Ha nagyon sok koronafertőzött lesz netalán Romániában, a könnyű lefolyású és a közepesen súlyos eseteket otthoni gyógyszeres kezeléssel fogják elintézni, mint egy sima influenza esetében, csak a súlyos eseteknek biztosítanak kórházi kezelést – nyilatkozta Alexandru Rafila, a Román Mikrobiológiai Társaság elnöke egy csütörtöki sajtótájékoztatón.
Mondjuk arra számítani lehetett, hogy a romániai egészségügyi rendszer nincs felkészülve egy ilyen járványra (semmire), ha pedig az itteni politikusok – kínai mintára – építtetnének az itteni melósokkal két hét alatt egy ideiglenes kórházat, akkor abba a kórházba én csak a Vasember jelmezében mernék bemenni – már ha azt a jelmezt nem Kínában gyártották. (Nem a vírus ellen kéne a vasszett, hanem arra az esetre, ha a fejemre omlana az egész kóceráj, mert Ionică és Janika a nagy hajrá ellenére is szakítottak egy kis időt, hogy kilopják az alapba szánt cement felét.)
Ha mégis minden beteget karanténba kellene zárni, egy idő után csak az jelentene hathatós megoldást, ha a politikusok felajánlanák e célra a hétvégi házaikat (amelyek Ionică és Janika lopott cementjéből épültek okosba’) – ám tudjuk jól, hogy az országérdeknél mindig fontosabb az önérdek.
Ugyanakkor azt is érdemes lassan átgondolni, hogy egy kissé túlreagáltuk ezt a dolgot, amiben a sajtó hisztériakeltése is vastagon benne van. A vírus ugyanis tényleg nem sokban különbözik egy „sima” influenzavírustól – úgy értem, nem sokkal veszélyesebb annál. A halálozási rátája körülbelül két százalék, elsősorban a legyengült szervezetű emberekre veszélyes, egy egészséges emberrel nem tud elbánni. (A hat román fertőzött közül hárman már meg is gyógyultak.)
Csak mivel egy teljesen új vírusról van szó, természetes, hogy az illetékes hatóságok minden eszközzel megpróbálták meggátolni a terjedését, ami azonban ebben az agyonglobalizált világban lehetetlen.
Szóval a szenzációnak lassan vége: a koronások kapnak egy kis lázcsillapítót, befőttet, meg gyömbéres zsályateát, megnéznek hat Jóbarátok-évadot, és közben meggyógyulnak.
Ha meg a hülye kis korona akar valamit itten nálunk, állja ki szépen a sorát a hivatalban, hozzon okmánybélyeget, két személyi- és három születési anyakönyvi kivonat-másolatot, sínes doszárt, meg egy csokit a néninek az ablakban, és majd meglátjuk…
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.