált be a csapdába, hogy korábban még a mancsa nyomát is gipszbe öntötték, olyan nagy volt
Székelyhon

Akkora medve sétált be a csapdába, hogy korábban még a mancsa nyomát is gipszbe öntötték, olyan nagy volt

Újabb medvét fogott be csütörtökre virradóan a marosvásárhelyi állatkert közelébe kihelyezett csapda. Az állatot elszállították a város közeléből.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A parajdi sóbánya, a világegyetem, meg minden

Fall Sándor

Egyszerre kell nekünk a fa, a só és a pénz. A természet adja is, hogyne. Csak közben beomlik a bánya.

Miért nem akart valójában elnök lenni Simion?

Varga László Edgár

Nicușor Dan győzelme pillanatnyi megkönnyebbülést hozott ugyan, de még messze nem vagyunk túl a veszedelmen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A Belgica-expedíció tagja voltam az Erdélyi Történeti Múzeumban

Sólyom István

Az Antarktisz kutatásában új fejezetet nyitó hajó és legénységének történetét bemutató tárlat szeptember végéig látogatható.

Mennybe ment a román black metál Kolozsváron

Sánta Miriám

A temesvári Dordeduh úgy szólt koncerten, mint az atom.

// HIRDETÉS