A magyarok meg a svábok csinálták a Bánságot!

Nehéz megmondani, hogyan nézne ki ma a Bánság, ha a Savoyai Jenő által vezetett osztrák csapatok 1716-ban nem szabadították volna fel az oszmán megszállás alól. Ugyanilyen nehéz elképzelnünk, hogyan nézett volna ki, ha az első világháború után nem engedik át Romániának. Tény, hogy

az osztrák–magyar közigazgatások mesés örökséget hagytak hátra.

Kezdjük az 1716-os visszahódítással. Temesvár vára és a Bánság új, nyugati elveken és gyors fejlődésen alapuló, magasabb rendű civilizációs korszakba lépett. A Habsburg-közigazgatásnak sikerült bevezetnie a rendet és a fegyelmet a Bánságban, ez a német hatás pedig a mai napig érezhető.

Az osztrákok egy nagyon elmaradott, a modernizáláshoz túl alacsony lakosságszámú tartományt találtak itt. Másrészt a Bánság barátságtalan, vad és mocsaras térség volt. A fejlődéshez iparra volt szükség.

„1721 volt a német betelepítés kezdete, akiket mentesítettek mindenféle feudális kötelezettség alól. A telepesek első hulláma nem hozta meg a várt eredményeket, de végül a németek betelepítése sikeresnek bizonyult”, magyarázza Schatteles Tibor történész.

A Bánság meghódítása után fokozatosan megkezdődött Temesvár és a többi település újjáépítése. Gyakorlatilag nulláról kezdték el a városok rendezését, a közép-európai szabályoknak megfelelően.

A mocsarak nagy kiterjedése miatt az újbóli benépesítés nem volt könnyű. Az újonnan érkezettek drága árat fizettek az életért. Ennek ellenére a hatóságok minden áron be akarták telepíteni az egész elnéptelenedett térséget, a fertőzött mocsarakat is beleértve.

„E telepesek arról a német tartományról kapták a sváb nevet, ahonnan a többségük származott. De érkeztek Elzászból, Lotharingiából, még Luxemburgból, a Duna és a Rajna középső részén lévő területekről és Ausztriából is. Voltak köztük spanyolok, franciák, olaszok, de katolikus bolgárok is.” (Schatteles Tibor)

E rendkívül szegény és elmaradott térség ellátása egy telepesekből álló agrártársadalom-kezdeményezéshez szükséges dolgokkal

Az osztrák közigazgatás már elejétől fogva központi jelentőséget tulajdonított a kézművesipar létrehozásának. Mind a hadsereget, mind a lakosságot el kellett látni a szükséges dolgokkal úgy, hogy ne kelljen importhoz folyamodni. Tehát gyárakat kellett létrehozni. Ez gazdasági szükségszerűség volt.

„Az első szándék a rendkívül szegény és elmaradott térség ellátása volt egy telepesekből álló agrártársadalom-kezdeményezéshez szükséges dolgokkal. Ez olyan kereskedelmi hálózatot jelentett, mely képes volt a Bánságba hozni az összes szükséges terméket, még távoli országokból is. Az új gazdák és a különféle gazdaságok termékeinek el kellett látniuk a birodalmat és árut kellett biztosítaniuk az Adria partján felerősödő kereskedelemnek. A Habsburg-uralom első éveiben a kereskedelemnek el kellett látnia egy növekvő létszámú lakosság igényeit és emelnie kellett a birodalmi gazdasági filozófiai szintjét.” (Schatteles Tibor)

Az első gyár sört termelt –

annak jeleként, hogy a felszabadítók rendkívül szomjasak voltak. A sört a textilgyártás követte.

„A város gazdasági fejlődésének egyik jellemző aspektusa az, hogy nulláról indulva ment keresztül a XVIII. századi ipari forradalmon. Más szavakkal, a városnak nem volt céhes múltja, mely polgárságot generálhatott volna, és amelyből az ipari forradalom előrevivői származhattak volna. Ez magyarázza a céhek effektív ellenállásának hiányát, ami gyors iparosítást tett lehetővé. A Bánságban és különösen Temesváron újonnan kialakult ipar az elejétől kezdve alkalmas volt arra, hogy a haladást képviselje a minőségi termelésben. Ugyanakkor a hajdanán virágzó, szép erdélyi szász városok, melyek erős céhekkel büszkélkedtek, a gazdasági versenyképesség terén hanyatlásnak indultak.” (Schatteles Tibor)

Az osztrák császárok az irányvonal tekintetében határozottak voltak, a régiónak a lehető legnémetebbnek és legkatolikusabbnak kellett lennie.

