// 2025. július 9., szerda // Lukrécia

Merengés a kézműves vásárokról

// HIRDETÉS

Gondolatok a kézműves vásárok kínálatáról, kreativitásról. Mire érdemes figyelni, ha válogatunk a standok kínálatából? Érdekel-e egyáltalán minket, hogy ki miből és hogyan dolgozik?

Amióta az eszemet tudom, volt valamilyen – hol ilyen, hol olyan – kapcsolatom a kézművességgel. Az óvodában még nem nevezte senki így, hiszen ott mindenki mindig valamit kézműveskedett: gyurmázott, festett, ragasztott, rajzolt. Az iskolában lett belőle kézimunkaóra, ide már beszökött a kötés, horgolás, faragás. Itt járt a kezemben először kalapács, amikor egy taktilis-vizuális szorzótáblát készítettünk apró szegekkel és fonalakkal: végighúztuk az ujjunkat a fonalon és hozzá társítva tanultunk hangosan a szorzótáblát.

Az iskolai kézműveskedés hamarosan átvedlett otthoni alkotóteleppé: mindenhol színes papírok, ragasztók lógtak, egyfolytában origamiztam, a fiókokból állandóan előpattant valami furcsa forma, az asztalokon hajtogatott békák ugrottak. Abban az időben terjedtek el a magyar könyveket árusító boltokban a kreatív hobbikat bemutató füzetek, amelyekben leírásokkal, mintákkal segítették az alkotni vágyókat – de a kétezres évek elején-közepén elég nagy volt a piaci rés, ami a különböző projektekhez szükséges hozzávalókat, eszközöket illeti. Kolozsváron akkoriban nyíltak meg a kreatív hobbiboltok, amelyek legtöbbször összeolvadtak a festészeti szaküzletekkel és egyéb írószerboltokkal.

Sosem felejtem el, micsoda élmény volt a szalvéták közül válogatni – nem szalvétagyűjteményhez, hanem kasírozáshoz, szalvétatechnikához kellett alapanyag, mégpedig speciális ragasztó, amely félérdesre száradt a szalvéta legfelső, színes rétegével finoman odaragasztott tárgyon, hogy úgy tűnjön, a tárgy eleve olyannak „született”.

Fontos volt, hogy profi módra elkészítettnek tűnjön minden, hiszen legtöbbször közeli hozzátartozó számára készített ajándék volt, akkoriban még iskolás kezekből.

Nem kellett sok, mire a gyöngyfűzés- és szövés irányába terelődött a figyelmem, majd következtek a bogozott karkötők és spárgából készült virágcseréptartók (valamiféle kezdetleges makramé technikával). Volt alkalmam kipróbálni gyerektáborokban a tűzzománcot, agyagedény-készítést (igazi korongozós fazekasságot sajnos máig nem), a szövésig sajnos nem sikerült eljutnom.

Pedig az lenne az igazi: beülni egy szövőműhelybe és az idősektől elsajátítani. Nem beszélve a bőrművességről. És innen már egy ugrás a népművészet/hagyományos, kézzel készített termékek és az iparművészet.

A kézműveskedés körül néhány szempontból viszont ingoványos a talaj.

Az egyik az, hogy mérjük fel, kinek mit adunk (el vagy ajándékba) – fércmunkát, félamatőrséget senki sem szeret tartogatni porfogónak, és azt sem árt tudni – főleg, ha barátunk az illető –, hogy mik a kedvenc színei, textúrái és anyagai.

A népművészeti tárgyakat és minőségi módon előállított kézműves termékeket kedvelőként mindig végigjárom az aktuális vásárokat – egy mindig akad Kolozsvár főtere közelében, már nem is kell keresni az alkalmat, hiszen tavaszi, őszi, húsvéti, Valentin-napi, Mikulás, karácsonyi vásárok ütik fel a fejüket lépten-nyomon. Így nyilvánvaló, hogy a Kolozsvári Magyar Napok Farkas utcai kézműves és termelői vásárját is minden évben megnézem.

Fotó: Pászka Róbert / Kolozsvári Magyar Napok Facebook-oldala

Változatos volt a felhozatal az idén is, minőségbeli változásokat is lehetett tapasztalni.

Óhatatlanul él a fejben az összehasonlítás vágya: mi volt tavaly, tavalyelőtt? Hogy viszonyul az összes többi, fent emlegetett szezonális vásár felhozatalához?

Az idén kevesebb bóvlit lehetett látni a standokon.

A bóvlik alatt azokat a termékeket értem, amelyek kétes eredetűeknek tűnnek – legtöbbször a kínai áru, semmi kis műanyagok kétes forrásból, millió kulcstartó, hűtőmágnes, két piros cérna közé font végtelenjeles, yin-yangos, békejeles, angol szavas, horoszkópos „barátságkarkötő”, olcsó kristályokból fűzött gyöngy, amit minden hegyi hágó útszélén, Korondon meg Körösfőn meg lehet találni a műanyag kerti törpék, rikító szélmalmok és egyebek között. Mindent el lehet adni.

A Farkas utcai standok között nagyrészt komoly munkát belefektető kézműves mesterekkel és kisvállalkozókkal (esetleg kollektívákkal – például befőttek, szörpök stb. esetén) lehetett találkozni,

akik igényes kivitelezésű, szép és használható tárgyakat árusítottak – szinte mindegyik beillett volna akár műtárgynak is, legyen az kerámia, tárca/táska, kés, bárd, tárolóeszköz, szőttes különböző méretben, ruhanemű.

