Nem csak Bukarest fulladozik a szmogtól: Kolozsváron is durva a helyzet, csak itt jól működik a propaganda

Egyes európai nagyvárosokban bevett szokás, hogy keményen megsarcolják azokat az autósokat, akik Euro 5-ös szabvány alatti gépkocsikkal közlekednének az általában túlzsúfolt városi utcákon. Sőt, nem szokatlan, hogy a leginkább szennyező járműveket könyörtelenül kitiltják a belvárosokból a városlakók, illetve a parkokat, éttermi teraszokat, idegenforgalmi látványosságokat látogató turisták egészsége érdekében. Bukarest rekord magas légszennyezettsége miatt Romániában elsőként vezettek volna be hasonló szennyezési adót, és ha ezt a lépést megteszi a főváros, akkor csak idő kérdése lett volna, hogy Kolozsvár vagy más nagyváros is lépjen. Csakhogy hiába szavazta meg a fővárosi önkormányzat az oxigénilletéknek nevezett adót, Gabriela Firea főpolgármester a múlt héten bejelentette, hogy nehéz szívvel (vagy inkább tüdővel), de letesz róla. Az önkormányzati választásokra készülő elöljáró attól ijedt meg, hogy mintegy 430 előzetes panasz érkezett a városvezetéshez, pedig még el sem kezdték alkalmazni a határozatot. Fireát az is befolyásolta, hogy felmérte a Facebookon az emberek véleményét a szennyezési adóról, és a válaszadók 90 százaléka az oxigénilleték bevezetése ellen foglalt állást (több mint egymilliós elérésnél azért ez számít). Alig telt el pár nap, és minden eddigi rekordot megdöntött a fővárosi levegő szennyezettségi értéke. A koronavírus okozta hisztéria közben a várost egyszerűen elnyelte a szmog. Ha egy normális országban élnénk, az illetékesek azonnal intézkednek. Konkrétan. Nem csak kiállnak sajtótájékoztatót tartani, magyarázkodni, netalán felhasználni a kellemetlen jelenséget az aktuális politikai érdekek mentén. De valahogy ebben az országban mindig ránk szakad egy abszurd fordulat, ha kiderül, hogy baj van. Ha nincs a hét eleji rekord magas bukaresti légszennyezettség, sosem derül ki például, hogy a bukaresti környezetvédelmi őrséget egy olyan személy vezeti, aki teljesen párhuzamos a környezetvédelemmel. Például, onnan értesült a Bukarestet fojtogató durva szmogfelhőről, hogy felnézett az égre. Egyébként azt sem tudja, mit jelent az ökoszisztéma szó, és szabadidejében félmeztelenül pózol a Facebookon ivócimboráival a tengerparton, vagy guszta kolbászok társaságában egy feltrancsírozás előtt álló disznó hátán ülve. Persze, attól még lehetne jó szakember, csakhogy nem az. Visszatérve a levegőszennyezettségre: ha azt azt hisszük, hogy ez a probléma csak Bukarestet érinti, nagyot tévedünk. Elég egy átlagos hétköznap csúcsidőben leülni egy padra, mondjuk a kolozsvári Deák Ferenc utcában, hogy erről meggyőződjünk – alig fél óra alatt garantáltan teleszívhatjuk magunkat az autók által kibocsátott káros anyagokkal. Annyi a különbség Bukarest és Kolozsvár között e tekintetben, hogy a fővárosban már nem lehet szőnyeg alá söpörni a problémát, míg a kincses városban még mindig elég jól működik az Emil Boc-féle propaganda, mely elhiteti, hogy Kolozsvár országos, sőt európai szinten az egyik legtisztább levegőjű város. Milyen kár, hogy ezt a kolozsvári mérőállomások adatai és a globális levegőszennyezettség mértékét valós időben mutató honlapok sem támasztják alá. Jó volna tudatosítani, hogy Kolozsváron naponta átlépi a maximális felső határt mind a nitrogén-dioxid, mind a nagyobb méretű szálló por. A szint normális keretek között tartásához már nem elég elektromos buszokat vásárolni, a tömegközlekedést népszerűsíteni és metróról, illetve körgyűrűről álmodozni. Legalább olyan drasztikus lépésre van szükség, mint a Bukarestben be nem vezetett oxigénilleték. Ja, hogy azzal nem lehetne választást nyerni, az más kérdés...