Miért olyan nehéz az erdélyi magyar gyerekeknek megtanulni románul?

Javában zajlik a román nyelv tanításával kapcsolatos botrány, miután – tudjuk, ugye – a kormány kiadott egy olyan rendeletet, hogy ezentúl tanítók helyett csakis szaktanárok oktathatnak románt a nem román tannyelvű elemi osztályokban. A tanárok, tanítók és szülők elhűlve fogadták a hírt és a minisztérium és a kormány várhatóan visszakozni fog, mivel ez a rendelet egyszerűen alkalmazhatatlan, amint az számtalanszor elhangzott az elmúlt napokban.

A román nyelv oktatása mindig is érzékeny pontja volt a nem román közösségek oktatásában, főleg a magyar többségű vidékeken, a Székelyföldön vagy a Partiumban, de más vidékek magyar mikroközösségeiben is. Mert ugye, nem tud rendesen megtanulni románul a gyerek, ha Ion Creangă meséinek tájszavait magoltatják vele és ha a román nyelvet anyanyelvi szinten tanítják neki. De az sem várható el tőle, hogy jól tudjon románul, ha élete során alig kell használnia a román nyelvet, mert úgy hozta az élet, sors, a valóság, hogy városában, falujában, közösségében szinte alig találkozik vagy érintkezik román emberekkel.

Olyan helyzet ez, amit nem lehet sem kisebbségi dacos ellenállással, sem a román hazafiságot elváró vagy kutya kötelességnek tekintő többségi fölénnyel feloldani. És mivel a józan ész, a mindennapi élet tapasztalata azt mutatja: akkor is jó románul is tudni Romániában, ha az ember magyar, körülnéztünk egy kicsit – persze a teljesség vagy a reprezentativitás igénye nélkül – hogy miként jelentkezik a gyerekek románra tanításának problémája különböző erdélyi helyszíneken és főleg hogyan próbálják megoldani a szülők vagy a pedagógusok ezt az elsősorban és lényegében gyakorlati kérdést.

Székelyföldön nagyon ritkán találkoznak a gyerekek a román nyelvvel

Egy sepsiszentgyörgyi édesanya érdeklődésünkre elmondta, elemiben nem voltak gondjaik a román tanulással, nem is nagyon volt házi feladat, sem lecke, a tanítónők inkább beszélgetős órákat próbáltak tartani. Bevezették például, hogy ha valaki el akart mesélni egy otthoni élményt az osztálynak, meg kellett próbálkoznia románul.

– mesélte Enikő.

A háromszéki magyar gyerekeknek már csak azért is nehezebb a dolguk, mert nagyon ritkán találkoznak a román nyelvvel iskolán kívül, főleg elemi osztályos korukban, ez pedig folyamatosan hátrányt jelent.

– folytatta Enikő, akinek a lánya tavaly kezdte az 5. osztályt, az első olyan évfolyamban, amely sajátos tanterv alapján, idegen nyelvként tanulta a románt.

– tette hozzá a sepsiszentgyörgyi anyuka.

Mint mondta, nehezen tudtak mit kezdeni azzal, hogy a tankönyv első oldalán már

olyan szóösszetételekkel találkoztak, mint a „mânzul răpciugos” vagy az „azima de tărâţe”.

„Már nem vagány a román tanulás, többet foglalkozik vele, de nem beszél jobban. Mégiscsak a tantervvel lehet valami gond” – jegyzi meg az édesanya, aki szeptember 10-én 6. osztályba indította lányát. Ennek ellenére nem küldi magánórákra a lányát románból: „így is sok időt tölt az iskolában”, inkább a sportolásra, olvasásra, játszásra fordítanak időt, hisz „majd csak megtanul valahogy románul is a lányom, ha nem gördítenek folyamatosan újabb akadályokat az útjába”.

Szatmáron, vegyes házasságban, magyar környezetben

A román nyelv elsajátítása Szatmár vidékén sem könnyű. Míg a városi lakótelepeken felnőve a gyerekek összebarátkoznak román gyerekekkel – akik ugyanúgy törik a magyart, mint a magyar gyerekek a románt –, és így ragad rájuk valamennyi román nyelvtudás, addig a Halmi vagy Nagykároly környéki színmagyar falvakban erre nem nyílik lehetőségük a kisdiákoknak. Ők majd csak a középiskolában szembesülnek azzal, hogy ideje sürgősen megtanulni az állam nyelvét.

A Szatmárnémetiben élő Daraban Annamária saját rossz tapasztalatai miatt döntött úgy, hogy román óvodába, majd román iskolába íratja gyermekét. Ő még magyarul végezte az általános iskolát és katolikus líceumba járt. A kereskedelemben elhelyezkedve döbbent rá arra, mekkora hátrányt jelent, hogy nem beszél helyesen románul. A lakótelepen gyakran a helytelen beszédformulák, szófordulatok rögzülnek, az itt megszerzett román nyelvtudás nem elegendő ahhoz, hogy az illető választékos formában válaszolni tudjon a vásárlóban felmerülő kérdésekre.

