A mondat rossz-angol felét le tudom írni rendesen is: To be or not to be a patriot. :) Másodikos elemista voltam, amikor Gaál György tanár úr bevezetett a ködös Albion nyelvi labirintusába (labyrinth). Azóta se tudtam kikecmeregni belőle.
Eltöprengtem tehát azon, hogy a fenébe (bloody hell) akar valaki egy hónap alatt megtanulni (to learn) angolul, ha addig nem tudott. Rendben, vannak szerényebb értelmi képességekkel felszerelt egyének, mint például én, akiknek kábé tíz év (ten years) kell, hogy vágják az ánglius nyelvi alapokat, és további tíz, hogy bárhol, bármikor, bármilyen közönség (audience) előtt képesek legyenek összefüggő, érthető és értelmezhető beszédet mondani az említett nyelven. És vannak a mások, akik mindenféle pozíciókat töltöttek be pártokban (parties), sok évig ücsörögtek az európai parlamentben, miniszterelnökök voltak, továbbá államelnökök akarnak lenni. Ők nyilván sokkal képesebbek (!), mint én, eredményeik (results) alapján. De hogy egy hónap alatt megtanuljanak angolul, ha addig csak törték, s azt is sehogy? Na, ezt kétlem. Mindazonáltal nagyon drukkolok Viorica Dăncilă bukott miniszterelnök és elnökjelölt asszonynak. Aki épp megígérte, hogy egy hónap múlva kivág egy proper (szép, alapos, derék, csinos stb.) szpícset, in English.
Na de van itt még egy apró logikai bukfenc, amely sokkoló (shocking, sokánt) leleplezésbe torkollik. Ugye, a bukott miniszterelnök asszony (PM, vagyis Prime Minister, nem post mortem) azt mondta nemrég, hogy ő azért nem beszél angolul, mert büszke román (proud Romanian). Továbbá szégyelljék (shame on you!) magukat azok, akik ugyan szépen beszélnek angolul, de nem szeretik a hazájukat, mert folyton szeméttel (garbage) dobálják. Vagyis nem patrióták!
De hahó (yo!), Viorica néni! Ha maga most egy hónap alatt (bullshit) megtanul angolul, akkor ez egyben azt is jelenti, hogy elveszti büszke-román büszkeségét (pride). Sőt, azt is jelenti, hogy elkezdi pocskondiázni (elnézést, szerény angoltudásom okán ezt a kifejezést nem tudom kapásból fordítani, pedig milyen tündéri szép az egyik megfelelője: vilipend) Romániát! Sőt, azt is jelenti, hogy nem szereti a hazáját! Vagyis hazaáruló! Traitor.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.