// 2025. április 2., szerda // Áron

Merengés a kézműves vásárokról

// HIRDETÉS

Gondolatok a kézműves vásárok kínálatáról, kreativitásról. Mire érdemes figyelni, ha válogatunk a standok kínálatából? Érdekel-e egyáltalán minket, hogy ki miből és hogyan dolgozik?

Amióta az eszemet tudom, volt valamilyen – hol ilyen, hol olyan – kapcsolatom a kézművességgel. Az óvodában még nem nevezte senki így, hiszen ott mindenki mindig valamit kézműveskedett: gyurmázott, festett, ragasztott, rajzolt. Az iskolában lett belőle kézimunkaóra, ide már beszökött a kötés, horgolás, faragás. Itt járt a kezemben először kalapács, amikor egy taktilis-vizuális szorzótáblát készítettünk apró szegekkel és fonalakkal: végighúztuk az ujjunkat a fonalon és hozzá társítva tanultunk hangosan a szorzótáblát.

Az iskolai kézműveskedés hamarosan átvedlett otthoni alkotóteleppé: mindenhol színes papírok, ragasztók lógtak, egyfolytában origamiztam, a fiókokból állandóan előpattant valami furcsa forma, az asztalokon hajtogatott békák ugrottak. Abban az időben terjedtek el a magyar könyveket árusító boltokban a kreatív hobbikat bemutató füzetek, amelyekben leírásokkal, mintákkal segítették az alkotni vágyókat – de a kétezres évek elején-közepén elég nagy volt a piaci rés, ami a különböző projektekhez szükséges hozzávalókat, eszközöket illeti. Kolozsváron akkoriban nyíltak meg a kreatív hobbiboltok, amelyek legtöbbször összeolvadtak a festészeti szaküzletekkel és egyéb írószerboltokkal.

Sosem felejtem el, micsoda élmény volt a szalvéták közül válogatni – nem szalvétagyűjteményhez, hanem kasírozáshoz, szalvétatechnikához kellett alapanyag, mégpedig speciális ragasztó, amely félérdesre száradt a szalvéta legfelső, színes rétegével finoman odaragasztott tárgyon, hogy úgy tűnjön, a tárgy eleve olyannak „született”.

Fontos volt, hogy profi módra elkészítettnek tűnjön minden, hiszen legtöbbször közeli hozzátartozó számára készített ajándék volt, akkoriban még iskolás kezekből.

Nem kellett sok, mire a gyöngyfűzés- és szövés irányába terelődött a figyelmem, majd következtek a bogozott karkötők és spárgából készült virágcseréptartók (valamiféle kezdetleges makramé technikával). Volt alkalmam kipróbálni gyerektáborokban a tűzzománcot, agyagedény-készítést (igazi korongozós fazekasságot sajnos máig nem), a szövésig sajnos nem sikerült eljutnom.

Pedig az lenne az igazi: beülni egy szövőműhelybe és az idősektől elsajátítani. Nem beszélve a bőrművességről. És innen már egy ugrás a népművészet/hagyományos, kézzel készített termékek és az iparművészet.

A kézműveskedés körül néhány szempontból viszont ingoványos a talaj.

Az egyik az, hogy mérjük fel, kinek mit adunk (el vagy ajándékba) – fércmunkát, félamatőrséget senki sem szeret tartogatni porfogónak, és azt sem árt tudni – főleg, ha barátunk az illető –, hogy mik a kedvenc színei, textúrái és anyagai.

A népművészeti tárgyakat és minőségi módon előállított kézműves termékeket kedvelőként mindig végigjárom az aktuális vásárokat – egy mindig akad Kolozsvár főtere közelében, már nem is kell keresni az alkalmat, hiszen tavaszi, őszi, húsvéti, Valentin-napi, Mikulás, karácsonyi vásárok ütik fel a fejüket lépten-nyomon. Így nyilvánvaló, hogy a Kolozsvári Magyar Napok Farkas utcai kézműves és termelői vásárját is minden évben megnézem.

Fotó: Pászka Róbert / Kolozsvári Magyar Napok Facebook-oldala

Változatos volt a felhozatal az idén is, minőségbeli változásokat is lehetett tapasztalni.

Óhatatlanul él a fejben az összehasonlítás vágya: mi volt tavaly, tavalyelőtt? Hogy viszonyul az összes többi, fent emlegetett szezonális vásár felhozatalához?

Az idén kevesebb bóvlit lehetett látni a standokon.

A bóvlik alatt azokat a termékeket értem, amelyek kétes eredetűeknek tűnnek – legtöbbször a kínai áru, semmi kis műanyagok kétes forrásból, millió kulcstartó, hűtőmágnes, két piros cérna közé font végtelenjeles, yin-yangos, békejeles, angol szavas, horoszkópos „barátságkarkötő”, olcsó kristályokból fűzött gyöngy, amit minden hegyi hágó útszélén, Korondon meg Körösfőn meg lehet találni a műanyag kerti törpék, rikító szélmalmok és egyebek között. Mindent el lehet adni.

