A pártállam lenyúlta a földrengés okozta károk helyreállítására beszedett összegeket. És a segélyeket is.
Romániát 1977. március 4-én egy Richter-skálán 7,2-es fokozatú földrengés rázta meg. A rengés 21:22:22 órakor történt és 56 másodpercig tartott. Akkor 1.570 ember halt meg, ebből 1.391 csak Bukarestben. Több mint 11.300 sebesült volt.
Nicolae Ceauşescu rögtön a földrengés után elrendelte a „helyreállítási, szolidaritási és emberségességi” számla megnyitását, mely „Emberségesség” néven vált ismertté, ahova minden dolgozónak be kellett fizetnie, az ország újjáépítése céljából. Akkor a külföld is Románia segítségére sietett: nagy pénzösszegek érkeztek Bukarest, a földrengés által leginkább érintett város újjáépítésére.
A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) irattárából származó, eddig ismeretlen dokumentumok valós képet festenek az akkori időkről. A Securitate mindenki nyomába szegődött, mindenfelé besúgók voltak, a munkások között, de még az úton lévő hajókon is. Lehallgatták azokat a beszélgetéseket, melyeket a románok a hozzájuk közelállókkal folytattak, és aztán besúgták őket a feletteseiknek.
A besúgók a Securitate elé 1977. április 2-án előterjesztett feljegyzésükben lejegyezték a konstancaiak (Constanţa) elégedetlenségét. Néhányat ismertetünk ezek közül. „Nevezett (…) Konstancáról, a Bravilor utca T3 sz. tömbházból, arról az összegről, amit a férjének a károsultak részére adnia kell, kijelentette: «Ki tudja, mennyit fognak visszatartani tőle. Nekem már visszatartották az egynapi béremet, és az év végéig a fizetésem 5 százalékát, tehát havi 100 lejt, hogy azt már ne is számoljam, hogy néhány műsort is fogunk adni a károsultak javára. Égbekiáltó, mit mondjak! Ha tehetnék, még a bőrt is lenyúznák rólunk».”
A munkások utcasarkok mögött mondott szavait a szekusok is meghallották. Egy konstancai építőtelepen dolgozó botosányi (Botoşani) munkás szintén véleményt mondott az Emberségesség-számláról. Szavai megjelennek a jelentésben: „Konstancán a földrengés 3-as fokozatú volt, nem voltak omlások, de cserébe kirabolnak ezek minket, a károsultaknak szánt segéllyel. Amennyi segélyt más országoktól kaptak, szinte egy új Bukarestet fel lehetett volna építeni, de a mieink folyamatosan itt járnak a kosárral az építőtelep kapujában.”
A CNSAS irattárában megtalálható dokumentumban a Dacia hajó akkori kapitányának álláspontja is megjelenik. Íme, mit mondott a legénységnek: „Valaki talán felvilágosíthatna: ha Amerika adott 25.000 dollárt, ennél nagyobb összeg gyűlt össze a többiektől, plusz az emberek ékszereiből összeszedett arany, akkor miért kell tőlünk levonni még egy-egy fizetést?” A hajó szekusa, rögtön azután, hogy megérkeztek a kikötőbe, egy jelentésben besúgta főnökét. Íme, hogyan zárta ő a küldetését: „Az illető (a kapitány – a szerz.) azt mondta, hogy őt nem érdekli, ha leveszik a hajóról, mert mást úgysem tehetnek vele.”
A CNSAS irattárában található dokumentumokból kiderül, hogy mindaz, amiről az emberek az utcán beszéltek, eljutott a főnökök fülébe. Egy másik dokumentumban, amelyben ezúttal az emberek alacsony nyugdíjakkal, az ország gazdasági helyzetével kapcsolatos elégedetlenségeiről számoltak be, az emberek arról is beszéltek, amit a földrengés nyomán fedeztek fel.
Íme, mit írt a szekus az egyik jelentésben: „(…) asszony kifejezte véleményét: Nem tudom, miért nem lázadnak fel az emberek. Hiszen a földrengés működő adóberendezéseket, fegyvereket, biankó iratokat hozott a felszínre, ezeket pedig különösen a Dunărea és Continental tömbházakban találták, ahol az állami apparátusban tisztségekkel rendelkező emberek laktak. Ezen kívül azt mondta, hogy utasításba adták, hogy többé ne bontsák le a megsérült részeket, nehogy kiderüljenek, ki tudja milyen dolgok.”
Ugyanebben a jelentésben szerepel az is, hogy a földrengés után alapozás nélküli tömbházakra bukkantak, ami arról árulkodik, hogy ellopták az építőanyagot.
