Johannis beköszön. Băsescu leköszön. Micsoda különbség!
Az Alkotmánybíróság pénteken érvényesnek nyilvánította az elnökválasztás eredményét, lehetőséget adva a megválasztott és a leköszönő elnöknek néhány feltáró jellegű üzenet és válasz megfogalmazására.
Most kevésbé fontos a ceremónia elég hevenyészett összképe, hiszen a két elnök – példa nélküli – találkozója egy rövid és fontos párbeszédet tett lehetővé. A megválasztott elnök, Klaus Johannis néhány mondatban bemutatta elképzeléseit az elnöki feladatokról, majd megfogalmazta azt, ahogy az alkotmányhoz viszonyulni fog:
Aztán megerősítette: „Újra össze akarom kapcsolni Románia elnökét az alkotmánnyal.” Ez nyilvánvaló bírálata volt annak, ahogy Traian Băsescu a mandátumát gyakorolta. Semmilyen kétséget nem hagyott maga után, ahogy a hanglejtésével kihangsúlyozta az alkotmány szellemiségére vonatkozó részt és azt az utalást, hogy vissza kell térni az alaptörvényhez történő helyes viszonyuláshoz.
Traian Băsescu elnök válasza, különben, nem váratott magára. Beszéde nyugodtsága azt sugallta, hogy hosszasan elgondolkodott mandátumán és már kialakított egy nagyon is világos önfelmentő elképzelést róla. Véleménye szerint
hogy szembeszegülhess” azokkal az erőkkel, melyek eltérítenék Romániát a fejlődés irányától. Azt is mondta, hogy fennáll a visszaesés és esetleges visszafordulások lehetősége, márpedig a politikának az lenne a célja, hogy „előrehaladjon a rögzített úton”.
Azok számára, akik felismerik a látszólag rutinszerű mondatokba rejtett gondolatokat, világos, hogy a „rögzített út” és az „előrehaladás” egy tekintélyelvű progressziófajtára utal, amilyen már volt a történelem folyamán, és amely, a majdani jó nevében, nem átallja „feszegetni az alkotmány kereteit”. Mennyire? Ez a kontextus tűrőképességétől függ, de tekintettel arra, hogy a felmentést megadták, a korlátokat állandóan feszegetni fogja.
De egy ilyenfajta politikai elképzelés legfontosabb következménye az, hogy az alkotmány betartását már nem tekinti egy önmagában érvényes célnak és az út végének. Mindig található majd valami fontosabb a jogi formákon túl, melyeket az „előrehaladás” nevében át lehetne hágni. A következtetés: a demokratikus politikai élet „igazsága”
Nem is számít már, hogy a mandátumát éppen befejező elnök mennyire érti ezeket a gondolatokat, összes következményeikkel együtt. Az a fontos, hogy ezek magyarázatot adnak politikai cselekedeteire. Mindenesetre, többé nem rejtőzködik és egyre világosabban beszél majd arról, miért cselekedett úgy, ahogy, óvatlan módon a történelem ítéletével szemben védettnek gondolva magát.
Az is figyelemre méltó, hogy Traian Băsescu kitartóan jobbról és balról beszélt, maliciózus és nem túl világos utalásokat téve, ami más körülmények között elfogadható lett volna, de most, egy elnökválasztás érvényesítésével kapcsolatos szimbolikus pillanatban a pártos szemléletmódba való újabb visszazuhanásnak tűnt.
Ezzel szemben a megválasztott elnök, Klaus Johannis Romániáról, mint egészről beszélt, röviden megismételve terve központi témáját, és arra figyelmeztetve, hogy ennek megvalósítása nem történhet egyik napról a másikra, hanem „idővel és lépésről lépésre”.
Mindenesetre, Traian Băsescu elnökhöz, egy pártos és geopolitikai sémák által kínzott szorongó politikushoz képest Klaus Johannis elsősorban nyugodt állampolgárnak, polgárnak tűnt a – több száz éves – szász demokrácia értelmében, akinek a város életének megfelelő megszervezése a fő gondja.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Azt tudjuk, hogy mit kívánt a magyar nemzet 1848-ban, de mit akartak a románok és a szászok? Az MCC történész-kerekasztalán ez is kiderült.
Tragikus hirtelenséggel meghalt Takács Csaba, az RMDSZ egykori ügyvezető elnöke. A gyászhírt Kelemen Hunor szövetségi elnök tette közzé közösségi oldalán.
Grindeanu egyértelművé tette, nincs semmilyen politikai együttműködés az AUR-ral a bizalmatlansági indítványuk után. Vadonatúj vonatok álldogálnak egy bukaresti állomáson, mert nem tudjuk őket üzembe helyezni.
Törvényjavaslatot nyújtott be az RMDSZ, amely szerint a jelenlegi 292 lejes gyermekpénzt 100 lejre csökkentenék, a fennmaradó összeget pedig „jelenléti ösztöndíjként” csak a rendszeresen iskolába járók kapnák meg, további 50 lejjel kiegészítve.
Donald Trump szerint akár hamarosan lehet megoldás az ukrajnai háború lezárására – az amerikai elnök erről egy fehér házi eseményen beszélt, miután bejelentette, hogy hosszan beszélt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szerdán.
Egy beteg halálát vizsgálja az ügyészség, aki áprilisban került a brassói kórház sürgősségi osztályára, ahol kezelést írtak fel neki, majd hazaengedték. Röviddel ezután otthon meghalt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.
Ritkán jár Erdélyben a dallamos hard rockban utazó szombathelyi Lord, ezért hívtak a fények, mert közöttük élek.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.