Biztosan ismerős az érzés minden hírfogyasztó számára, amikor a reggeli kávé melletti felületes görgetés közepette sorra jönnek szembe a „sokánt”, vagy „hallucsinánt” felütéssel kezdődő hírek. Az egyik leggusztustalanabb ilyen visszatérő motívum a román sajtóban, amikor az „A murit!” (Meghalt!) felkiáltással és egy ismert sztár fotójával próbálják azt a látszatot kelteni, hogy a képen szereplő ismert személy halt meg, de a kattintás után kiderül, hogy csak a nagynénikéjének a kiskutyája távozott, aminek ugyebár nincs sok hírértéke, de ideális arra, hogy a hülye cím- és képválasztással átverjék a tisztelt olvasót. Zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar sajtóban is akad példa bőven, és hát elég sokat beszélnek a jelenségről azok, akik a médiát kutatják, ezért most erre nem térnék ki bővebben.
Egy ideig próbáltam kiszűrni a hírfolyamomból azokat a portálokat, amelyek úgy akarnak számomra eladni egy hírt, hogy közben rám hozzák a frászt, aztán feladtam. Mert egyszerűen mindenhová bekúszik ez a színvonal: az ajtókilincsre akasztott szórólapoktól kezdve az általában szenzációsnak ígérkező, valójában semmiről sem szóló rendezvényeken át az étlapokig (apropó: kóstolta már valaki a Iohannisról vagy a Vioricáról elnevezett pizzákat, amelyeket egy Kolozs megyei étterem kínál?). És persze, a folyamatos átverések nagy színpadáról, a politikából sem hiányozhat ez az attitűd, mellyel olyan kölcsönhatásban áll, mint az elemi részecskék a kvantumfizikában.
Bár folyamatosan azt hisszük, hogy az információáramlás, illetve a kommunikáció ezen végletekig lebutított mikrokozmoszában már elértük a legalját – le lehet húzni a rolót, vagy ahogy gyakran mondani szoktuk, be lehet zárni az internetet, mert gyakorlatilag ennél lejjebb már tényleg nem zuhanhatunk –, Viorica Dăncilă rövid tündöklése és bukása megmutatta, hogy mégis lehetséges. És most kivételesen nem az ő személyiségéről, mint jelenségről, vagy kínos megnyilvánulásairól van szó, arról születtek mémek és egyéb írások, bőven. Nem is arról, hogy ő „csak” egy volt kézimunka tanárnő, aki úgy jutott be az európai parlamentbe, hogy még angolul sem beszél, és akinek véletlenül pottyant az ölébe a PSD elnöksége és a kormány vezetése.
Mindezek már nem számítanak, ugyanis Viorica Dăncilă a múlté. Már nem kormányfő, elvesztette a PSD elnökségét is, körülbelül annyi szerepe lehet a továbbiakban a politikában, mint egy sarokba állított fogasnak. Hétköznapi emberré vált, aki folytatja az életét, mintha semmi sem történt volna. Elmegy bevásárolni az édesapjának, ácsorog egy kicsit a Ploiești-i szupermarket fagyasztott halkínálata előtt. Az emberek persze megbámulják, mert szokatlan nekik, hogy a tévéképernyőről ismert „Veorica”, akinek a bakijain olyan jót nevettek, most ott jár közöttük, gyakorlatilag egy közülük. De legfeljebb egy közös szelfi erejéig foglalkoznak – azaz foglalkoznának – vele, aztán mindenki megy tovább a dolgára.
A mi kis fentebb felvázolt mikrokozmoszunkban azonban nem merül ennyiben ki az eset. Mert a „sokántok” világában kihagyhatatlan az a cím, hogy Nem fogja elhinni, hol bukkant fel és mit tett Dăncilă! vagy esetleg az, hogy Van élet a PSD után is! Mit csinál újabban a munkanélküli Viorica Dăncilă?. Ez utóbbi cím egyébként szinte szó szerinti idézet a többnyire mérsékelten tájékoztató Digi 24 hírkínálatából.
Szóval itt tartunk. Ez a mi valóságunk, és nem lehet sehová sem menekülni előle. Sem Vioricát nem hagyják békében nyugodni, sem bennünket, akik szeretnénk már lapozni mindazon, amit Viorica Dăncilă és kormánya jelentett ennek az országnak.
Ezen túlmenően már csak az a kérdés foglalkoztat, hogy vajon annak miért nincs ekkora hírértéke, amikor mondjuk Adrian Năstase tankol (biztosan szokott)? Vagy az nem elég sokánt?
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Gázolajhiány fenyeget télen Romániában – figyelmeztetett a Frames tanácsadó cég egy csütörtökön közzétett elemzésben.
Az egészségügyi költségvetés hiánya meghaladja a nyolcmilliárd lejt, a mentősök fizetése is veszélyben van. Harminc százalékkal több áldozata van idén az emberkereskedelemnek Romániában...
Gazdára talált az első kategóriás főnyeremény a csütörtöki lottósorsoláson, a szerencsés szelvény tualjdonosa 17 760 754,40 lejt, azaz több mint 3,32 millió eurót nyert.
Vádat emelt a legfőbb ügyészség Dan Tanasă, a szélsőjobboldali Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője ellen egy, a bevándorlók elleni bejegyzés miatt.
Két embert bántalmazott, több vendéget pedig erőszakkal fenyegetett meg egy 43 éves férfi Csíkszeredában. A rendőrök kardot, két bicskát, boxert és könnygázspray-t is találtak nála. A férfit pszichiátriai osztályra utalták be.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.