Oké, abban semmi különös nincs, hogy a politikusok néha kapnak egy-egy kitüntetést. Kell az a kis elismerés nekik is, hiszen annyi, de annyi méltánytalan kritika éri őket.
Valószínűleg erre is gondoltak azok a döntőemberek is, valahol a messzi Aachenben, akik alapos elemzés után bejelentették, hogy Románia államelnökének ítélik oda a Nagy Károly-díjat. Még mielőtt bárki rákérdezne, hogy jó, de ez mi a fene, jelezném, hogy elég jelentős elismerésről van szó, ha nem egyébért, hát azért, mert olyan arcok kapták meg korábban, mint Winston Churchill, I. János Károly spanyol király, Henry Kissinger, két pápa (II. János Pál és Ferenc), aztán Václav Havel, Tony Blair, Bill Clinton…
Itt szúrnám közbe, hogy a díjat olyanok kapják, akik az európai értékek élharcosai, az odaítélők értelmezésében.
Újabban meg az EU összes fejese. Naná, hiszen ők értelemszerűen az európai értékek élharcosai, világos, nem?
Jó, vissza a mi Klausunkhoz. A bejelentés megvolt, a díjat jövő májusban adják át, na de van itt egy érdekes apróság. Az indoklásban szó van többek közt arról is, hogy ez a Románia, amely legyőzött egy igen brutális kommunista diktatúrát, utána pedig – minden remény és elvárás ellenére – csalódást okozott a Nyugatnak, éppen Iohannis irányításával tért vissza az igazi európai értékek aklába, mint a legeurópaibb dél-kelet-európai ország.
És akkor halkan mondom: ezt csak úgy tehette meg, hogy átesett azon a 30 évvel ezelőtti pillanaton, amikor Temesváron egy református lelkész nemet mondott a Ceaușescu-rezsimnek. Ez a református lelkész – Tőkés Lászlóról van szó, naná – 2009-ben kapott egy kitüntetést a román államtól, az 1989-es temesvári forradalom kirobbantásában szerzett történelmi érdemeiért. Amelyet 2016-ban éppen Klaus barátunk vont vissza, mivel Tőkés, úgymond, fütyült a tusványosi templomban. Európai értékek bajnoka, aham.
Szövegmagyarázat: Iohannis az Európa Tanácsban... mérges... vidám... a szülinapján... karácsonykor... egy csípős paprika után... 4 csípős paprika után... amikor találkozik R2D2-val... miután visszaszerezte az országot.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Letépte a magyar nemzeti színű szalagot a nándorfehérvári diadal emlékművéről, és helyére román trikolórt idéző pántlikát kötött egy belgrádi román férfi, aki szerint „mindenhol ellopják a történelmünket a magyarok”.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
A magát George Simion hívének kiadó, Tulcea megyei férfi lebozgorozza, szidalmazza, fenyegeti és „visszaküldené” a romániai magyarokat Magyarországra. A TikTok közösségi videómegosztón terjedő videó kapcsán Kézdivásárhely polgármestere is megszólalt.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.