Tényleg csak a Jóisten tudja, mi lesz május 15. után? Mert hogy az ország vezérei nem tudják, az tuti!

Legalábbis ez derül ki abból, amiket nyilatkozgatnak. És annak dacára, hogy továbbra is úgy vélem, támogatni kell az ország sorsát kezelőket ezekben a hetekben (jó, Klaus Ionopot Iohannis vérnackó performansza jelentős mértékben lehűtötte lelkesedésemet), bevallom, rettenetesen zavar az a mód, ahogy össze-vissza beszélnek. Engem, és feltehetőleg további jó pár millió embert. Hahó, kedves vezérek! Felfogjátok végre, hogy hovatovább Románia minden állampolgárát csak és kizárólag az érdekli, mikor mehetünk már egyet sétálni anélkül, hogy rettegve lessük, hol a rendőr vagy a fegyverét barátságosan lengető katona, mikor ülhetünk le egy teraszra egy gőzölgő kávé mellé, mikor kirándulhatunk egy jót satöbbi, satöbbi. Ehhez képest mit kapunk a megszorításokat és felold(oz)ásokat intim módon, belülről ismerő válságkormány fejeitől? Egymásnak szögesen ellentmondó információkat. A vérugató Ionopot államelnök például azt mondta, hogy sportolás, túrázás céljából dehogyis lehet majd elhagyni a települést, ahol lakunk. Hát hogyisne, járványveszély van, kedves románjaim! Erre jön Vela belügyér úr és azt mondja, lehet menni nyugodtan túrázni, hát persze, akár Sinaiára is. (Értsd, ha van hol aludni, a vonatkozó szigorított szállodahigiéniai szabályok közepette. Melyek azok? Hát nézz utána, kedves román!) Na, hát ha Sinaiára lehet menni (feltételezem, Bukarestből, mert Vela úr épp ott nyilatkozgatott), akkor például Sepsiszentgyörgyről is lehet menni Suceavára… ja, oda azért mégsem, de Dornavátrára biztos. Vagy Kolozsvárról Vajdahunyadra. Túrázni, persze. És ha a család hattagú, akkor annyian. Vagy egyedül. Vagy hárman. Basszus. Na de ezzel nincs vége. Jön a jó Orban miniszterelnök, és maratoni stand up showban elmagyarázza az ország sorsának alakulását, többek közt azt is, hogy halló, azért hegymászás például nem lesz. Mert az nem indokolt utazást feltételez. Mi van? Oké, hegymászni nem lehet. De egyet sétálni a tengerparton, egy nagyváradinak? Az ejsze nem minősül hegymászásnak. Ja, hogy túrázni se lehet majd indokolatlanul? De akkor mi a franc lehet az indokolt túrázás? Nekünk magyaroknak: lopott erdélyi hegycsúcsaink megművelése? Vagy veszünk gyorsan online egy juhnyájat, és május közepitől kihajtjuk? Tovább is van, mondjam még? Na, még egyet, nehogy agyvérzést kapjunk, kollektíve, nyelvi jogok helyett. A nagy relaxációs előkészületi lázban a román művelődési miniszter is bejelentkezett egy nyilatkozat-sortűz erejéig. Nem írom le a nevét, teljesen irreleváns. Azt mondta a tisztelt úr, hogy ó, remek hírek vannak, a múzeumok megnyitják kapuikat május 15. után. Sőt, a könyvtárak is. Sőt, a mozik is. Hűha, na, ez már valami! Az lesz (ha lesz, ugye, mert sose lehet tudni), hogy legtöbb 50 ember beülhet a moziba és megnézhet egy filmet. Mármint egyszerre. Hát nem csodálatos? Na de most jön, amitől hirtelen kiütést kaptam. A miniszter úr azt is elárulta, hogy sajnos a színházaknak még várni kell a nyitással. Már itt elkezdtem feszengeni. De jött a kultúrbomba. Amikor majd kinyithatnak, legtöbb 50 ember ülhet be egy előadásra. Mi? Te hallod, miniszter, mit beszélsz? Hát mi a különbség egy 50 emberrel kitapétázott moziterem, illetve színházterem közt? De miért is csodálkozunk a miniszter hallucinogén magyarázatain, amikor ilyeneket is mond? A riporter megkérdezte tőle, hogy tudják majd a színészek megoldani a kötelező távolságtartás problémáját a színpadon. Mire ez az úr lazán azt válaszolta, hogy hát, ez a repertoártól függ. Ugye, nem ugyanazt jelenti a távolságtartás a Rómeó és Júlia előadáson, illetve a Take, Ianke és Cadâr előadáson. Értik??? Nem ugyanaz, basszus, hiszen Rómeónak meg kell csókolnia Júliát, mert szerelmesek, ugye, míg a másik előadásban ilyen nem fordul elő (elvileg legalábbis). Hát, tényleg csak a Jóisten tudja, mi lesz május 15. után? Kedves országvezérek! Kérhetek valamit, tisztelettel? A következő világjárvány kezdetekor menjetek szabadságra. Hátha akkor rendezettebben esünk át rajta.