A magyar közigazgatás 1778-as kezdetével viszonylag jó idő jött a bánsági nem németekre. II. Józsefet felvilágosult uralkodónak tartják, 1782-ben ő bocsátotta ki a „türelmi rendeletet”. A temesvári zsidók szabadon letelepedhettek a városban, a számuk pedig jelentősen megnőtt.

A tartományt egy németül beszélő elit által vezetett katolikus hatalom hódította meg, de az egész ipar a zsidók kezében volt.

„Az osztrák közigazgatás 1780 utáni, legalábbis részleges visszavonulása és a magyar közigazgatás visszatérése valamivel jobb időszakot jelentett az egyéb nemzetiségek számára.” (Schatteles Tibor)

Magyar közigazgatás Temesváron

A magyar közigazgatás 1849-ben, a magyar forradalom leverése után megszakadt, de a Bánság 1867, a duális monarchia létrehozása után egészen az első világháború végéig visszatér a Magyar Királysághoz.

Az ipari növekedés felgyorsult, létrejött a modern és gyors városi fejlődés alapja, ami megváltoztatta a városképet. A városban új és pompás épületeket építettek.

„A korszak liberalizmusa alatt prosperáló új kapitalisták és üzletemberek kialakították saját luxusingatlani modelljüket, melyet Budapest és Bécs korszerűsödése tükörképének tekintettek. Az egyre népesebb munkásosztály igényeit munkástelepek építésével elégítették ki, a középosztály számára pedig dinamikus vállalkozók által az adott társadalmi réteg igényei szerint kialakított új, korszerű, jól kiszolgált bérlakás-hálózatot hoztak létre.” (Schatteles Tibor)

A fejlődés eredménye, hogy 1884-ben a kontinensen

itt vezették be elsőként az utcák elektromos világítását.

Utcák és sugárutak építése kezdődött, a bécsi Ring és a budapesti Körút mintájára. A fejlődés 1870-ben kezdődött és az első világháború kirobbanásakor még nem fejeződött be: a város képe teljesen megváltozott. Akkor kapta a Kis-Bécs nevet. Az építészet a lehető legmodernebb volt, a bécsi és magyar szecessziót is magába foglalta.

A történelem játékából lenyűgöző etnikai keveredés származott: 1918-ban a német volt a legnagyobb közösség, őket a magyarok, a románok, a zsidók, a szerbek és sok más kis közösség követte, mint amilyen a bolgároké, a szlovákoké, a horvátoké, a cseheké, a szlovéneké, a lengyeleké stb. 29 etnikum és 17 vallási felekezet él harmóniában és egyetértésben.

A premierek városa

Temesvár a leghaladóbb város. Ezt bizonyítja az a több tíz premier és műszaki újítás, melyeket az idők folyamán különböző területek szakemberei mutattak be. Temesvár Európa első elektromos utcai világítással rendelkező városa (1884) és ugyanitt közlekedett Romániában (hopp, akkor még nem volt Románia – a szerk.) először elektromos villamos (1899).

Románia történelmi műemlékeket tartalmazó legnagyobb védett területű városa: több mint 14.000 épület hat régi lakónegyedben: Józsefváros, Erzsébetváros, Gyárváros, Fratelia, Ferencváros (Mehala), Szabadfalu. Ez egyedi teret alkot, mely a kulturális kézjegyüket itt hagyó különféle etnikai csoportok lenyűgöző építészeti örökségét foglalja magába.

További figyelemre méltó premier az első újság megjelenése Románia jelenlegi területén (1771), az Osztrák Birodalom első olvasótermes és könyveket kikölcsönző közkönyvtára (1815), Bécsen kívül itt koncertezett először Johann Strauss fia (1847).

Temesvár megörökölte a virágok és a parkok városa nevet. A Béga-csatorna mentén és a városban mindenfelé megtalálható zöld övezetek különleges bájt adnak a városnak.

„Bár – újra – a birodalom peremén helyezkedett el, a Bánságot kezdik nem világvégének tekinteni, nem egy barbár ’Terra incognita’-nak, hanem fokozatosan Ígéret Földjévé, ’Terra Nova’-vá, Kis-Amerikává, sőt éppenséggel Eldorádóvá válik. Ezek a jelzők nyilvánvalóan idealizálnak és éppenséggel idilliként festenek le egy olyan tartományt, melynek vadságára és barátságtalanságára csak az első utazók és telepesek emlékeznek. De nem kevésbé igaz, hogy azóta a Bánság több százezer olyan ember úti céljává vált, akik a jólétet keresve, a kockázathoz és akár még a kalandhoz is vonzódva indultak egy távoli és ismeretlen térség felé, annak ellenére, hogy nem az arany volt a fő gazdagsága. Így találkozott az idők folyamán, így élt együtt, ismerte meg és fogadta el egymást, kommunikált és tanult meg ezt-azt egymástól, működött együtt és néha szolidarizált egymással több mint 20 etnikum és etnikai csoport (korról korra változó konfigurációkban): románok, szerbek, németek, magyarok, zsidók, cigányok, szlovákok, horvátok, bolgárok, ukránok, lengyelek, olaszok, törökök, tatárok, csehek, görögök, örmények, franciák, oroszok, arabok. E közösségek 8 felekezetben (ortodox, római katolikus, görög-katolikus, lutheránus-evangélikus, református-kálvinista, izraelita, neoprotestáns, iszlám) nyilvánultak és nyilvánulnak meg vallásosan, és több mint 20 nyelven fejezték és fejezik ki magukat”, írja Adriana Babeti a Le Banat: un Eldorado aux confins című kötetében.

