Amikor a kórháztüzek országában maga az államfő szájából hangzik el, hogy az állam kudarcot vallott abban az alapvető feladatában, hogy megvédje az állampolgárait, akkor tényleg nagy a baj, és ebben a kijelentésben valahol az is benne van, hogy egyelőre nem is számíthatunk semmi javulásra – ez van, ez a jelenlegi állapot, ebben élünk, járványhelyzet ide vagy oda.
ahhoz, hogy a rendszer hiányosságai napirendre kerüljenek valamilyen szinten, hogy az aktuális illetékes ismét kiálljon a sajtó elé, és megígérje, hogy átfogó, országos szintű, soha nem látott ellenőrzések következnek.
Azzal maradtunk.
Tavaly novemberben tízen haltak meg a Piatra Neamț-i kórház intenzív osztályán, idén januárban a bukaresti járványkórházban négyen, pár napja pedig a konstancai járványkórházban heten veszítették életüket kórháztűzben.
Minden egyes alkalommal elhangzott: országos szinten 1392 állami és magánkórházból alig 310-nek van tűzvédelmi engedélye, s a sajtó jelezte is ezerszer: nem ártana szétnézni az amúgy is túlterhelt egészségügyi intézményekben, hátha így megelőzhetőek lennének az újabb tragédiák.
És akkor jöjjön a nap szomorú híre: a temesvári járványkórház menedzsere, Cristian Oancea kéréssel fordult a megyei katasztrófavédelmi hatósághoz (ISU Banat), hogy küldjenek már egy tűzoltóautót, amely állandó jelleggel – vagy legalább egy-két hónapig – ott állomásozna a kórház udvarán, biztos ami biztos. Mert félnek. „Tudják, hogy van: a rendszer ott is túlterhelt, eleve felújításra szorul, és hát soha nem lehet tudni,
– mondja annak a kórháznak a menedzsere, amely hetek óta tele van koronavírus-fertőzöttekkel, súlyos betegeket pedig már rég nem tud fogadni. Persze a kérést továbbítani kell Bukarestbe, mert a hivatalos papírok mifelénk hosszú, kacskaringós utat tesznek meg, míg a központi pecsét rájuk kerül, s ez nyilván napokba, hetekbe telik, aztán meg vissza is kell érkeznie a megyéhez, onnan pedig le kell csöpögnie a kérvényezőhöz. Várni kell, na!
Addig mit lehetne tenni? Ki tudja, talán érdemes lenne papokat hívni, és bevezetni a közös kórházi imádságot...
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Nem vehet már részt az egyszerűsített honosításban az Eurotrans Alapítvány a Krónika értesülései szerint. Az RMDSZ szervezete a jövő évi működési költségek támogatásához szükséges kérelmet benyújtotta a magyar kormánynak, választ egyelőre nem kapott.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
Eltűnt egy 87 éves férfi, aki vasárnap délelőtt távozott gyergyóalfalvi hétvégi házából, azóta nem tért vissza. A Hargita megyei rendőrség a lakosság segítségét kéri a felkutatásában.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.