Méhes Sámuel, a császárhű ellenzéki, Kolozsvár köztudatból kikopott személyisége

A monarchiakori ambivalencia megtestesítőjeként mutatta be Méhes Sámuel alakját Horváth Csaba történész a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban tartott előadásán. Egykor az egyik legfontosabb kolozsvári személyiség volt, de ma már kikopott a köztudatból. Én sem tudtam ki ő, ezért is mentem el az előadásra, amelynek az elején a szervezők gyönyörűen ráoltották a villanyt a közönségre, hadd jegyzeteljen az újságíró sötétben (illetve a vetítő gyér fénye mellett)… De sebaj, több is veszett Madáchnál.

És hogy miben állt Méhes monarchiakori ambivalenciája? Nos, hogy úgy mondjuk, császárhű ellenzéki volt, és ez nem is volt különösebben szokatlan akkoriban. Heidelbergben tanul bölcsészetet, de az orvosi egyetem előadásaira is bejár, amikor apjának váratlan betegsége, majd halála miatt kénytelen félbehagyni a tanulmányait, hogy hazatérve átvegye a tanári katedrát apjától a Kolozsvári Református Kollégiumban. Ez 1809-ben történik, amikor Európa népei éppen az 5. koalíciós háborút vívják Napóleon ellen, így Méhes hazaútja sem éppen egy sétalovaglás. Egy ideig el sem tud mozdulni a franciák által megszállt Heidelbergből, ahol

magával „a kis káplárral”, vagyis Napóleonnal is találkozik.

Épp a fogadó előtt ácsorog ugyanis, amikor a francia császár (mellesleg a korszak legnagyobb tömeggyilkosa) ellovagol mellette. Méhes csak egy előkelő francia tisztet lát a korzikai rémként emlegetett Napóleonban, de illedelmesen köszönti, mire a császár a kardjához kapva fogadja a köszöntést. Nem lehetett túl sok bizalma az emberekkel szemben, ami a munkásságát tekintve nem is csoda.

Méhes később gyalogszerrel tér haza, egy alkalommal majdnem kivégeztetik az osztrákok, akik francia kémet sejtenek benne, ám megmenekül, és kerülőúton hazatér Kolozsvárra, ahol valóban apja nyomdokaiba lép a tanításban – 36 évig oktatja Kolozsváron a diákokat. Később útleírásában eleveníti fel a kalandos hazatérés részleteit.

Ha meg akarjuk mutatni Méhes ambivalenciáját, elég ha két dolgot említünk: ő volt az egyik kolozsvári könyvvizsgáló, azaz cenzor, akinek az volt a dolga, hogy ellenőrizze a kiadásra szánt kéziratokat, és visszadobja azokat, amelyek a császári udvarnak nem tetszenének. Vagyis a hatalom egyfajta helytartójaként volt funkcióban,

ez azonban nem gátolta meg abban, hogy egy sikeres ellenzéki lapot csináljon az Erdélyi Híradó című politikai periodikából.

A lapot nem ő alapította (az ő lapalapítási kísérlete dugába dőlt), hanem egy bizonyos Pethe Ferenc, aki azonban nem tudta sikerre vinni a vállalkozást. Méhes betársulásával azonban néhány évre valóban sikeres lesz a lap, amely nagyon is rokonszenvezett Kossuth és Széchenyi gondolataival.

Könyvvizsgálói (cenzori) minőségében is sikerült azonban borsot törnie a bécsi udvar orra alá (már amennyiben egy udvarnak van orra), kiadja ugyanis Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában című művét. Ugyan mi baja lehet a császári udvarnak egy ártatlan úti leírással?

Nos, ebben a műben jelent meg először magyar nyelven a híres amerikai függetlenségi nyilatkozat.

Ez a dokumentum szavatolja az Egyesült Államok elszakadását Angliától, ráadásul holmi egyenlőségről, meg elidegeníthetetlen emberi jogokról is van benne szó, nem csoda, hogy Bécsben kiakadnak a fejesek, és betiltják a művet nem sokkal a második kiadás megjelenése után.

Méhes Sámuel egyébként több ízben volt választott országgyűlési követ, volt városi tanácsos és a kolozsvári református gyülekezet helyettes gondnoka is. Utóbbi minőségében a kétágúként emlegetett alsóvárosi református templom felépítésében is fontos szerep jut neki, mint maga fogalmazott ugyanis

„segedelemkoldulásban remekelt”, vagyis eredményesen gyűjtötte az adományokat a klasszicista stílusú templom felépítéséhez.

Érdemei közé tartozik továbbá, hogy bevezeti a kémiaoktatást a református kollégiumban, ő hozza létre a 6., vegytani tanszéket.

Magánélete nem volt ugyanakkor tragédiáktól mentes: négyszer nősül, három feleségét temeti el, ráadásul az első két házasságából született mind a hat gyermekét túléli. A kolozsvári Házsongárdi temetőben nyugszik, síremléke ma B kategóriás műemlék.