Számos nép keze nyoma

Számos nép hagyta keze nyomát a Béga menti város mai képén, de messze a legnagyobb hatásuk a németeknek, magyaroknak, zsidóknak és szerbeknek volt, melyek minden aspektusban jelen vannak, az építészettől a művészetig.

A német telepesek által létrehozott falvak még mindig rendelkeznek egy különös szépséggel, annak ellenére, hogy a létrehozók utódai nagyrészt elhagyták e térséget. Míg a németek elmentek, más etnikumok megőrizték helyüket és identitásukat is. A Bánságban közismert, hogy Óbesenyő vagy Vinga bolgár falvak, és hogy számos krassó-vidéki, Dunához közeli bánsági faluban a szerb eredetűek vannak többségben.

A népesség sokszínűségének hatásai lépten-nyomon láthatók, főleg a város régi negyedeiben, a történelmi épületek építészetében, vagy a művészetben. Temesvár ugyanis az egyetlen európai város, ahol három különböző nyelvű – román, német és magyar – állami színház működik.

A számtalan itt letelepedett nép befolyása még nyilvánvalóbb a falvakban, ahol számos hagyomány még az eredeti nevét is megőrizte, mint amilyen a Kirchweih (templombúcsú), vagy a Badnjak (tuskóégetés). Ezen kívül a bánsági konyha egyértelmű német hatásokról árulkodik, erre a „zupa” a legjobb példa.

Temesvár utóbbi 200 évben bekövetkezett fejlődése szintén olyan nevekhez kötődik, melyek nem román hangzásúak, de közismertek a bánságiak előtt. Johann Preyer a XIX. század közepén volt a város polgármestere, és a modern város megalapítójának tartják. A nevéhez köthető a Dohánygyár 1846-os létrehozása és a város első takarékpénztárának megalapítása, vagy a gázlámpás utcai világítás bevezetése, de a Habsburg Birodalom első közkönyvtárának megnyitása is. A polgármesterségben Küttel Károly követte Preyert és két mandátuma alatt leköveztette az utcákat, létrehozta az önkéntes tűzoltóegységet és bevezette a ló vontatta villamost. Török János 1876 és 1885 között volt Temesvár polgármestere és neki köszönhető, hogy a kontinentális Európában itt vezették be elsőként az elektromos utcai világítást.

„Az utóbbi évezredben Bánság lakossága nagyjából 150-200 évenként felfrissült, ami nagyon fontos és jótékony hatású volt. Igaz, hogy ez nem úgy történt, mint 50-60 évvel ezelőtt, amikor a zsidók és aztán a németek tömeges távozása jelentős vérveszteség volt, mert azt lehet mondani, hogy akkor értelmiséget vesztettünk, ugyanis az e térségből származó számos zsidóból és németből a világ jelentős személyisége lett, hadseregtábornok, bankár és így tovább. Az ittenieknek e tekintetben, az oktatás szempontjából is volt okuk a büszkeségre, mert a bánsági 1770-től a Habsburgoknak köszönhetően tanult meg írni és olvasni, míg az ország más térségeiben az oktatás csak Cuza után vált a lakosság nagy tömege számára elérhető”, magyarázza Ioan Haţegan bánsági történész.

A német, pontosabba sváb telepesek másik hatása a bánságiak lokálpatriotizmusa, a híres „a Bánság az éllovas”, mely az ország többi részében inkább ellenérzéseket vált ki: „A bánságiaknál a büszkeség a családdal és az állhatatossággal kapcsolatos. A bánságinak nagyon erős tulajdontudata van és nagyon kevesen vándorolnak el a szülőhelyükről. A közelmúltig még faluról sem költöztek be a városokba, és ha a gyermekeiket el is küldték tanulni, mindent elkövettek, hogy tanulmányaik befejezése után visszatérjenek és gondoskodjanak a földről, a házról, továbbvigyék a hagyományokat”, mondja a szociológus Marius Matichescu.