A kozmetikumok között is volt rostálás: nem voltak magukat spanyolviaszként eladni próbálók, akik két rész levendulaolajat és két rész citromolajat összeöntve akartak csodaszert eladni, s ha mégis épp nem csodaszert, akkor minimum „különlegességet”. Félreértés ne essék: nem a citrom és a levendula illóolajával, annak kétségkívül gyógyító hatásával van a baj, ez mind igaz, szép és jó. Azzal van a gond, amikor a márkajelzés és design miatt ezeket háromszor annyiért próbálják eladni mint kézműves terméket – sokszor úgy, hogy a vásárlónak fogalma sincs, honnan származik az olaj vagy az összetevő. Nyilván sheavajat vagy kakaóvajat nem tud megtermelni valaki Erdélyben, de gyógynövényes kivonatokat simán. Ilyenkor jól fogna azért a transzparencia: mit fizetünk meg valójában, a belefektetett munkát, vagy az ő két kattintással tett befektetését.

Félreértés még továbbra se essék: azzal sincsen semmi gond, ha valaki megrendeli azokat az alapanyagokat is, amiket talán ő is előállíthatna, hiszen lehet, hogy ideje, ereje, erőforrása nem engedi. De akkor ne próbálja csodaszerként eladni, mert nem fog működni – főként azért nem, mert kis utánaolvasással jó pár egyszerűbb terméket maga is előállíthat az ember. Ugyanez érvényes a „minimalista” ékszerekre: két összehajlított drót és egy darab kék fadarab még nem különleges kézműves termék – jó eséllyel pár lejből előállítható bármelyik háztartásban, s nem is kell még kicsi kartonra és nájlonzacskóba csomagolni felcímkézve.

A lényeg: legyen valami különleges, amiért visszajárnak az emberek,

a kézműves termékeket a kreativitásuk és a különlegességük miatt vesszük, illetve azért, mert látszik, hogy valaki tényleg erőt és időt fektetett a termékek előállításába és érti a dolgát. Amikor az ellenkezőjével találkozom, az sosem jó élmény vásárlóként.

A Kolozsvári Magyar Napokon az idén csupán egyetlen dolog tűnt fel potenciális vásárlóként:

a másolás, lekoppintás jelensége.

Ezelőtt pár évvel csak egy-két standnál lehetett mindenféle színes övtáskát venni, azóta az idén megszámoltam: hét standnál vehetett magának övtáskát az arra vágyó, és ide még nem számoltuk be a bőrdíszműves termékeket.

Itt sem az övtáskával, mint termékkel van önmagában gond: azzal van, hogy messziről látszik, hogy egymást másolják, és még az anyagok típusai, mintái és színvilágai is ugyanazok, maximum a méretük különbözik. Ugyanez vonatkozik néhány hátizsák-modellre, illetve külső ruházatra.

Nem tudom, zavarja-e a konkurens feleket ez a nyilvánvaló hasonlóság, nekem inkább az tűnt fel, hogy milyen gyorsan elszaporodott a jelenség. Úgy, hogy egyébként magam is vásároltam már övtáskát egy standtól hat évvel ezelőtt, és azóta is használom – minőségi, jól elkészített darab, és ezt az anyagot nem is láttam azóta sem.

Levonhatjuk a következtetést: ha valami különleges és egyedi, akkor hamarosan megjelenik majd még valaki, aki kihasználja a lehetőséget, hogy hasonlót készítsen, főleg, ha könnyen hozzáférhető alapanyagok kellenek hozzá. Ha viszont valakinek a tudása, mestersége köszön vissza a termékeiben, akkor azt nem veheti el tőle senki – maximum megtanulhatja tőle. Ezért fontos változás a kézműves vásárok trendjének szempontjából, hogy egyre kevesebb a Farkas utcában a bóvli és az importáru. Látszik, hogy a minőség és valódi kézművesség felé tolódott a hangsúly, amely azt bizonyítja, hogy megéri befektetni a vásáron kapható termékekbe.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!
Főtér

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Ellehetetlenítik a romániai magyar oktatás jövőjét a kormány közoktatást érintő intézkedései az RMPSZ szerint
Krónika

Ellehetetlenítik a romániai magyar oktatás jövőjét a kormány közoktatást érintő intézkedései az RMPSZ szerint

Válságba taszítják a közoktatást a bukaresti kormány válságkezelési intézkedés-tervezetének előírásai a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége szerint. A szakmai szervezet teljes egészében elutasítja a kilátásba helyezett megszorításokat.

Motorbiciklist ölt meg egy medve a Transzfogarason – hírek csütörtökön
Főtér

Motorbiciklist ölt meg egy medve a Transzfogarason – hírek csütörtökön

Állami költségvetésből buliztak a Salromnál, miközben megfeszített erővel keresték a hatóságok a parajdi bányakatasztrófa megoldását. A betegszabadságokat is érintik a kormány új megszorítási intézkedései.

Helikopter segítségét is kérték a fenyédi autóbalesethez
Székelyhon

Helikopter segítségét is kérték a fenyédi autóbalesethez

Két autó ütközött Fenyéden vasárnap délután. A balesetben hárman sérültek meg, egyiküket helikopterrel szállították el a marosvásárhelyi kórházba.

A nyugdíjakat is érintő módosító javaslatokat nyújtott be a PSD a deficitcsökkentő intézkedéscsomaghoz
Krónika

A nyugdíjakat is érintő módosító javaslatokat nyújtott be a PSD a deficitcsökkentő intézkedéscsomaghoz

Több módosító javaslatot nyújtott be a Szociáldemokrata Párt (PSD) a deficitcsökkentő intézkedésekről szóló törvénytervezethez, amelyért hétfőn készül felelősséget vállalni a kormány a parlamentben.

Elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el Hargita és Kovászna megyében is
Székelyhon

Elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendeltek el Hargita és Kovászna megyében is

Elsőfokú árvízvédelmi készültséget rendelt el hétfőn az Országos Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet (INHGA) tizenöt megye folyóvizeire.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS