Minden kisebbséget kebelére von az EU, az őshonosokat elküldi a jó melegágyukba

Mert hát ilyen a (kék)vérbeli inklúzió: ólexkluzív! Értsd: akit az euro-gazdik ólbelinek, EU-fajtisztának nyilvánítanak, a fülükbe lövik a plecsnit, hogy ÍJÚ-konform, annak jár az inklúzió, még ha emberjogi cica-, egyes esetekben nagymacskaharcot is kell folytatni érte. Aki viszont nem megy át a szűrőn, nem elég uborkaegyenes, nem elég színes, nem elég többszörös identitású, na, annak nem jár a füljelző, tetkó, chip vagy bármi más elitmegjelölés. Az elégedjen meg annyival, amennyit eléje szórtak. Képzelje el, hogy gyöngy!

Na, kábé ez történt most: a brüsszeli Olümposzon zsizsegő Európai Bizottság elegánsan visszadobta az (ismét) érvényes és az Európai Parlament által is támogatott Minority SafePack kezdeményezést. Tudják, azt a több mint egymillió aláírással megalapozott polgári kezdeményezést, amely az őshonos kisebbségek jogvédelmének javítását kívánta (volna) elérni, mégpedig jogalkotás útján. Kedves polgárok, magyarázta az aranyszájú Bizottság, nekünk igazán, de tényleg nagyon fontos Európa sokszínűsége, tehát a ti őshonos sokszínűségetek is, ezért alkottunk eddig olyan törvényeket, amelyek védik a sok színeteket. Szmájli. Ennek alapján nem igazán értjük, mi a kurva anyátokat akartok még. Két szmájli. Mi védünk, mégpedig úgy, ahogy szerintünk jó és helyes. Három szmájli. Na, menjetek szépen a picsába. Sok-sok szmájli.

Az halandó ember persze higgadta(bba)n is elgondolkodhat azon, hogy vajh miért küldték el az őshonos kisebbségeket a jó melegágyukba a bizottsági godmode-os elitkommandósok. Hogy az őshonos kisebbségvédelem „erőltetése” – már azon túl, hogy néha mosolyogva csóválja a fejét pár euro-bálvány, midőn például egy ország igazán européer államelnöke leplezetlen uszítóbeszédet mond a legnagyobb európai kisebbségi közösség ellen, amely történetesen az általa irányított országában él – komplex tagállami, gazdasági érdekeket sérthet, nemzetközi feszültségeket gerjeszthet satöbbi.

De most épp rohadtul nincs kedvem higgadt(abb)an gondolkodni. Ezért azt mondom, hogy a tőlem messzi-messzi-galaxis-távolban többnyire a saját farka körül sürgő-forgó Európai Bizottság (amely dehogy Halálcsillag, ahhoz azért több vér kellene a pucába, inkább sötét mellékutcákon magányos nőket hátulról támadó szatírra emlékeztet) egyszerűen ott akarja felejteni az őshonos kisebbségeket valamelyik eldugott múzeum eldugott termének eldugott polcán. Hátha végleg elfelejtődnek, leesnek, összetörnek, elporladnak, beolvadnak a háttérbe. Mert akkor aztán lehet belőlük világkiállítást csinálni. Mint a kihalt emberfajtákból, kiirtott törzsekből, beszántott kultúrákból. Az milyen szép lesz, és milyen civilizált és milyen ajrópai. Ja, például Románia likes this! Very much!

Addig azonban még várni kell. És addig még fennáll a veszély, hogy ezek a konok, eltűnni nem hajlandó őshonos bunkók olyan identitások hordozói, amelyek nem és nem és nem feltétlenül a roppant sokszínű, ólinkuzív de végtelenül egyenes európai uborkaidentitás szamárvezetőjét követik.