Vérlázító! A román sportminiszter, aki magyar, gratulálni mert a magyar fociválogatottnak

E pillanatban már történelem: a magyar labdarúgó válogatott szerda este hősi halált halt az európai foci arénájában. Az a csapat, amelyet általában a halálcsoport (Portugália, Franciaország, Németország, Magyarország) szopófantomjának tartottak, rendesen betartott ellenfeleinek és emelt fővel esett ki a csoportkörből. Oké. Na most, volt, aki lesöpörte az asztalról a tisztességes teljesítményt és inkább a szivárványozásra figyelt, mások viszont elismerően biccentettek az eredményre. Így tett többek között Novák Eduárd romániai magyar paralimpiai világ- és Európa-bajnok kerékpározó is, aki történetesen a román sportminisztérium bársonyszékében ül egy ideje. Novák miniszter úr arról ír hivatalos Facebook-oldalán (két nyelven, persze, románul és magyarul), hogy a magyarok szédületesen teljesítettek az Eb csoportkörében, meg arról, hogy örül nekik, mert azt bizonyítják, hogy jó szervezéssel ott lehet lenni a nagyok között. És persze arról, hogy szeretné, ha a Román Labdarúgó Szövetség is komolyan kielemezné a hazai foci állapotát, találják meg a problémát és oldják meg a helyzetet. Mert Romániának is ott a helye a nemzetközi mérkőzéseken! Szerintem teljesen korrekt hozzáállás. A poszt alatt jelentkező kommentelők egy része szerint is. Mások szerint viszont nem korrekt. Akad, aki szerint Novák a gazdi (értsd, a magyar kormány) kezét csókdossa, mások arról beszélnek, hogy persze, mert Orbán Viktor is gratulál a románoknak, amikor valamit elérnek a pályán, mások valamiért azt követelik tőle, hogy gratuláljon a román rögbi válogatottnak is, sőt, olyanok is akadnak, akik gratulát kérnek a román labdarúgó válogatottnak is, amely ki se jutott az Eb-re. Na de ezt megszoktuk. Mindenütt akadnak habzó szájú kommenterek, engem is szoktak szidni, ez benne van a pakliban. Azon az „européer” szellemű kommenteken viszont kicsit fennakadtam, melynek szerzője egyrészt szomorúan nyugtázza Magyarország „antiszivárványos” politikáját, másrészt bátorító hangnemben megjegyzi, hogy mindkét ország tanulhat egymástól, hiszen Magyarország jobban áll, ami az infrastruktúrát illeti, Románia viszont az értékek és a tolerancia terén jár szomszédja előtt. (Na ne mondja, tényleg?) Példát is hoz a toleranciára, magát a kisebbségi magyar kerékpározót, aki lám, miniszter lehet Romániában, pedig kisebbségi. És itt már nevetnem kell. Én úgy tudtam ugyanis, hogy a magas állami funkciókba (elvileg legalábbis) teljesítmény, szakmai tudás, rátermettség, hozzáértés alapján kerül az ember. Vagy épp pártos kapcsolati tőke mentén. De semmiképp tolerancia alapon. Mert édes Istenem, ha a tolerancia lenne egy-egy miniszter jelölési kritériuma… bele se merek gondolni. Oké, ez még mind hagyján, hiszen annyi hülye komment lefolyik a közösségi oldalak csatornáján, hogy Dunát lehet velük rekeszteni. Azonban a miniszter bejegyzését a hazai sajtó sem hagyta szó nélkül. A Mediafax egyik véleményanyagának szerzője nagyon finoman szívatja a magyar csapatnak gratuláló minisztert, mégpedig a hazai foci háza táján évtizedek óta terjengő mocsok kapcsán. A szerző szerint az RMDSZ-es (tehát magyar) miniszternek le kéne mondania tisztségéről rögtön azután, hogy a magyaroknak gratulált, mégpedig azért, mert idehaza (ellentétben Magyarországgal, ugye) senki sem fektet be a nemzeti labdarúgásba. Az egész szövegen végigvonul ez a finoman ironizáló hangnem, egészen addig, amíg a szerző a végén kijelenti, hogy a román válogatottnak csak akkor lesznek a magyar csapathoz hasonló eredményei, amikor létezni fog a Magyarországi Román Demokrata Szövetség, amely a magyar kormány(koalíció) tagja lesz, és nyilván övé lesz a sportminiszteri tárca. Szóval, értem én a román labdarúgás körül zsizsegő (szak)emberek, sajtósok, elemzők masszív frusztrációját a jelenlegi helyzetben. Sőt, igaza van a szerzőnek, amikor azt írja, hogy a magyar kormánnyal ellentétben a román kormányok nemigen fektettek be a román fociba. Azt a „toleranciát” azonban nem értem és nem is vagyok hajlandó elfogadni, hogy mindeme frusztrációt pont akkor kell a (történetesen magyar) sportminiszter fejére löttyinteni, amikor az illető épp gratulál a magyar labdarúgó válogatottnak, ráadásul nagyon nem ok nélkül. Mert ez tényleg csak idézőjeles tolerancia. Hogy idézőjelek nélkül mi? Kicsinyes faszság, hogy a lelátók nyelvén fejezzem ki magam.