Lassan tényleg az az érzésem, hogy szinte minden, ami az 1989-es rendszerváltás óta a mioritikus közoktatási mátrix reformzászlaja alatt lezajlott (lezajlik), nem egyéb elcseszett kísérletek hosszú soránál. Mintha a különböző pártok által az oktatási minisztériumba ágyazott személyek amolyan őrült tudósok lennének, akik kényükre-kedvükre kísérleteznek egereken, nyulakon, egyéb állatfajokon (ők lennének az ifjúság, a szebb jövő, illetve az őket oktatni igyekvő pedagógusok), hiszen ha nem is olyan sok, költség azért mindig volt erre. Az eredmény? A mioritikus közoktatás afféle mutáns szörnyeteggé vált az több évtizedes experimentum során. A megfelelő és megfelelően lehangoló eredményekkel.
És akkor jön ez az új kormány, a jó Orban-féle, annak is az oktatási miniszternénije, aki felkiált, hogy nyugalom, ő most majd jól helyrehoz mindent, amit őrült tudós elődei elkúrtak. Oké, én bizalommal néztem erre a nénire is. Hiszen még nem járt Dr. Moreau oktatási szigetén. Na de amikor megláttam, mire képes az új oktatási szakembernő, attól ökölbe szorult a kezem.
Ő azt állítja, így kell eljárni, ha eredményt akar elérni az ember. Hogy is? Hát úgy, hogy fogja a sajtót (két három kamera, riporterek, szóval rendes sajtókoszorú) és rajtaütésszerűen
" target="_blank" rel="noopener noreferrer">megjelenik az iskolákban, hallgatózik kicsit az ajtó mögött, aztán egy váratlan pillanatban beront az osztályterembe és jól lebassza az oktatót, aki történetesen felemelte a hangját. (Hűha, nyújtsa fel a kezét az a tanár, aki még soha nem vetemedett ilyen szörnyűségre! Nem feltétlenül helyes, de miként a diák, a tanár is ember.) A gyerekek szeme láttára, persze. Komolyan, mintha Dolores Umbridge professzornő és terrorbanya ugrott volna elő a Harry Potter-sztoriból.
Én nem mondom, vannak gyenge tanerők, vannak napóleonkák is, hogyne. És ez rossz. De ez a fajta terrorreform biztos, hogy nem fogja megváltani a rendszert.
Klassz reformidea lenne például, ha az illetékes Dr. Moreau-k és egyéb őrült tudósok nem tekintenének a hazai közoktatásra úgy, mint valami laborpatkányra. Sőt, mondok jobbat, a józan ész sugallata szerint: igen tisztelt beágyazók, ne ágyazzatok be az oktatási minisztériumba őrülteket!
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.