Csütörtökön kezdődik Európa „legnagyobb” fesztiválja. Nagyon helyes. Volt az idén Elektrokastély is Kolozsváron (kivételesen), voltak Magyar Napok is, miért pont Untold ne lenne.
Igaz, hogy a kolozsvári polgárok egy része nehezményezi, hogy a szervezők ismét einstandolják a sétateret, ismét nem lehet közlekedni a környéken (bár ez nem újság, lassan máskor se lehet), ismét nem lehet aludni a zajtól környéken (ez mindig újság, máskor lehet).
Na de közben állítólag van valami vírus is. Amely valami járványt okozott. Ami miatt egy évig nem volt se fesztivál, se színház, se mozi, se valódi iskola, se valódi egyetem, se kocsma. Mert bezárták őket. És ha a járványszámok tovább növekednek, könnyen előfordulhat, hogy ősztől megint nem lesz. Megint bezárják a várost, az országot. Megint emberek kerülnek az utcára, vállalkozások a tönk szélére (vagy a mellette levő kukába), gyerekek a monitorok elé, színészek a sufniba stb.
Ilyen körülmények között egy normális városvezetésnek el kéne (kellett volna) gondolkodnia azon, hogy a fesztiválos pecsenyesütögetésből származó bevétel vajon többet hoz-e, mint egy esetleges poszt fesztum apokalipszis. Ami esetleg a szavazófülkékben is megnyilvánul majd.
Na de Kolozsvár városvezetése (polgármester plusz többek közt RMDSZ-es segédek) nem normális. Mégpedig azért, mert úgy bebetonozódott a hivatalba, mint annak idején Kőműves Kelemenné a dévai várfalba (igaz, utóbbi nagyon nem akarta volna, de ennyi szépséghiba engedtessék meg e hasonlatnak). Ahogy a dolgok kinéznek, ezt a városvezetést (elsősorban a polgármesterre gondolok, de nem kizárólag) csak egy bukaresti főhivatal mannavize tudná kimosni a kolozsvári várfalak mögül. Vagy esetleg dinamittal lehetne próbálkozni.
Még mielőtt valaki merényletre való felbujtással vádolna, nem Alfred Nobel találmányára gondolok. Hanem valamiféle közösségiségre. Mondok egy abszurdnak tűnő példát, amely csak azért abszurd, mert el nem tudom képzelni, hogy Kolozsváron lenne ilyen (ennyi) közösségi erő. Ha a kolozsvári kórházak (amelyek, ugye, az igazán nehéz pandémiás időkben a frontharcok fő helyszínei) vezetői szépen összeülnek, beszélgetnek egy jót, aztán küldenek egy nyílt levelet a városvezetésnek, hogyaszongya: Ha megtartják az Untoldot szeptemberben, akkor egy héttel a rendezvény előtt a város összes kórháza japán sztrájkba kezd. És ha ennek ellenére sem állnak el a tervtől, akkor a fesztivál hetén leteszik a munkát és elmennek szabadságra. Pá!
Persze, ilyesmik nem történnek a kincses városban. Ahogy akkor sem tiltakoznak a polgárok közösségileg, amikor a városvezetés (polgármester és többek között RMDSZ-es segédek) lezáratja a közlekedést a fesztivál környékén. Ahol meg lehet közlekedni, ott demokratikusan magára hagyja a népet, hadd boldoguljon a káoszban, ahogy tud. Esetleg egy közlekedést irányító rendőrt (kettőt) kivezényelni a kereszteződésekbe? Á, minek az? Kedves kolozsvári nép, mi leszarunk téged. És nem is lehet ránk ezért haragudni. Mert senki nem szól ránk. Vagyis megtehetjük.
Következtetés? Van Untold! Hurrá! Van pandémia! Hurrá! Nincs Kolozsvár! Hurrá!
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Továbbá: egy tönkretett közlekedési lámpa javítása hónapokba telik, addig mindenki vigyázzon magára. És valaki elégette a szemetét s vele szinte egy egész erdőt.
Csíksomlyó évszázadok óta a magyarság egyik legfontosabb lelki találkozási pontja: a pünkösdi búcsú idején százezrek gyűlnek össze a Nyeregben, hogy közösen imádkozzanak és erősítsék meg hitüket.
Egy március 15-i ünnepségen összegyűlnek a kokárdás emberek, meghallgatják a szónokokat és amíg a politikus beszél, a népek is beszélgetnek egymással. Kihallgattuk az ünneplőbe öltözött susmorgást. Pamflet.
Két ember életét vesztette egy közúti balesetben a Kovászna megyével szomszédos Buzău megyében, miután egy személyautó és egy haszongépjármű összeütközött.
Tragikus hirtelenséggel elhunyt Schwartz Róbert, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) országos alelnöke – közölte kedden Facebook-oldalán a szervezet.
Ittas sofőr okozott anyagi kárral járó balesetet Csíkszeredában kedden, de Gyergyószentmiklóson és Székelyudvarhelyen is alkoholos befolyásoltság alatt vezető sofőröket szűrtek ki a rendőrök – adja hírül a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.