Szabad, szuverén, egységes és oszthatatlan románok! Ni, miket mond a szlovák miniszterelnök!

Lőtér

Szerző: Jean St'Ay
2020. június 03., 13:09

Szeretném leszögezni: mindegy, miért hangzott el a gesztusértékű beszéd. A tényre szeretnék összpontosítani: hogy ezt ki lehet mondani, méghozzá anélkül, hogy az ezeréves történelem mennyezete a fejekre szakadna.

Szóval: a trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója alkalmából Igor Matovič szlovák miniszterelnök mondott egy beszédet, mégpedig pont 100 meghívott felvidéki magyar, no meg a szlovák kormány hivatalosságai előtt. Oké, elképzelhető, hogy nem volt jelen mind a 100 meghívott. De a szám már önmagában ügyes marketingfogásnak tekinthető. Na de nézzük csak, mit mondott. Kiragadnék a beszédből pár mondatot:

Trianonról:

Ugyanakkor meg kell érteni azt is, hogy ami az egyiknek veszteséget és igazságtalanságot jelentett, az másoknak esélyt és lehetőséget hozott.

A magyar történelemről:

Azt gondolom, hogy a történelmi Magyarország a miénk is volt. A szlovákok a magyarok és a többi nemzetiségek mellett együtt harcoltak a török hódítás ellen. A magyar királyok nemcsak a magyarok életéről és sorsáról döntöttek, hanem a szlovákokéról és mindenkiről, akik a történelmi Magyarország területén éltek.

Ezen uralkodók zászlaja alatt évszázadokon át együtt harcoltak a szlovákok és a magyarok. A mai szlovákiai városok a magyar királyoktól kaptak privilégiumokat, a földesuraktól szabadságot, és fejlődhettek egyfajta helyi demokrácia keretén belül.

Legyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak.

A (magyar) kisebbségi identitásról:

El tudom képzelni, hogy a kisebbségi identitás, állapot a mindennapokban problémákat is jelent. De önök, szlovákiai magyarok épp az anyanyelvüknek köszönhetően elsajátíthatják a szlovák nyelvet is, mely előnyt jelenthet.

A történelmi Magyarországról:

Olykor úgy érzem, ilyen találkozókat is szervezni kell, egyúttal felvállalni a történelmi Magyarországot is, mert azt gondolom, hogy ez a történelmi igazság. A történelmi Magyarország a mi közös államunk volt, ahol önök, magyarok többségben, mi, szlovákok kisebbségben voltunk.

És akkor most képzeljük el a következő forgatókönyvet: a jó Ludovic Orban román miniszterelnök (vagy akár a jó Klaus Ionopotchivanoc álkisebbségi államelnök) meghív 100, na jó, 50, eh, egye fene, 5, oké, egyetlen erdélyi magyart a Győzelem-palotába, és némi viszki meg jó szivar mellett elmondja neki, hogy ja, érti ő, hogy fáj nekünk Trianon, és ja, nehéz a kisebbségi identitást megélni a mai Románia területén, és ja, a magyar történelem és a történelmi Magyarország a románoké is, mert hiszen annak a történelemnek a románok is részét képezték, annak az országnak szintén.

És akkor most képzeljünk el egy másik forgatókönyvet is: Románia felháborodott diplomáciai jegyzékváltásba kezd az utódállamiságot „eláruló” tótokkal.

Nos, kedves Olvasó, melyik forgatókönyvet tartja valószínűbbnek?

Különvélemény

Történetek a kereszt alól

Szántai János

A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.

Érezhetünk-e nosztalgiát valami iránt, amit sosem éltünk át?

Sánta Miriám

„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.

Nagyítás

Ahol az évek során enyészetnek indult az ipar – a kolozsvári Sinterom (FOTÓRIPORT)

Sánta Miriám

Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.

Így házasodtak a kora újkori erdélyi nemesek

Sólyom István

Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.