Az iskolákban pedig a gyerekek nem azonos szinten állnak a román nyelvtudással, a romántanároknak nincs könnyű dolguk. Annamária, annak ellenére, hogy párja révén immár a családban is románul beszélnek, így értelemszerűen folyékonyan beszél románul, úgy érzi, hátrányosan érinti, hogy nem anyanyelvi/irodalmi szinten beszéli a nyelvet. Ezért döntött úgy, hogy gyermekét román iskolába íratja. Most kezdte a hatodik osztályt és ma már jól boldogul az iskolában. Szerinte bármilyen nehéz is magyarként románul tanulni, azt az elemi osztályokban kell elkezdeni, mert ebben a korban a gyerekek szivacsként szívják magukba az információkat.

Egy másik anyuka, Krisztina, szintén magyar nyelven tanult az elemitől az egyetemig. Szerinte

a szatmári magyar iskolák gyenge színvonala tehet arról, hogy a gyerekek nem beszélnek jól románul.

A szülők arra kényszerülnek, hogy magánórákra járassák csemetéjüket, ha azt szeretnék, hogy sikerüljön neki a román képességvizsga vagy az érettségi. A rendszer úgy rossz, ahogy van, teljes és mindent átfogó oktatási reformra, új tankönyvekre és a gyenge pedagógusok kiszűrésére lenne szükség, vélekedett. Krisztina maga sem hisz abban, hogy erre a közeljövőben sor kerülhetne, különösen a pedagógushiány miatt. Gyermekét magyar iskolába íratta, mert szeretné, ha megőrizné a magyar identitását, de a harmadikos kislány alig tud románul. Ezen nem segítene, ha „úgynevezett” román szaktanárok vennék át az elemisták oktatását.

„Valószínűleg a frászt hozzák majd a gyerekekre, akik nem fogják érteni, hogy mit akar a néni/bácsi tőlük” – jegyezte meg a szatmárnémeti anyuka.

Kolozsvár: túlélőszótár román szavakkal, mondatokkal

„Érti a nyelvet alapszinten, nem beszéli jól, de próbálkozik. Itthon, baráti társaságban, televízióban és rádióban, illetve utcán, játszótéren hallotta-hallja a nyelvet, és felszed szavakat-kifejezéseket, illetve az iskolai tananyagból is sok mindent megjegyez” – mondta érdeklődésünkre a Kolozsváron élő Evelin. Kisfia harmadik osztályos lett idén. A román nyelvhez több segítséget igényel, mint a többihez, valamiféle idegenség-érzet miatt, melynek több oka is van, de ez hosszas magyarázatra szorulna – tette hozzá.

Megkérdeztük, folyamodik-e a család valamilyen alternatív módszerhez, ami a gyermek román nyelvtanulását illeti.

„Készítettünk neki úgynevezett túlélő szótárt, szavakkal, kifejezésekkel és teljes mondatokkal, ehhez néha még hozzáírunk ezt-azt. Olvasunk neki románul, illetve műfordításokat is. A nyelvtáborok is jó megoldásnak tűnnek, de még nem próbáltuk” – mondta Evelin.

Kolozsvári szülő, akinek egy júniusban érettségizett és egy tizedikes gyereke van: „A gyerekeim jobban tudnak angolul, mint románul”

„Mivel a nagyobbik lányom most júniusban fejezte be az iskola tizenkét évét, azt hiszem, teljes egészében össze tudom már foglalni, hogy a kolozsvári, belvárosi magyar tanintézetbe járó gyerekemnek miként alakult a román nyelvhez való viszonya. Alá tudom támasztani, amit olyan sokan hangoztatnak: valóban az történt a mi esetünkben is, hogy a gyermek a választékos irodalmi kifejezéseket, szófordulatokat és stílust simán megtanulta, alkalmazta, ha kellett, viszont ha villanykörtét kellett kérni a boltban, vagy elmagyarázni a taxisnak, hogy merre menjen, már nehezebben ment.

Az iskolaévek alatt gyönyörűen megfogalmazott mondatokat mondott és írt lelkesen Nichita Stănescu vagy Lucian Blaga költészetéről, és nem kényszerből vagy bemagolva, hanem mert román anyanyelvű tanárának köszönhetően 9-12. osztályban valóban megszerette a román irodalmat. Magyarul egyáltalán nem tudó tanárnője nyolc éven át tanította, a magyar diákok hiányos nyelvtudása iránti empátiával, türelemmel és szeretettel. (Ami kissé fura, de a kiváló romántanárnak és a tételek milyenségének is betudható: érettségin román nyelv és irodalomból jobb jegyet kapott, mint magyar irodalomból, holott a magyar irodalmat is szerette.)

