A caracali eset megmutatja, mi nem változott. Mi maradt belevésve az intézmények falaiba, a kommunista múlt egyfajta árnyaként – arrogancia, önhittség, ellenségesség, átpolitizáltsággal kevert alkalmatlanság.
Jelen szöveg a Revista 22 oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Még nem ismert minden részlet, de az állam impotenciájának és az intézményeket helyettesítő improvizációnak a képe körvonalazódik. Vannak közvetlen bűnösök, vannak erkölcsi bűnösök, az alkalmatlanság, az ostobaság, a korrupció és a gazemberség minden alkotórésze jelen van, melyek ezt a rendszeresen felbukkanó különös elegyet alkotják. Egy látszólag megoldhatatlan gondot. Egyre gyakrabban használják dühvel a „bukott állam” kifejezést. Ez azért nem egészen van így. Nem teljesen. Nem lehet szó bukásról, ha meg sem próbálod radikálisan megváltoztatni a dolgokat. Inkább azt mondanám, hogy egy megreformálatlan államban vagyunk.
Mi maradt belevésve az intézmények falaiba, a kommunista múlt egyfajta árnyaként. Nevezetesen az arrogancia, az önhittség, az állampolgárral szembeni szolgálatkészség hiánya (sőt a vele szembeni ellenségesség) és az átpolitizálással kevert durva alkalmatlanság. Ha kutakodni kezdünk az archívumokban, akkor abban a múltban sem találunk nagy eredményeket a különösebb gyilkosságokkal kapcsolatos nyomozásokban. Ellenkezőleg, olyan hasonlóságokat találunk, melyeken komolyan el kellene gondolkodnunk. A többségben az a benyomás él, hogy az 1989 előtti időszakban sokkal jobban kezelték az ilyenfajta eseteket, hogy a Securitate és a Milícia az egész nyomozati apparátusukkal azonnal elkapták a sorozatgyilkosokat. Az olyan esetek, mint amilyen a Râmarué volt, kivételt képeztek (Ion Râmaru, vagy Rîmaru az 1970-1971 időszakban tartotta rettegésben Bukarestet, egyetemi hallgatóként négy embert meggyilkolt, többet megerőszakolt és több gyilkossági kísérlete volt; 1971-ben kivégezték – szerk. megj.) Amúgy a nyomozók és a gyilkosságiak hatékonyak voltak. Ez teljesen hamis.
Mivel a kommunista rezsim idejében a Belügyminisztérium (MAI) célja kizárólag az elnyomásra irányult, tehát kimondottan politikai volt, minimalizálták a közbiztonsági aspektusok jelentőségét. Vagy szintén a megtorlás eszméjével társították. Nem voltak hivatásosok, nem léteztek modern kriminalisztikai módszerek, a szakirodalomhoz vagy a területtel kapcsolatos újdonságokhoz való hozzáférés hiányos volt. A gyakorlatban a Milícia azokat a gyilkosokat tudta elfogni, akik a „fejszével lesújtott az áldozatra, majd lefeküdt aludni” típusúak voltak. A MAI napi tájékoztató közleményeiben szereplő esetek többsége ebbe a típusba tartozott. De nagy baj lett, ha egy-egy nehezebb eset törte meg a rutint. Amikor egy sorozatgyilkossal volt dolguk.
Két áldozat után és amikor nyilvánvaló lett, hogy a helyi szervek teljesen elakadtak, Bukarestről elküldték a legjobb kriminalistákat, a híres Ceacanicával az élen. Országos ügy, a Securitate és a Milícia minden forrása a rendelkezésükre állt. Egy évbe tellett, hogy elkapják és nem valami különösebb következtetések révén, hanem egy abszurd véletlennek köszönhetően. A végén már minden lakásba becsöngettek a tömbházakban. Az egyiknél egy hölgy nyitott ajtót, aki elmondta nekik, hogy a tömbház kilencedik emeletén lakik egy eléggé furcsa alak, akik minden találkozásunkkor gyalázza. Felmentek, becsengettek és amikor az illető ajtót nyitott, észrevették, hogy a szóban forgó lakás tele van égett gyufaszálakkal. Mivel nem fogták el azok után, hogy nőket támadott meg az utcán, a gyilkosság új szokást vett fel, behatolt az áldozatok otthonába, megtámadta őket, majd felgyújtotta a lakásukat. E szerencsés történése előtt a szóban forgó alak egy Milícia-székház melletti lakásban támadta meg az egyik áldozatát, fényes nappal és aztán nyugodtan kiment és az utcán sétált kalapáccsal a kezében és alaposan összevérezett ingben. Senki sem állította meg. Később a véres inget egy másik áldozatnál megtalálták, a Milíciára került, de senki sem kötötte össze az ügyeket. Egy másik napon ugyanaz a gyilkos, aki nyilvánvalóan pszichopata volt, a városban sétált általa gyártott plakátokat ragasztgatva, melyeken az állt, hogy megszállta a Sátán. Ekkor sem törődött vele senki. Életfogytiglani börtönre ítélték, holott a Milícia és a Securitate vezetői nyomást gyakoroltak az ügyészre és az orvosokra, hogy nyilvánítsák egészségesnek és így kivégezhessék. Így temetve el a szégyent. Utoljára 1990-ben volt vele gondjuk, amikor gondtalanul kijött a pszichiátriai kórházból, ahova beutalták és néhány napig az országban mászkált, míg meg nem találták és vissza nem hozták.
