Egy bukaresti panelrengetegben a semmiből bukkant elő egy magányos járdasziget

1963 novemberében valami elkezdett mocorogni Izland déli partjainál, és november 14.-én elő is bukkant a vízfelszín alól az Atlanti-óceánból. A ma már Surtsey néven ismert sziget volt az, az egyik legújabb ismert vulkanikus sziget a Föld nevű bolygón.

A Surtsey nevű sziget ugyanis két ismert kőzetlemez határán jött létre. Az Észak-amerikai-lemez és az Eurázsiai-lemez határvidékéről van szó. E két nagy kontinentális lemez ma is évente 14–25 milliméterrel nagyobb távolságra sodródik egymástól, az így kialakult űrt pedig a tengeralatti vulkanikus tevékenység eredményeként új, vulkanikus kőzetrétegek töltik ki.

Ennek révén jött létre a Surtsey nevű sziget is, ami 1963. november 14.-én érte el a tengerfelszínt, és a tengeralatti vulkanikus tevékenységnek köszönhetően egészen 1967. június 5-éig növekedett, elérve a 2,7 négyzetkilométeres területet, amely később az erózió miatt 1,4 négyzetkilométerre zsugorodott újabb vulkanikus aktivitás hiányában.

hiszen nemcsak egy vadonatúj sziget keletkezését, de annak növényekkel, majd állatokkal való benépesülését is élőben figyelhették meg a tudósok.

Az ilyen földtörténeti események tehát a modern ember korában felbecsülhetetlen értékűek.

Bár földtörténeti szempontból talán kevésbé jelentős, de a helyi, urbánus ökoszisztéma működésének jellemző vonásait kidomborító sziget keletkezett a minap Bukarest egyik utcájában is:

Egy ilyen érintetlen, és még teljesen lakatlan képződmény persze nagy feltűnést keltett: a helyiek csodálkozva pillantották meg reggel a tömbházaik ablakából az új szigetet. Közel merészkedni hozzá ugyan az elején nem mertek – talán attól tarthattak, hogy egy újabb váratlan járdakitörés őket is elborítja –, de a tudományos felfedezés, valamint a kelet-európai polgárokhoz illő epés megjegyzések csakhamar elkezdték bejárni hosszú útjukat a közösségi médiában.

A hozzászólók gúnyolódásának tüzére csak olaj volt a tény, hogy a különös természeti jelenségre a Regenerării (Regeneráció) utcában került sor, így többen arra tippeltek, hogy a sziget valóban magától keletkezett, mások pedig annak örvendeztek,

Az élénk érdeklődés távolabbi élőlények figyelmét is csakhamar a világ legújabb szigetére irányította, így hamarosan megjelent rajta az élet: leszállt rá a legelső riporter.

A Digi24 tudósítója volt az.

Mivel ő is a helyi ökoszisztéma képviselője, belőle sem hiányzott az a maró, de azért játékos gúny, ami a sziget szomszédságában lévő szocreál panelházak lakóinak is jellemző sajátja.

Akár a meredek sziklafalak üregeiben előszeretettel fészkelő sarlósfecskék, ezek a bukaresti lakosok is ilyen panelüregekben húzzák meg magukat arra a kis időre, amikor éppen nem az alulfizetett munkájukat végzik, vagy nem egy adóhivatalban szidják Bolojant.

A faj riporter-példányának érkezése persze nagy feltűnést keltett a köreikben, hiszen rádöbbentek, hogy az új szigetük révén ők is szert tehetnek némi illékony hírnévre. Amikor a riporter-egyed azonban az után érdeklődött, miként jött létre a járdaszigetük,

csak hebegtek-habogtak, magyarázattal nem tudtak szolgálni.

Nem is kerültek be a híradóba, csak a járdaszigetüket mutogatták benne, amint komótosan leszáll rá az első élőlény, a riporter-egyed.

A szóban forgó 3. kerületi illetékesek aztán tisztázták a helyzetet: a járdaszigetet nem a kéreglemezek távolodását kísérő vulkanikus tevékenység, nem is a kéreglemezek egymásra csúszásával járó kőzetgyűrődés alakította ki,

Mégpedig egy merőben átgondolt városrendezési terv keretében, amely a későbbiekben további járdafoltokkal egészíti majd ki a tesztjárdaszigetet, a tervek szerint úgy, hogy az így létrejött járdacsík immár vezessen valahova.

Az ilyenkor felmerülő problémák közül ki kell emelnünk azt a tényt, hogy a tervezési és kivitelezési munkálatokat egy ilyen nagyszabású urbanisztikai terv esetébe nem ugyanazon egyedek végzik.

Utóbbiakra jellemző, hogy a helyszín ismerete nélkül, mintegy a hatodik érzékükre hagyatkozva készítik el a terveket, amelyeket Dorelék általában fejjel lefelé tartanak.

Amikor Dorelék hosszas tanakodás után végre rájönnek, hogy nem a negatív tartományban kell járdaszigetet létrehozniuk, és megfordítják végre a tervrajzot, már megy minden, mint a karikacsapás. A legrosszabb esetben is mindössze 4–8 hét (a szakterületen használatos mértékegységre átszámítva mintegy 86 egység V33) alatt jut el a kivitelező csapat a kivitelezés teljesíthetőségének kétségbe vonásától a kivitelezésig.

Ha a környékbeliek megszokják, és elkezdenek rászállni, a magányos járdaszigetet újabb darabokkal egészítik ki, így a tervek szerint a későbbiekben valóságos járda lesz belőle.

Hogy ez hány egység V33-at emészt föl, azt már az eseti sajátosságok fogják eldönteni.