// 2025. szeptember 18., csütörtök // Diána
mesemondás

Egy kolozsvári magyar, aki az inkák leszármazottaitól tanulja az ősi tudást

// HIRDETÉS

Gál Sémer Sándor beavatott paqo (inka sámán). Szerinte a paqók és az ősmagyar sámánok tudásában nagyon sok közös van.

Tudja, mi az a paqo? Nos, lényegében ugyanazt a szerepet töltötték be az egykori inkák (ma Peru inka őslakosainak leszármazottai a q'ero népcsoportba tartoznak) vallási-spirituális életében, mint amit az ősmagyaroknál a sámánok képviseltek.

Amikor megtudtam, hogy létezik egy kolozsvári magyar Paqo is, aki nemcsak itt helyben gyakorolja ezt a szerepet, de Peruba, az inka szent helyekre is túrákat szervez, amelyen a résztvevők különféle ősi szertartásokon, egyfajta spirituális utazáson is részt vehetnek, egyből felkeltette az érdeklődésemet, és elhatároztam, hogy megkeresem, és elbeszélgetek vele erről a világról.

Gál Sémer Sándorral egy kolozsvári kávézóban találkoztam, ahol elmesélte, hogy nemcsak paqoként, de life coach-ként (magyarul talán az életvezetési tanácsadó kifejezéssel lehet a leginkább meghatározni) is aktív – utóbbi tevékenységhez hamarosan oklevelet is szerez egy ilyen irányú bukaresti képzés révén. Amikor megkérdezem, hogy mi a kapcsolat a két szerepkör között, elmondja, hogy a coach nem foglalkozik a múlttal, a jelenből indul ki, és a jövő építése a célja, nem gyógyít, csak arra próbálja rávezetni az ügyfelet, hogy a jelenből hogyan tudja elérni, amit akar.

Ezzel szemben a paqo „a múltat gyógyítja meg, ezáltal pedig egy kiegyensúlyozott jelent teremt,

így Sándor szerint a két szerepkör szépen kiegészíti egymást, hiszen csak egy kiegyensúlyozott jelenből lehet építeni egy jobb jövőt.

Persze hosszú út vezetett eddig. A kolozsvári születésű Gál Sémer Sándor a Báthory István Elméleti Líceum elődjében, a 3-as számú Matematika–Fizika Líceumban érettségizett, majd kémiát tanult a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Egy ideig tanárként tevékenykedett, majd Magyarországon doktorált, ahol műszaki tudományokból szerzett PhD-fokozatot.

Hazatérve Kolozsvárra a kémia egyetemre jelentkezett tanárnak, de a versenyvizsgán a másik jelentkezőnek „volt meg a politikai támogatottsága” az állás megszerzéséhez. Így aztán az üzleti életbe csöppent: vegyi anyagokat forgalmazó osztrák, olasz és szlovák cégek romániai képviseleteit vezette. Jól is ment, anyagilag jól jövedelmezett a dolog, de mindennek megvan az ára: tönkrement a házassága, jött a válás – majd jött a változás is.

„Ehhez hozzátartozik az is, hogy 16–17 éves koromban kialakult egy a lábizmokat érintő betegségem. A magyarországi orvosok 23 éves koromban azt mondták, hogy ez gyógyíthatatlan, és csak idő kérdése, hogy az izomsorvadás tovább terjedjen. Ahhoz képest most 55 éves vagyok, és bejártam a világot. De természetesen ez a diagnózis az első időkben egy kemény visszaesést, depressziós periódusokat okozott, hiszen az ember nem szívesen szembesül azzal, hogy gyógyíthatatlan beteg. Folyton felmerült bennem a kérdés, hogy miért történik ez, miért éppen velem, és így tovább. Körülbelül tíz évem telt el így, de aztán rájöttem, hogy ha így folytatom, akkor valóban beigazolódik az orvosok diagnózisa” – meséli.

Így kezdett el alternatívákat keresni a természetgyógyászat, a növényi gyógymódok területén, de nem igazán működött semmi.

Aztán rájött, hogy a félelmeit kellene valójában kezelnie,

elment például több alkalommal is tűzön járásra, és rájött, hogy a félelmet le lehet küzdeni. A kérdésemre, hogy ezzel együtt a betegségeket is le tudjuk-e küzdeni, a válasz egyértelmű igen.

„A betegség csak az agyunkban, a tudatunkban van. A hit az egyik legfontosabb része a gyógyulásnak” – vallja.

Néhány kitérő – például a tajcsi – után végül 2016-ban találkozott egy németországi energiagyógyásszal, akivel azóta már barátságot kötöttek, és ez volt az első igazán fontos lépés a mostani állapot felé.