„A földrengésben megsérült magánházakat a tulajdonosok javítják ki, és mindenkiben felmerül a kérdés, hova tűnnek azok a nagy összegek, melyek az Emberségesség-számlán gyűltek össze, valamint a más országokból származó pénzek”, írja a Securitate munkatársa.
A CNSAS irattárában folytatott dokumentálódást és kutatást a következők végezték: Cristina Anisescu (koordinátor), Florentina Budeancă, Liviu Burlacu, Cipriana Moisa, Felicia Bugnariu a Kutatási, Kiállítási és Kiadványok Igazgatóságról, az Oktatási Programok Szolgálattól és a Szóbeli Történelem Központtól.
A 79 éves Ovidiu Nechita ezredes visszaemlékszik, hogy 1977 márciusában Mangáliára volt kihelyezve, egy rakétatanfolyamon vett részt a Haditengerészet Kiképzési Központjában. Felesége otthon maradt két gyermekükkel. Azt mondja, egyetértett azzal, hogy egy évig visszatartsák fizetése egy részét. „Mindenkit megfogott a bukaresti tragédia. Elsőre egyetértettem azzal, hogy pénzt adományozzak. Már nem emlékszem, mennyit tartottak vissza havonta, de arra igen, hogy egy évig fizettem.”
Országos szinten nagyjából 11.300 sebesült volt, és kb. 35.000 lakás omlott össze. Az anyagi kár többsége Bukarestben összpontosult, ahol több mint 33 épület és nagy lakótömb omlott össze. A földrengés áldozatai között az ország meghatározó személyiségei is voltak: Doina Badea népdalénekesnő, Toma Caragiu színész, Alexandru Bocăneţ filmrendező, A. E. Baconski és Alexandru Ivasiuc prózaírók.
1977. március 4-e estéjén Nicolae és Elena Ceauşescu Nigériában tartózkodott, egy tiszteletükre adott fogadáson. Miután tájékoztatták a földrengésről, Ceauşescu félbeszakította a fogadást. Telefonon keresztül rendkívül állapotot hirdetett Romániában, másnap reggel pedig leszálltak az Otopeni repülőtéren.
Bezzegrománia bajban van. A lufi kipukkant, ráadásul az ország szinte beleesett a választási nackógödörbe. Az elit szerint a nép a hibás. És akkor most a kormány belerúg a kultúrába. Ki érti ezt?
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Nem vagyok szomorú, hogy a CFR ment tovább, nem lettem volna csalódott, ha a Paks jut a következő körbe.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
„Megtörte egy egész generáció lendületét, rezignáltságba, cinizmusba, keserűségbe taszítva azokat, akik rájöttek, hogy a rendszerváltásnak nevezett 1989-es mozzanat elszalasztott esély, hamvába holt lehetőség.”
Akár 70 százalékkal is emelkedhet az ingatlanadó a jövő évben bizonyos településeken Ilie Bolojan kormányfő bejelentése szerint. A miniszterelnök közölte, ezekre a korrekciókra a Romániát sújtó költségvetési deficit miatt van szükség.
… Gigi Becalinak is nagyon fáj, amikor az állami bürokrácia elkezd vele (VELE!) baszakodni… és egy román műemlékvédő egyesület kiakadt, hogy a Székelyföldön semmibe veszik a román emlékműveket.
Éjfél előtt mindössze öt perccel riasztották a rendőri és mentőegységeket, hogy baleset történ Tulcea megyében. Húszéves sofőr vezette az autót, 19 éves utasa meghalt.
Meglepő megfigyelést tettek a Hunyad Megyei Hegyimentő-szolgálat munkatársai: az utóbbi években a Retyezát-hegységben történt viperamarások mindegyike a turisták felső végtagját érintette, nem pedig a lábakat, ahogy az logikusnak tűnne.
Egy hete zajlik a veszélyes hordalék eltakarítása a Békási-víztározó északi végén, ahol felfoghatatlan mennyiségű fahulladék, háztartási szemét, állattetem és építőanyag gyűlt fel a két héttel ezelőtti árvíz következtében.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Bezzegrománia bajban van. A lufi kipukkant, ráadásul az ország szinte beleesett a választási nackógödörbe. Az elit szerint a nép a hibás. És akkor most a kormány belerúg a kultúrába. Ki érti ezt?
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Nem vagyok szomorú, hogy a CFR ment tovább, nem lettem volna csalódott, ha a Paks jut a következő körbe.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?