Viszont sajnos a hétköznapi életben nehézségekbe ütközik, ha románul kell beszélnie. Mivel magyar oviba, majd végig magyar iskolába jártak-járnak a gyerekeim, aligha adódott alkalmuk kialakítani mindennapi kommunikációs kapcsolatokat román anyanyelvű kortársakkal, ezért a hétköznapi nyelvet csak az autóbuszon, szomszédokkal, utcán, esetenként a játszótéren és persze a román órákon gyakorolhatták. Az is érdekes és elgondolkoztató, hogy közben meg angolul folyékonyan beszélnek mindketten, jobban, helyesebben, gördülékenyebben és választékosabb szókincset használva, mint románul. Ennek persze több oka lehet: egyrészt az angolt rég bevált módszerekkel tanítják nekik 12 évig idegen nyelvként, másrészt az internet nyelve nagyjából az angol, úgyhogy állandóan használják, és talán az is közrejátszhat, hogy az angol nyelv nyelvtanát könnyebb megtanulni, mint a románét.”

„Neked tudnod kellene, mert az anyád román”

Elemista kisfia nem tud románul és totálisan elutasítja a román nyelvet, illetve mindent, ami ezzel kapcsolatos – mesélte Bojan Krisztina. Pedig a nagyváradi anyuka vegyes házasságból származik, édesapja román, így akár a családban, nagyapjától is ráragadhatna a gyerekre a román szó. Úgy tűnik, ezt a magyar elitiskolában is így gondolhatták, ahova fiát járatta, ugyanis elmondása szerint szabályosan kigúnyolták a gyereket azért, mert nem tud románul. „Neked tudnod kellene, mert az anyád román” – hangzott az érvelés. Szerinte ezzel is összefügghet az, hogy a fiú továbbra sem tud románul és már zsigerből elutasít mindent, ami a román nyelvvel kapcsolatos.

„Ezért nem is egyszerű neki tanítani, minél inkább próbálkozom, annál jobban elutasítja. Nem járunk magánórákra sem, mert nem merek erőltetni semmit – magyarázta az anyuka. – Szerintem sokszor megszégyenül, amikor kérdeznek tőle valamit románul és nem tud válaszolni. Ettől rosszul érzi magát és minden negatív érzést a román nyelvre vetít”.

Például román gyerekekkel sem szívesen játszik, holott az anyuka szerint a család mellett ez lenne a másik könnyű módja a nyelvtanulásnak. Az iskola ugyanis nem elég, állítja Krisztina. Bár fia a hagyományosnál kreatívabb, step by step osztályba járt, a román könyv – amely nem a hagyományos tankönyv, hanem a tanító választotta – száraz és unalmas volt.

„De bármennyire is jó a tankönyv, csak abból nem lehet megtanulni románul. Ahhoz társaság kell, román társaság és nyitottság a román közösség, kultúra iránt” – mondta az anyuka, aki egyébként akárcsak kisfia, maga is magyar iskolában tanult.

Beszterce-Naszód megye: magyar gyerekek a „román tengerben”

„Probléma a román nyelv, nemcsak az én fiamnak, hanem az összes magyar gyereknek” – jelentette ki érdeklődésünkre egy Beszterce-Naszód megyei szülő. Az észak-erdélyi szórványmegye egyik zömében magyarlakta településén, Szentmátéban élő óvónő szerint a városi gyerekektől eltérőn a falusiak „a román tengerben” sem tanulnak meg románul. Mivel a magyar falvakban nincsenek román gyerekek, akikkel játszhatnának és az iskola önmagában nem elegendő ehhez. Vidéken az alternatív nyelvtanulási lehetőség is kevesebb, nincsenek román nyelvtáborok és manapság az sem működik, ami régen, hogy csak románul lehetett rajzfilmet, filmet nézni.

Hetedikes fia az utolsó generáció, amely nem a speciális tanterv szerint tanulta a románt, és az idei tanévtől Besztercére jár iskolába. „Ha szükség lesz, magánórákra fogom járatni, hogy felzárkózzon” – jelentette ki az anyuka, aki szerint a hiányos nyelvtudás miatt a gyereket kudarcélmény érheti, ami még utálatosabbá teszi számára a románt. Kislánya ellenben harmadikosként már idegen nyelvként tanulja az állam nyelvét, és a szülő látni is véli a tudásbeli különbséget. Bár az alternatív tankönyvek jók, szerinte még mindig lehetne javítani a román nyelv tanításán, például az óvodai foglalkozások mintájára gyerekközpontúvá, játékossá tenni azokat.

– mondta az anyuka, aki szerint a több szemléltető anyag is segítene. Ő egyébként óvónőként nem ért egyet azzal, hogy román szaktanárok tanítsák a románt, hiszen ők nincsenek felkészítve arra, hogy kisgyerekekkel foglalkozzanak, ábécét tanítsanak, alapokat lerakjanak. Ez csak akkor lenne elfogadható, tette hozzá, ha előtte elsajátítanák a módszertant, gyerekpszichológiát, amit a tanítóképzők, főiskolák végezettjeibe sok szakmai gyakorlattal éveken keresztül sulykolnak bele.