„Egy hónapig jártam hozzá kezelésre, és utána ismét elkezdtem érezni a lábizmaimat. Azelőtt még hosszabb túrák után sem tapasztaltam ilyet, izomlázam se volt. Fontos fordulópont volt ez számomra. Megértettem azt is, hogy nem mástól kell várnom a csodát, hanem magamon kell dolgoznom – ez viszont egy kemény munka. De ez volt az a pont, amikor a varázslat elkezdődött. Megtanultam, hogy az, ami elsőre kétségbeejtő, valójában áldás is lehet” – meséli.

Ma már úgy látja, hogy az izomproblémája segítette hozzá ahhoz, hogy kilépjen abból a világból, amiben nem volt boldog a magas jövedelem, az anyagi jólét ellenére sem. Azóta megtanulta magát elfogadni, becsülni, és arra is rájött, hogy a saját gyógyulását az is elősegíti, ha másoknak is megpróbál segíteni.

Így került Alberto Villoldo sámán vonzáskörébe, aki a Négy Szél Társaság (Four Winds Society) alapítójaként világszerte az energiagyógyászat használatára tanítja az embereket. Gál Sémer Sándor elvégezte az általa kínált alap- és haladó képzést is, és az iskola elismert gyógyítója lett. Ezek alatt a képzések alatt lett kíváncsi a ma is létező perui paqókra.

„Nekünk ezen a képzésen azt mondták, hogy mi modern sámánok vagyunk, nem paqók. Feltevődött bennem a kérdés, hogy akkor mi is az a paqo. Így kerültem végül kapcsolatba velük. Ezt is mintha a gondviselés intézte volna így, mert a képzés alatt szerettem volna vásárolni egy perui sálat (amilyet a beszélgetés alatt is viselt – a szerk.). Ki is néztem a neten egy sálat, és végül is így kerültem kapcsolatba a következő tanítómmal, aki Peruba is meghívott” – eleveníti fel az életút újabb fontos pillanatát.

Peruba végül a Covid-járvány után, 2022-ben utazott ki egy hónapra egy ottani q'ero faluba, ami 5000 méter fölött van. Ide vonultak vissza a spanyol hódítók elől, és itt éltek 500 évig az őslakosok, majd a leszármazottaik, csak 1950-ben, a nagy földrengés után tértek vissza a „civilizációba”. Addig Gál Sémer Sándor szerint visszavonultan élt a közösség, és jól élt kórházak, modern orvostudomány nélkül is. Fent, ebben a magashegyi faluban folyóvíz még van, de egyéb civilizációs vívmány nincs, még fűtés sem – takarókkal, hálózsákokkal kell melegedni.

Látkép a q'ero faluról

„Ennek ellenére ez volt az a hely, amiről úgy éreztem, hogy végre hazatértem. Ebben a közösségben folyamatosan zajlik a paqo-képzés, mivel a szülők, nagyszülők átadják az új generációnak a tudást, ami le sincs írva, csak szájhagyomány útján adódik tovább” – emlékszik vissza.

Sándor szerint a paqo alapgondolat nagyon egyszerű:

az egyensúlyt kell visszaállítani, hiszen akkor jönnek a gondok, ha ez felborult.

A köztünk és a Földanya (Pachamama) közötti egyensúly helyreállítására valók az úgynevezett Despacho-szertartások is, amire egyebek mellett szintén lehet jelentkezni nála. Hiszen a Peruban töltött időszak alatt ő is paqo lett, vagyis „a család részévé” vált.

„Amikor gyerekkorunkban olvastuk az indiános könyveket akkor furcsa volt, hogy mindenki testvérnek hívja a másikat a törzsből. De ezekben a közösségekben ez a valóság: azzal, hogy paqo lettem, megkaptam a szükséges beavatásokat, én is a testvérük lettem” – mondja.

A beavatást egyébként egy hosszú és intenzív lelki megtisztulás kell, hogy megelőzze, majd kilenc szent helyre kell elzarándokolni a vezetővel, ahol a jelentkező átesik a szükséges beavató rítusokon. A jelölt minden szent helyen kap egy követ, amelyek az újdonsült paqo gyógyító csomagjának alapját képezik – ezeket a köveket ma már Sándor is használja a különféle terápiáin.

Elmondása szerint mindegyik betegség valamelyik csakrához köthető,

ezek a szent kövek pedig segítenek megtisztítani az illető csakrát a negatív energiáktól. Ez persze nem helyettesíti az orvosokat és a gyógyszereket, de ha elfogadjuk, hogy a gyógyulás legfontosabb alapfeltétele a hit, akkor ez is hasznosan kiegészítheti a modern orvoslást.