Ugyanúgy. Országos parancsnokságot állítottak fel, melyet a Securitate vezetője, Ion Stănescu és a Milícia vezetője, State tábornok irányított. Újra Bukarestről hoztak kriminalistákat, újra Ceacanicát. Sokkal siralmasabb, mint az első eset. Itt a másodjára meggyilkolt nő gyilkosát egy nap után kétséget kizáróan azonosították. De mivel a Securitate (pontosabban mondva a DIE) (Külügyi Hírszerző Igazgatóság) ezredese volt, mindenki elindított egy eltussolási műveletet. A brassói milicisták fogtak egy gumicsizmát, a székház mögé mentek és beleállították a hóba, hogy lenyomatokat vegyenek róla. Aztán azzal küldték szét az országba a mintákat, hogy a nőket egy pszichopata erőszaktevő gyilkolta meg, aki gumicsizmát hordott. 1973-ig több ezer embert hallgattak ki, akiknek semmi közük nem volt az ügyhöz. Mivel a nyomozás túlságosan elhúzódott, Nicolae Ceauşescu pedig elégedetlen volt, találtak egy visszaesőt, aki mind a három gyilkosságot beismerte. A rekonstruálás alatt a milicistákból és szekusokból álló csapatnak kellett őt útba igazítania, mert nem ismerte a térséget. Az ügyet lezárták, mindenkit kitüntettek és előléptettek, a visszaeső pedig a börtönben meghalt, ami mindenkinek megfelelt. A feleségét meggyilkoló Securitate-ezredes 1975-ben halt meg cirózisban. Az ügyet 1989-ben zárták le. A másik két nő gyilkosát sohasem fogták el. Ismerősen hangzik?
És miért nem?
A hajdani Borsos utcából lett Thököly utca legújabb nevét – strada Traian – látva elmosolyodott. Valami azt súgta, lesz itt még látnivaló.
A román királyi család hivatalosan el nem ismert tagját hamarosan kiadhatják Romániának, ahol börtönbüntetés vár rá. II. Károly unokájának portréja.
Szántai János kollégánk – aki egyben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke is – beszéde a 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján.
Közben Kazahsztán újraindította a kőolaj szállítását azon a terminálon, ahonnan Románia olajszükségletének nagyobbik részét kapja. És Románia kiutasított egy orosz diplomatát az utóbbi napok drónincidensei miatt.
Hét pontban rögzítette a Fidesz választási vereségében közrejátszó okokat Fodor Gábor liberális politikus a Krónikának, rámutatva arra is, hogyan „ásta meg magának a gödröt” a volt kormánypárt.
Továbbá: megfeneklett egy svájci kirándulóhajó a Dunán, mert elillant alóla a víz. És egy bírónő jogtalanul próbált elcsípni egy legfelsőbb bírósági posztot, aztán mikor rajtakapták, elpárolgott.
Súlyos közlekedési baleset történt szerdán reggel a 13A jelzésű országúton, Homoródfürdőn, ahol egy farakományt szállító teherautó és egy kisteherautó ütközött össze. Az érintett szakaszon teljes útzárat vezettek be.
Januártól megszűnik az aradi székhelyű Nyugati Jelen című regionális hetilap Böszörményi Zoltán, az újság tulajdonosa szerint. A kiadó a múlt héten pénteken Tusványoson jelentette be, hogy nem tudja tovább fenntartani az öt megyében terjesztett lapot.
Kiskorú lányt akart rávenni nemi aktusra a csíkszeredai helyi tömegközlekedési vállalat egyik sofőrje, akinek időközben már megszüntették a munkaviszonyát. Az eset a buszpályaudvaron történt, a rendőrség büntetőeljárást indított.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
És miért nem?
A hajdani Borsos utcából lett Thököly utca legújabb nevét – strada Traian – látva elmosolyodott. Valami azt súgta, lesz itt még látnivaló.
A román királyi család hivatalosan el nem ismert tagját hamarosan kiadhatják Romániának, ahol börtönbüntetés vár rá. II. Károly unokájának portréja.
Szántai János kollégánk – aki egyben az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke is – beszéde a 15. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét megnyitóján.