A helyzet rém egyszerű. Van, ugye, ez a prefektusi tisztség, ami magyarul annyit tesz, mint kormánymegbízott. Benne van a nevében: a kormány helyi (jelen esetben megyei) megbízottja. Akit ezek szerint a mindenkori kormány nevez ki. És pont.
Kolozs megye új prefektusát a jelen pillanatban épp regnáló PNL – USR(PLUS) – RMDSZ kormánykoalíció nevezte ki. És történetesen magyar. Erre jöttek az önmagukat előszeretettel a multikulturalitás hőseinek nevező helyi liberális potentátok (például Kolozsvár magyarölelgető polgármestere, Emil Boc, de a híresen „magyardajka” Rareș Bogdan is) és mint morgó ebek, azzal fenyegetőztek, hogy ha „elmagyarosodik” Kolozs megye prefektusa, abból baj lesz. Történik mindez a 21. században, a jogállamiság pallosával fék nélkül, viszont preferenciálisan vagdalkozó EU egyik tagállamában, ahol a kisebbségi jogokat a hírek szerint úgy védik, mint Grosics annak idején a magyar kaput.
Na és akkor itt álljunk meg egy pillanatra és végezzünk egy nem is annyira abszurd képzeletgyakorlatot.
Tegyük fel, hogy mondjuk Texasban a helyi erők megpróbálják megakadályozni egy fekete politikus kinevezését. Mert, ugye, baj lesz. Na kérem, perceken belül a torkukra térdel az amerikai elnök, az amerikai szenátus, a felvilágosult amerikai média, a BLM (és egyéb betűszavak), no meg minden haladó élőlény, aki csak él és mozog.
Tegyük fel, hogy például Svédországban a helyi erők megpróbálják megakadályozni egy politikusnő kinevezését. Mert, ugye, baj lesz. Perceken belül a torkukra térdel az elnök, a parlament, a média, az értelmiségi kommandók, a jogvédők, és extraként Greta Thunberg is, noha a politikusnő nem lemming.
Tegyük fel, hogy Franciaországban a helyi erők megpróbálják megakadályozni egy roma politikus kinevezését. Mert, ugye, baj lesz. Hát, ott egyenesen nagy franszia forradalom törne ki újra.
És Tartuffe Románia? Nagyon nem hallom a kormányt (gondolom, most rágják egymás körmét, hogy mi legyen), a parlamentet, a médiát, de nem hallom a felvilágosult, toleráns értelmiségi élboly tébolyult dübörgését sem. Lapul mindenki, mint szar a fűben. Vajon miért?
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
A magyar kormány semmilyen elszigetelést, retorziót nem támogat Romániával szemben – jelentette ki pénteken Orbán Viktor.
Úgy van az, mint volt rég, az a Nap süt ránk rég. Az a Nap és az a Hold, az a szeretőnk, aki volt.
Jégesőbe forduló vihar vonult végig és okozott károkat Udvarhelyszék több településén, köztük Székelyudvarhelyen és Szentegyházán is. A mintegy tíz percen keresztül hulló jég megállt az utcákon, a fákban, termésben is kárt tett.
A megismételt romániai elnökválasztás első fordulójának eredménye sokkolta a pénzpiacot, az egyre fokozódó aggodalmak erős érzelmi reakciókat váltottak ki a befektetők és a megtakarításokkal rendelkező lakosság körében is.
Önkénteseket jelentkezését várják homokzsákok rakásához Alsósófalván, ahol a vízügyi hatóságok a rét elárasztása mellett döntöttek a paradji sóbánya megmentése érdekében – számolt be Facebook-oldalán a Sóvidék Televízió.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.