Nyolcvan éves Mick Jagger, aki túlélte saját korát

Mick Jagger 80 éves. Oké, a világon rengeteg ember 80 éves vagy annál több, de az, hogy Mick Jagger 80 éves, az egy szimbolikus kultúrtörténeti mozzanat. És ennek több oldala is van, megpróbálom felvázolni. (De előtte egy rövid megjegyzés, mert idekívánkozik: Jagger 1975-ben, 31 évesen azt mondta egy interjúban, hogy inkább meghal, mintsem 45 évesen a Satisfactiont énekelje. Tévedett, énekelte 45 évesen, de 79 évesen is, mert 2022-ben a Rolling Stones bizony turnézott. Idei koncertekről egyelőre nincs hír.) Nos, azért kiemelt mozzanat Jagger 80 éves szülinapja, mert a világ egyik legnagyobb hatású rock’n roll zenekarának a frontembere és énekese. Persze, az előbbi mondatban az a szó, hogy „egyik”, sok ember szemét szúrhatja, mivel számukra a Stones A Legnagyobb Rock’n Roll Zenekar a Világon és pont. Rockzenerajongók körében gyakran vérre menő viták tárgyát képező identitásképző elem, hogy Beatles vagy Stones, de hát ugye ez egy eldönthetetlen vita (hálistennek), és ha időrendben nézzük, amikor a Stones 1962-ben megalakult, a Beatles már két éve létezett. Szemszögünkből ez a „vita” lényegtelen, mert a Beatles mellett a Stonesnak is ugyanakkora jelentősége van. Általában Bill Haley 1952-ben született Rock Around The Clock című dalát szokás a rock’n roll zenei kezdetének nevezni, de igazából a Beatles és a Stones indították el az 1960-as években azt az összetett zenei, kulturális, társadalmi és politikai folyamatot, ami felforgatta és gyökeresen átalakította a huszadik század második felét. [embed]

[/embed]

Hozzánk akkoriban csak annyira jutott el ez a jelenség, amennyire a hatalmon levő elvtársak megengedtek.

A Beatles nyilván soha, a Stones csak egyszer, 2007-ben koncertezett Romániában (Magyarországon 1995-ben volt az első, 2007-ben a második, legutóbbi koncertjük). De a fiatalok persze hallgatták (otthon, házibulikon) a Nyugatról vagy Jugoszláviából becsempészett lemezeiket vagy a rádiókban sisteregve befogott nyugati adókon a dalokat. Itt egy mondat erejéig említésre méltó, hogy Romániában jóval szigorúbban vették a nyugati mákony fiatalokra gyakorolt káros hatásait, mint például Magyarországon, a Szekuritáté és a rendőrség csírájában fojtott el minden beat- vagy rockzenével kapcsolatos „huligán” mozgolódást, tilos volt a hosszú hajviselet, az elhajlókat az utcáról szedték össze és az őrsön nyírták meg, ha kellett. Romániában nem is tudott kifejlődni olyan mértékű rockzenei szcéna és a ráalapozódó ifjúsági ellenkultúra, mint Magyarországon. De ha szervezetten nem is nagyon lehetett, informális körökben mindenképpen kifejtette „lázító” hatását a rockzene. Ez pedig bizony a Beatles-szel és a Rolling Stones-szal kezdődött nálunk is.

Mick Jagger 80 éves, és 61 éve töretlenül az egyik legnagyobb rockikon és férfi szexszimbólum.

Az 1960–70–80-as évek sztárjai ma is csarnokokat és arénákat töltenek meg a koncertjeiken. Már aki ma is képes zenélni, fellépni, és főleg aki túlélte azt a korszakot. A 2015 végén elhunyt Lemmy Kilmister azt írja önéletrajzi könyvében az 1960–70-es éveiről, hogy az volt élete legszebb időszaka, és bár semmire nem emlékszik, de soha nem felejti el. Ozzy Osbourne hasonlóan ír, állítása szerint akkoriban volt tíz év az életében, amelyről gyakorlatilag nincsenek emlékei. Mert a rocksztárok legnagyobb ellensége a drogfüggőség és az alkoholizmus, sokan csak így tudták/tudják elviselni a sztárság árnyoldalait. Kettejükön kívül még egy harmadik rocksztárt szokás emlegetni, ha arról beszélünk, hogy ki élne túl egy atomtámadást vagy egyéb globális kataklizmát: Keith Richardsnak hívják és Jagger mellett gitározik a Stonesban. Bár a függőségekhez kapcsolódó önpusztításból a Stones is alaposan kivette a részét, az igen korán, 1969-ben meghalt Brian Jones kivételével mindannyian túlélték saját korukat. Charlie Watts 80 évesen hunyt el 2021-ben, Ronnie Wood 76 éves, Keith Richards 79, Mick Jagger pedig 80. Bill Wyman, aki 1993-ban kilépett a Stonesból, a legidősebb köztük, 86 éves. Jagger bonyolult és viharos párkapcsolati és családi ügyeiről is híres. Életében egyszer nősült és vált is el, viszont öt különböző nőtől nyolc gyereke született. Öt unokája és három dédunokája is van. Az ő életéről szóló könyv az egyetlen az általam olvasott több tucatnyi rockbiográfia közül, amit nem tudtam befejezni, mert teljesen elvesztem a különféle családi bonyodalmakban, botrányokban és gyötrelmesen szerteágazó szálakban.

Mondhatnánk akár, hogy a Stones tagjainak a hosszú élet a jutalom mindazért, amit a világnak adtak az elmúlt évtizedekben,

hogy láthatják, mit indítottak el 1962-ben. És adnak továbbra is, mert a mostani tizenévesek lába is megrándul, ha meghallják a Jumpin’ Jack Flash, a Satisfaction vagy a Brown Sugar gitárriffjeit, amit az egyesek által fakezű pózernek, mások által zseniális gitáristennek tartott Keith Richards ken oda hanyagul hatvan éve, töretlenül. [embed]

[/embed] Hogy miként tudták az elmúlt hatvan évben túlélni a drogokat, a képtelen családi ügyeket, a showbizniszt és mindent, ami a rocksztársággal jár, csak ők tudják. It’s Only Rock ’n’ Roll (but I Like It) – valószínűleg csak ennyi a titka az egésznek: tedd a dolgod és érezd jól magad. A recept egyszerű, de okostelefonos, szójalattés, instagramos, szűkölően önimádó, túlhajszoltan stresszes és kifinomultan túlbonyolított napjainkban megfejthetetlennek tűnhet. A rockzene a fiatalok zenéje – mondták valamikor az idősebbek. Aztán egy idő után már nem mondták, mert a rockzene fiataljai lettek az idősebbek, most ők hurcolásszák a gyerekeiket a koncertekre, ahol a színpadon 80 éves zenészek játsszák a rock’n rollt. Lennon meghalt, Freddie meghalt, Bowie meghalt, Morrison, Hendrix vagy Zappa sincs már köztünk, de ki tudna róluk múlt időben beszélni? Nyilván Mick Jagger sem örök életű, de ahogy Elvis él (ugye?) Jagger is élni, énekelni fog, míg a világ s egy nap: