Már-már komolyan aggódtunk az autochton (őshonos, bennszülött, helybeni stb.) mioritikus demokráciáért. Ugye, az történt, hogy az alkotmánybíróság nemrég kijelentette: nincs semmi baj a sürgősségi kormányrendelettel elfogad(tat)ott új adminisztrációs törvénykönyvvel. (Pedig még az RMDSZ is tiltakozott, igaz, nem ugyanazért, amiért a román vérnackók szoktak.)
Na de menjünk tovább: amikor valami olyan történik Romániában, ami kicsit is, látszólag is pozitívan érinti a magyar közösséget, varázslatos sebességgel működésbe lépnek a (többé-)kevésbé jól ismert román „kulturális” szervezetek. Ezek tényleg olyanok, mint valami terhességi teszt. Valaki valahol pislant egyet, és ha akár egy mikrogrammnyi magyar elemet észlelnek, azonnal bevörösödnek és enklávét, magyar hivatalos nyelvet, elszakadást, revíziót, jaj-viszik-Erdélyt sikoltanak. Most is ez történt. A Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Polgári és a Nyám Útja (Nyám, Neam, vagyis nép, nemzet, nemzetség, faj, család, rokonság) Egyesület egy emberként hördült fel: ezek a gazemberek megint második hivatalos nyelvvé akarják emelni a magyart!
Na, szerveztek is egy szép tüntetést február 23-ra, mégpedig a Cotroceni-palota elé, ugyanis ezt az álkisebbségi román államelnököt (Klaus Iohannis a neve) akarták felszólítani, nehogy már ki merje hirdetni a törvényt.
Csakhogy Bukarest főpolgármesteri hivatala beletojt a levesükbe. Mégpedig durván antidemokratikus, elnyomó módon! Na most képzeljék el: nem engedélyezte a februári hőbörületet! Vér-lá-zí-tó! Mert miért mindig csak a magyarok tüntethetnek Erdély elszakításáért az elnöki palota előtt? Diszkrimináció!
Na de a vérromán kulturális vezérek nem adták fel. Ismét megostromolták a főpolgármesteri hivatalt. És ezúttal győzött a demokrácia, a szólás- és véleményszabadság angyala! A diszkriminatív, románellenes bukaresti bürokraták végül beadták a derekukat.
Oameni buni! Vagyis, izé, jóemberek! Éljen a demokratikus Románia! Lesz habzó szájú magyarellenes vérnackó tüntetés Bukarestben. Március elsején! A Cotroceni-palota előtt! Délután fél öttől.
Vége a télnek! Beköszönt a tavasz! Még pár ilyen győzelem, és elérhető, hogy románok és magyarok közösen tüntessenek majd a gonosz ellen!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.