A lehetséges válasz előtt hadd kanyarodjak vissza egy kicsit időben. Februárban, ha tetszik, váratlanul csapott le Romániára a koronavírus-járvány. Felkészületlenül érte a hatóságokat (és nem csak), mint a tél. De ahhoz képest egész gyorsan reagáltak. Jött a sürgősségi állapot, a két és fél hónapos karantén, az ország ionopot-elnöke büszkén mutogatta a sikeres közegészségügyi küzdelemre utaló számokat. Utána következett a nyár, a vészhelyzet, a lazítás. Már akkor minden józan gondolkodású polgár tudta (tudhatta), hogy ennek meglesz a negatív közegészségügyi következménye. Persze, azt is, hogy az országnak, a gazdaságnak működnie kell, még ha – mint akkoriban oly sokat mondogatták – sose lesz már olyan, mint azelőtt volt. És meglett, mindkettő. Nyár végére megugrottak a járványszámok, viszont (úgy-ahogy) működött az ország.
És jött az ősz. Megint csak mindenki tud(hat)ta, hogy a szabadságos időszak után, az iskolakezdéssel bedurran a járvány. E tudáshoz hozzáadódott az a tapasztalat, amelyet az összes illetékes hatóság, no meg az ország népe is begyűjtött (begyűjthetett) az eltelt fél év alatt. És mégis, amikor a járványszámok egyre nőttek, rekord dőlt meg rekord után, meredeken emelkedni kezdett a súlyos betegek és a halottak száma, a hatóságok elkezdték a szokásos „óvatoskodást”, ami a szigorításokat illeti. Csak a legabszurdabbat említem. Ott (pl. Bukarest, Kolozs megye), ahol magas a fertőzési ráta, bevezették a kötelező maszkviselést az iskolák körül, 100 méteres körzetben. Hogy érzékletes legyek: egy olyan környéken, ahol egyik iskola a másikat éri, az embernek más dolga sincs, mint hogy fel- meg lekapkodja a maszkot. Őrület! Szerdán reggel kimentem, készítettem egy fotóriportot (amelyet aztán személyiségi jogok okán le kellett vennünk). Kábé tízből egy ember viselt maszkot az oskolák környékén. A helyi rendőr is a kilenc maszktalan közé tartozott! Valaki meg akart verni. Mások kijelentették, hogy őket nem érdekli. Csak úgy sütött az indulat az emberekből.
Persze, aki picit is felelős, meg józan gondolkodású, belátja, hogy a maszkviselés valóban fontos. Ahogy a társadalmi célú hirdetésekben is ismételgetik: életet menthet! Na és akkor most felteszem a címbeli kérdést: vajon miért nem rendelik el a hatóságok a kötelező maszkviselést nyilvános helyeken? Ott, ahol indokolt. Ehhez azt is el kell mondani, hogy még valami felütötte a fejét ezen az őszön. A permanens választási kampány. Az országban két választás követi egymást: a helyhatósági lejárt, most jön a parlamenti. És biza, nagyon is elképzelhető, hogy a központi hatóságok azért nem mernek keményebben fellépni, nehogy úgy járjanak, mint a Boc-kormány a gazdasági válság idején. Hiszen ők is pontosan érzékelik a válsztópolgárokból sütő indulatot, amely engem is pofon vágott a fotóriport készítésekor. A színházakat, éttermeket be lehet záratni, onnan nem jön annyi szavazat. De hogy mindenki maszkot viseljen mindenhol… na, ezt nem merik vállalni. Aminek persze, meglesz a következménye. De az már a politikus urakat, hölgyeket kevésbé érdekli, legalábbis november végéig. És akkor még mondok egy meredeket: nem csodálkoznék (már ha addig össze nem dől az egészségügyi rendszer), ha a parlamenti választások után hirtelen drasztikus intézkedések következnének. Bár ne lenne igazam.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.
Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.