Hát azért nincs, illetve azért sincs, mert a nemzetbiztonság fontosabb. Na de mi van, ha a katonai fejlesztés sem jön össze?
A román fegyveres erők korszerűsítése 2020-ig elérendő fontos cél, melynek eléréséhez Románia vállalta, hogy a GDP 2 százalékot fordítja katonai felszerelésre. Más projektekkel szemben, melyeket mi, népként csak várunk és várunk, mint például a Bukarest–Brassó autópálya esetében, egy Oroszország közelében lévő NATO-tagország védelmi projektjei nem tűrnek halasztást.
Mihai Fifor védelmi miniszter már többször megemlítette a sajtóban, hogy 2018 a haditengerészet éve, az az év, amikor végre a haditengerészet is olyan korszerűsítésekben részesül majd, melyekre a szárazföldi és légi erők esetében már sor került. A jelenleg tényleg 60-as évekhez méltó flottával rendelkező román haditengerészet pedig tényleg megérdemel egy korszerűsítést, nemcsak a feszült geopolitikai helyzet, de az olyan szokványosabb küldetések miatt is, mint amilyen a fegyver- és kábítószer-csempészet elleni harc, amely mégiscsak jogos célnak számít.
Tehát idén egyre gyakrabban megjelent a sajtóban a haditengerészeti beszerzési program témája. Ennek keretében négy többfunkciós korvettet vásárolnának és két Type 22 jellegű meglévő fregattot korszerűsítenének.
Még ki sem jelölték a győztes konzorciumot, máris olyan hangok jelentek meg, hogy hiányzik az átláthatóság, és egyesek kivételezésekre gyanakodnak. Ezek pletykákon alapulnak és a legkevésbé sem műszaki természetű érveken, híján vannak bárminemű logikának és a botrányokozás a céljuk. De legyünk komolyak, amikor egy NATO- és EU-tagállam azt a direktívát kapja, hogy fordítsa GDP-je 2 százalékát a hadiiparra, akkor biztosra mondható, hogy az egész nyugati világ rajtunk tartja a szemét. A gond akkor jelentkezik, amikor az online gyártott botrány a valódi világban kezd megjelenni.
A szeptemberi, bukaresti Három Tenger Kezdeményezés konferencián a 12 társult állam szintjén felmerült a védelem témája. Bár Franciaország nem tartozik közéjük, a konferencián kínos fordulatra került sor, amikor a román haditengerészet beszerzési szerződéséért versengő egyik cég, a francia MBDA rakétagyártó alelnöke, Didier Philippe, a felszólalási rendtől eltérve, magához ragadta a kezdeményezést. Didier kérdéseket kezdett intézni Nicolae Ciucă tábornok úrhoz, a fővezérkari vezetőhöz, a korvettek beszerzési eljárásával kapcsolatosan. Didier az egész konferencia előtt azzal a váddal állt elő, hogy a román katonai beszerzések nem átláthatóak és a „G to G” (kormányok közötti) eljárást követik. Ciucă tábornok mégis megőrizte higgadtságát és csak annyit válaszolt, hogy ez a vita nem e konferencia témája, de azt is, hogy katonaként kötelessége jelezni a vezetőségnek, milyen felszerelésekre van szüksége a küldetéseihez.
E kínos momentum csúcspontja az volt, amikor Ian Steff, az amerikai Kereskedelmi Minisztérium képviselője közbelépett és átvette a mikrofont. Az amerikai arra hivatkozott, hogy biztonsági okokból van szükség a megállapodásokra, nehogy ellenségeinkhez kerüljenek a különleges fegyverzetek, megemlítve, hogy az idők folyamán azzal vádolták a francia cégeket, hogy ellenségeinknek adtak el kifinomult fegyvereket, például Iránnak.
A valóság egyszerű. A beszerzés szabályzata, mely megtalálható a Romtehnica honlapján, megemlíti, hogy a hajókat Romániában kell megépíteni, mert így a költségvetési pénzt visszaforgatják az ország iparába. Ehhez a hajógyártóknak időben és feltételek nélkül meg kell jelenjenek a román iparban. Ígérete szerint a Group Naval csak a pályázat megnyerése esetén fektet be és építkezik Konstancán (Constanţa). A Damen és a Fincantieri gyártók e téren jobban állnak. A Damen már több mint 25 éve talpra állította a galaci (Galaţi) hajóipart, és idén a koreai Daewoo által lepusztulni hagyott mangáliai hajógyárat is megmenti, még a többségi részvénycsomagról is lemondva az állam javára. Ugyanakkor a Fincantieri az utóbbi években több mint 150 millió eurót fektetett a brailai (Brăila) és tulcsai (Tulcea) hajógyárakba, újra életet lehelve a helyi gazdaságba és új munkahelyeket hozva létre.
E pályázat helyzete sok más romániai pályázatéhoz hasonlít, ahol a gyengén felkészült versenyzők a botrányt használják fegyverként, hogy valószerűtlen nyugtalanságot keltsenek a törvényesen lezajlott eljárás megsemmisítése érdekében, azt remélve, hogy a következő fordulóban sikeresen pályáznak majd. Csakhogy ezúttal nagyobb a tét – a GDP 2 százaléka és a nemzetbiztonság.
A korvettek legyártása és a fregattok korszerűsítése nemcsak egyike a 2017–2020-as védelmi beszerzési stratégia számtalan projektjeinek. A versenyzők továbbra is pletykákkal fognak egymás ellen hadakozni, így botrányok is lesznek még. De számunkra, mint nép számára, csak a műszaki végeredmény releváns, hogy a legjobb minőségre menjen a pénzünk. A műszaki rész iránt érdeklődőknek olyan cikkek is a rendelkezésükre állnak, mint az ajánlatoknak a Resboiu független hírportálon megjelent józan elemzése.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Kutyaadót vezet be egy polgármester. Továbbá két polgármester is rácsok mögött tölti a húsvétot.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Egy ember meghalt, ketten súlyosan megsérültek egy péntekre virradóan történt közúti balesetben a Krassó-Szörény megyei Toplec település térségében.
Idén a megszokottnál jóval kevesebb turista érkezett Erdély több térségébe a húsvéti ünnepekre.
Külföldön lehet az a háromszéki lány, akinek eltűnéséről múlt héten adtunk hírt. A 16 éves tinédzser ügyében nemzetközi együttműködésben folyik a nyomozás.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.