A Farkas utcai standok között nagyrészt komoly munkát belefektető kézműves mesterekkel és kisvállalkozókkal (esetleg kollektívákkal – például befőttek, szörpök stb. esetén) lehetett találkozni,

akik igényes kivitelezésű, szép és használható tárgyakat árusítottak – szinte mindegyik beillett volna akár műtárgynak is, legyen az kerámia, tárca/táska, kés, bárd, tárolóeszköz, szőttes különböző méretben, ruhanemű.

A kozmetikumok között is volt rostálás: nem voltak magukat spanyolviaszként eladni próbálók, akik két rész levendulaolajat és két rész citromolajat összeöntve akartak csodaszert eladni, s ha mégis épp nem csodaszert, akkor minimum „különlegességet”. Félreértés ne essék: nem a citrom és a levendula illóolajával, annak kétségkívül gyógyító hatásával van a baj, ez mind igaz, szép és jó. Azzal van a gond, amikor a márkajelzés és design miatt ezeket háromszor annyiért próbálják eladni mint kézműves terméket – sokszor úgy, hogy a vásárlónak fogalma sincs, honnan származik az olaj vagy az összetevő. Nyilván sheavajat vagy kakaóvajat nem tud megtermelni valaki Erdélyben, de gyógynövényes kivonatokat simán. Ilyenkor jól fogna azért a transzparencia: mit fizetünk meg valójában, a belefektetett munkát, vagy az ő két kattintással tett befektetését.

Félreértés még továbbra se essék: azzal sincsen semmi gond, ha valaki megrendeli azokat az alapanyagokat is, amiket talán ő is előállíthatna, hiszen lehet, hogy ideje, ereje, erőforrása nem engedi. De akkor ne próbálja csodaszerként eladni, mert nem fog működni – főként azért nem, mert kis utánaolvasással jó pár egyszerűbb terméket maga is előállíthat az ember. Ugyanez érvényes a „minimalista” ékszerekre: két összehajlított drót és egy darab kék fadarab még nem különleges kézműves termék – jó eséllyel pár lejből előállítható bármelyik háztartásban, s nem is kell még kicsi kartonra és nájlonzacskóba csomagolni felcímkézve.

A lényeg: legyen valami különleges, amiért visszajárnak az emberek,

a kézműves termékeket a kreativitásuk és a különlegességük miatt vesszük, illetve azért, mert látszik, hogy valaki tényleg erőt és időt fektetett a termékek előállításába és érti a dolgát. Amikor az ellenkezőjével találkozom, az sosem jó élmény vásárlóként.

A Kolozsvári Magyar Napokon az idén csupán egyetlen dolog tűnt fel potenciális vásárlóként:

a másolás, lekoppintás jelensége.

Ezelőtt pár évvel csak egy-két standnál lehetett mindenféle színes övtáskát venni, azóta az idén megszámoltam: hét standnál vehetett magának övtáskát az arra vágyó, és ide még nem számoltuk be a bőrdíszműves termékeket.

Itt sem az övtáskával, mint termékkel van önmagában gond: azzal van, hogy messziről látszik, hogy egymást másolják, és még az anyagok típusai, mintái és színvilágai is ugyanazok, maximum a méretük különbözik. Ugyanez vonatkozik néhány hátizsák-modellre, illetve külső ruházatra.

Nem tudom, zavarja-e a konkurens feleket ez a nyilvánvaló hasonlóság, nekem inkább az tűnt fel, hogy milyen gyorsan elszaporodott a jelenség. Úgy, hogy egyébként magam is vásároltam már övtáskát egy standtól hat évvel ezelőtt, és azóta is használom – minőségi, jól elkészített darab, és ezt az anyagot nem is láttam azóta sem.

Levonhatjuk a következtetést: ha valami különleges és egyedi, akkor hamarosan megjelenik majd még valaki, aki kihasználja a lehetőséget, hogy hasonlót készítsen, főleg, ha könnyen hozzáférhető alapanyagok kellenek hozzá. Ha viszont valakinek a tudása, mestersége köszön vissza a termékeiben, akkor azt nem veheti el tőle senki – maximum megtanulhatja tőle. Ezért fontos változás a kézműves vásárok trendjének szempontjából, hogy egyre kevesebb a Farkas utcában a bóvli és az importáru. Látszik, hogy a minőség és valódi kézművesség felé tolódott a hangsúly, amely azt bizonyítja, hogy megéri befektetni a vásáron kapható termékekbe.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kék fény az erdőben – tizenhetedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”

Daniel David és a 7,5 millió romániai tiktokozó találkozása a CNA asztalán

Sánta Miriám

A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Én is kimennék” – mondta a költő, majd bent maradt

Varga László Edgár

Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein

Sólyom István

A dinoszauruszok világa nemcsak a gyerekeket, hanem a tudomány iránt érdeklődő felnőtteket is lenyűgözi. Dr. Silye Lóránd geológus kalauzolt végig az erdélyi Jurassic Parkon.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?
Főtér

A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?

Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?

Mennie kellett a Kakasos templomból a túlköltekező lelkésznek
Krónika

Mennie kellett a Kakasos templomból a túlköltekező lelkésznek

Áprilistól a mezőségi szórványban folytatja lelkészi szolgálatát Ballai Zoltán, miután a Kolozsvár Felsővárosi Református Egyházközség presbitériuma megvonta tőle a bizalmat.

Románia Kelet-Európa Eldorádója lesz, állítja a mezőgazdasági miniszter…
Főtér

Románia Kelet-Európa Eldorádója lesz, állítja a mezőgazdasági miniszter…

… egy helyi rendőrfőnök úgy gondolta, jó móka, ha drogbulikat szervez a lakásán… és magyar nyelven is riasztották az utasokat a kolozsvári reptéren.

Saját lakásán szervezett drogpartikat egy rendőr
Székelyhon

Saját lakásán szervezett drogpartikat egy rendőr

A nyomozóhatóságok két férfi, akik közül egyik rendőr, előzetes letartóztatását kérték vasárnap a Temes megyei törvényszéken egy drogkereskedelemmel kapcsolatos ügyben.

Életveszélyessé vált az erdélyi nagyváros közúti hídja
Krónika

Életveszélyessé vált az erdélyi nagyváros közúti hídja

A helyiek szerint éjszaka nincs bátorságuk átkelni azon a közúti hídon, amely a brassói régi kerülőúton található, mert olyan rossz állapotba került, hogy már életveszélyessé vált.

Az utcán támadt emberre a medve
Székelyhon

Az utcán támadt emberre a medve

Medve támadt egy férfira vasárnap este Predeál egyik utcáján. A medvetámadás áldozata eszméletét vesztette.

// még több főtér.ro
A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?
2025. március 27., csütörtök

A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?

Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?

A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?
2025. március 27., csütörtök

A magyarok Hitler oldalán – kényszer vagy önkéntesség?

Magyarország (a szomszédos országokkal ellentétben) egészen 1941. június 27-ikéig kimaradt lényegében a második világháborúból. Aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott. De mi volt a valós oka a hadba szállásnak?

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein
2025. március 17., hétfő

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein

A dinoszauruszok világa nemcsak a gyerekeket, hanem a tudomány iránt érdeklődő felnőtteket is lenyűgözi. Dr. Silye Lóránd geológus kalauzolt végig az erdélyi Jurassic Parkon.

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein
2025. március 17., hétfő

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein

A dinoszauruszok világa nemcsak a gyerekeket, hanem a tudomány iránt érdeklődő felnőtteket is lenyűgözi. Dr. Silye Lóránd geológus kalauzolt végig az erdélyi Jurassic Parkon.

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával
2025. március 04., kedd

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával

A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával
2025. március 04., kedd

Moldvai kultúranzix, avagy hogy találkoztam Diana Șoșoacával

A félreolvasások elkerülése végett: ez a történet nem egy álom. És egyéb misztikus és kevésbé misztikus találkozásokról is szól. Továbbá: Moldva meg Bukovina bűbájos vidék, akkor is, ha a hazai protokronizmus fő amazonja épp ott tornyosul.

Különvélemény

Kék fény az erdőben – tizenhetedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„...aztán egy éles fénysugár hasít bele fentről a félhomályba, a lába előtt, majd a fénykör elindul a tó közepe felé, és ott megáll.”

Daniel David és a 7,5 millió romániai tiktokozó találkozása a CNA asztalán

Sánta Miriám

A tudománynépszerűsítést sem lehet az érzelmekre alapuló kommunikáció korszakában a teljes ráció fegyelmének alávetni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

„Én is kimennék” – mondta a költő, majd bent maradt

Varga László Edgár

Láng Orsolya új könyvét mutatták be Kolozsváron, így megtudhattuk, miért hasonlít a vers a távcsövekhez.

Kalandozások a hátszegi sárkányok szigetein

Sólyom István

A dinoszauruszok világa nemcsak a gyerekeket, hanem a tudomány iránt érdeklődő felnőtteket is lenyűgözi. Dr. Silye Lóránd geológus kalauzolt végig az erdélyi Jurassic Parkon.

// HIRDETÉS