A lehetséges válasz előtt hadd kanyarodjak vissza egy kicsit időben. Februárban, ha tetszik, váratlanul csapott le Romániára a koronavírus-járvány. Felkészületlenül érte a hatóságokat (és nem csak), mint a tél. De ahhoz képest egész gyorsan reagáltak. Jött a sürgősségi állapot, a két és fél hónapos karantén, az ország ionopot-elnöke büszkén mutogatta a sikeres közegészségügyi küzdelemre utaló számokat. Utána következett a nyár, a vészhelyzet, a lazítás. Már akkor minden józan gondolkodású polgár tudta (tudhatta), hogy ennek meglesz a negatív közegészségügyi következménye. Persze, azt is, hogy az országnak, a gazdaságnak működnie kell, még ha – mint akkoriban oly sokat mondogatták – sose lesz már olyan, mint azelőtt volt. És meglett, mindkettő. Nyár végére megugrottak a járványszámok, viszont (úgy-ahogy) működött az ország.
És jött az ősz. Megint csak mindenki tud(hat)ta, hogy a szabadságos időszak után, az iskolakezdéssel bedurran a járvány. E tudáshoz hozzáadódott az a tapasztalat, amelyet az összes illetékes hatóság, no meg az ország népe is begyűjtött (begyűjthetett) az eltelt fél év alatt. És mégis, amikor a járványszámok egyre nőttek, rekord dőlt meg rekord után, meredeken emelkedni kezdett a súlyos betegek és a halottak száma, a hatóságok elkezdték a szokásos „óvatoskodást”, ami a szigorításokat illeti. Csak a legabszurdabbat említem. Ott (pl. Bukarest, Kolozs megye), ahol magas a fertőzési ráta, bevezették a kötelező maszkviselést az iskolák körül, 100 méteres körzetben. Hogy érzékletes legyek: egy olyan környéken, ahol egyik iskola a másikat éri, az embernek más dolga sincs, mint hogy fel- meg lekapkodja a maszkot. Őrület! Szerdán reggel kimentem, készítettem egy fotóriportot (amelyet aztán személyiségi jogok okán le kellett vennünk). Kábé tízből egy ember viselt maszkot az oskolák környékén. A helyi rendőr is a kilenc maszktalan közé tartozott! Valaki meg akart verni. Mások kijelentették, hogy őket nem érdekli. Csak úgy sütött az indulat az emberekből.
Persze, aki picit is felelős, meg józan gondolkodású, belátja, hogy a maszkviselés valóban fontos. Ahogy a társadalmi célú hirdetésekben is ismételgetik: életet menthet! Na és akkor most felteszem a címbeli kérdést: vajon miért nem rendelik el a hatóságok a kötelező maszkviselést nyilvános helyeken? Ott, ahol indokolt. Ehhez azt is el kell mondani, hogy még valami felütötte a fejét ezen az őszön. A permanens választási kampány. Az országban két választás követi egymást: a helyhatósági lejárt, most jön a parlamenti. És biza, nagyon is elképzelhető, hogy a központi hatóságok azért nem mernek keményebben fellépni, nehogy úgy járjanak, mint a Boc-kormány a gazdasági válság idején. Hiszen ők is pontosan érzékelik a válsztópolgárokból sütő indulatot, amely engem is pofon vágott a fotóriport készítésekor. A színházakat, éttermeket be lehet záratni, onnan nem jön annyi szavazat. De hogy mindenki maszkot viseljen mindenhol… na, ezt nem merik vállalni. Aminek persze, meglesz a következménye. De az már a politikus urakat, hölgyeket kevésbé érdekli, legalábbis november végéig. És akkor még mondok egy meredeket: nem csodálkoznék (már ha addig össze nem dől az egészségügyi rendszer), ha a parlamenti választások után hirtelen drasztikus intézkedések következnének. Bár ne lenne igazam.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Közben Kazahsztán újraindította a kőolaj szállítását azon a terminálon, ahonnan Románia olajszükségletének nagyobbik részét kapja. És Románia kiutasított egy orosz diplomatát az utóbbi napok drónincidensei miatt.
Ukrajna előbb-utóbb elveszíti majd azokat a nyugati területeit, amelyek korábban Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Romániához tartoztak – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
A körforgalomban való közlekedés gyakran okoz nehézséget a járművezetőknek, az egyik leggyakoribb dilemma pedig, hogy kell-e indexelni a kereszteződésbe való behajtáskor. A rendőrség videóban adott egyértelmű választ.
A magyar kormánynak kötelessége a határon túli magyarok jogainak képviselete, ami azt is jelenti, hogy ezekből a jogokból nem lehet elvenni – hangsúlyozta Tarr Zoltán Fehéregyházán.
„Nem igaz, Csaba, ne vezesd félre az embereket” – így fogalmazva lépett váratlanul elődje telefonjának kamerája elé Bíró Barna Botond, Hargita Megye Tanácsának elnöke.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?