Beszámolt például arról, hogy egy kliensének 60 éves korában elkezdtek nőni az ujjai, a fogai meglazultak, az arca deformálódott, és a vizsgálatok kiderítették, hogy mindezt növekedésihormon-zavar okozza. Sándor megkérdezte a perui mesterét, hogy mit tegyen, mire azt a választ kapta, hogy tisztítsa ki a fejet, hiszen az ott lévő rossz gondolatok okozzák a problémákat. Ez megtörtént, és a páciens növekedési hormonszintje visszaállt a normális keretek közé az újabb orvosi vizsgálatok szerint.

A gyógyulás azonban elsősorban a gyógyulni akaró személytől függ,

így a kezelések után mindenki házi feladatot kap – például levelet kell írnia önmagának, meg kell változtatnia az étrendjét stb. – ez pedig nagyon fontos a terápiában is. Ha a kliens nem végzi el a saját feladatát akkor a javulás csak ideiglenes lesz.

Sándor szerint például a megbocsátásnak nagyon is kulcsszerepe van a gyógyulásban.

Ezt szemléltetendő a saját példáját hozta fel, ő ugyanis gyerekkorától kezdve pollenallergiával küszködött, így aztán elvégzett egy háromnapos rítust, aminek során az első napon megbocsátott mindenkinek, akik megbántották vagy akiket ő bántott meg, de már meghaltak, a második napon megbocsátott az élőknek, a harmadik napon pedig saját magának – és ez volt a legnehezebb. Azóta a pollenallergiája teljesen eltűnt, a klienseknél pedig, akik szintén elvégezték a rítust az allergia tünetei enyhültek, attól függően, hogy mennyire sikerül a megbocsátani.

Gál Sémer Sándor és perui mestere, Eduardo Chura Apaza

A magunknak való megbocsátás egyébként szerinte azért is nehéz, mert folyamatos kritikák között növünk fel, és ezzel azt tanuljuk meg, hogy

magunkat is folyton kritizálnunk kell – így aztán elég nehéz saját magunkat megszeretni.

Ez viszont roppant fontos ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és ne betegítsük meg magunkat a negatív gondolatokkal.

Tavaly egyébként első alkalommal szervezett ő maga is perui spirituális utat – ami arról szól, hogy a résztvevők különböző energetikus, szent helyeket látogatnak meg, ahol meditálnak és szertartásokon vesznek részt, kapcsolódnak a természettel. Ezen az első utazáson még csak ketten vettek részt, de idén már egy 10–12 fős csoporttal szeretné megismételni.

Sándor azt vallja, hogy az, aki ilyen spirituális útra akar indulni, annak a hely hívását is éreznie kell. Azt viszont kérdés nélkül is kihangsúlyozza, hogy ezeken az utakon semmiféle kábítószeres élményt nem kínál a résztvevőknek. Bár Dél-Amerikában jobbára minden utcasarkon hozzá lehetne jutni pszichoaktív szerekhez, ez nála kizáró jellegű:

ha valaki droggal akarja elérni a spirituális élményt, az rögtön kikerül a csoportból.

Így aztán a könnyű drogos élményekre vágyó „divatspirisek” jobb, ha elkerülik ezeket az utakat, és csak azok jelentkeznek, akik valóban spirituális élményre vágynak, és a változás lehetőségét keresik.

A sámánok és a paqók közötti különbségről szólva is ezt emeli ki:

„A sámán úgy él a köztudatban, mint egy olyan személy, aki különféle pszichoaktív anyagokat használ, hogy elérje azt az állapotot (transz – a szerk.), ami szükséges, hogy kapcsolódjon a szellemekhez. Tőlem is sokan kérdezték amikor Peruról hallottak: no és ayahuasca? Az andoki sámán, a paqo semmi ilyen szert nem használ, egyrészt mert 5000 méterrel a tengerszint felett éltek mindvégig a történelem folyamán, ahol eleve kevés növény terem meg, a hallucinációkat okozó növényfélék pedig lennebb élnek. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ők hagyományosan teljesen tisztán dolgoznak. A kapcsolatot a teremtővel és a környezettel, a hegyekkel csak a meditáción és a szándékon keresztül teremtik meg” – mondja.

Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy annak ellenére, hogy régen internet és egyéb kommunikációs eszközök híján a különböző térségek, kontinensek nem tudtak egymással kommunikálni, az ősmagyar sámánok, a szibériai sámánok vagy a paqók is hasonló szerepet töltöttek be, ráadásul hasonló fogalmaik voltak: Égi Atyánk – Napatya, szél, csillagok, és így tovább. Ugyanaz van Peruban is, ami a régi magyaroknál volt, ez pedig azt mutatja, hogy a tudás univerzális, nem egy nép kizárolagos tulajdona.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Szőrök, tüskék, szivattyúk – a húsevő növények táplálkozási technikái lenyűgözők és ijesztők

Sánta Miriám

Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

Sólyom István

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Önnek tetszik a posta új logója? Mindegy, ilyen lesz… – hírek pénteken
Főtér

Önnek tetszik a posta új logója? Mindegy, ilyen lesz… – hírek pénteken

A parlament folyosóin menekült a riporter kérdései elől a luxus Mercit vezető képviselő. Az erdélyi tájakat népszerűsítő Charlie Ottley állampolgársági dossziéját öt éve tologatják a hivatalokban.

„Nemzetbiztonsági aggályok”: újabb romániai magyar beruházást hiúsítana meg a volt román energiaügyi miniszter
Krónika

„Nemzetbiztonsági aggályok”: újabb romániai magyar beruházást hiúsítana meg a volt román energiaügyi miniszter

Miután az akadékoskodása miatt egyelőre kútba esett az E.On romániai érdekeltségeinek a magyar MVM általi átvétele, Sebastian Burduja volt energiaügyi miniszter most azt akadályozná meg, hogy a Napolact tejfeldolgozó a Bonafarm tulajdonába kerüljön.

Súlyos állapotban van egy Maros megyei medvetámadás áldozata – az optimálisnál hatszor több medve él a megyében
Főtér

Súlyos állapotban van egy Maros megyei medvetámadás áldozata – az optimálisnál hatszor több medve él a megyében

A kormány október 1-jétől eltörölné az alapélelmiszerek árrésplafonját, ez pedig újabb drágulásokhoz vezethet. Craiován egy ember meghalt, négyen megsebesültek egy utcai tömegverekedésben. Hírek szombaton.

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány
Székelyhon

Előkerült az áprilisban eltűnt háromszéki fiatal lány

Megtalálta a rendőrség azt a kézdivásárhelyi 16 éves lányt, akinek eltűnéséről még április 11-én értesítették a rendőrséget, de mindeddig nem tudták, hol lehet.

Nyugati titkosszolgálati akció áll a lengyel és a román drónincidensek mögött egy orosz illetékes szerint
Krónika

Nyugati titkosszolgálati akció áll a lengyel és a román drónincidensek mögött egy orosz illetékes szerint

Az MI6, azaz a brit külföldi hírszerzés műve lehetett a szerdai lengyelországi dróntámadás, valamint az, hogy szombaton egy orosz drón belépett Románia légterébe – legalábbis ezt állítja egy orosz illetékes.

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni
Székelyhon

Fényes nappal ment be a medve Székelyudvarhelyre, órákba került elkergetni

Fényes nappal ment be a medve a székelyudvarhelyi háztartások közé, ezért hétfőn este lezárták a Rét utcát. Két órát tartott, amire sikerült elkergetni a nagyvadat. A hatóságok munkáját nehezítette, hogy egy bokros területen bújt el a medve.

// még több főtér.ro
Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
2025. szeptember 10., szerda

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek
2025. szeptember 10., szerda

Mérgező növényeink – szépek, de figyelmeztetnek

Noha Erdély-szerte szedhetünk ehető vadnövényeket, ezeket egészen biztosan nem szedhetjük le, ha kedves az életünk. Mérgező növényeink csodálatra méltók, ezért hagyjuk őket a helyükön, alább viszont olvashatunk róluk néhány érdekességet.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”
2025. szeptember 03., szerda

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”
2025. szeptember 03., szerda

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

Különvélemény

Gyula és Rózsika a Hójába mennek nyaralni

Sánta Miriám

Nem elég a miccs. Otthon marad a sütő. Hova fér be a kenyér? Erdő szélén nagy a kedv...

Anticikk az antiolvasásról, az antiéletről és arról, amiben vagyunk (nyakig)

Fall Sándor

Van néhány perce? Na jöjjön, mert fontos dolgokat akarok magával megbeszélni.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Szőrök, tüskék, szivattyúk – a húsevő növények táplálkozási technikái lenyűgözők és ijesztők

Sánta Miriám

Megnéztük a húsevő növények kiállítását a kolozsvári botanikus kertben.

„A hegyimentés nem luxus, hanem alapszükséglet”

Sólyom István

A mentőakciók során nem a mentőcsapat a főszereplő, hanem az, akit megmentünk és hazaviszünk – vallja Kovács Zoltán Róbert, a Maros Megyei Hegyi- és Barlangi Mentőszolgálat vezetője.

// HIRDETÉS