Mangalica, a román

Romániában, magyarként megszokhattunk pár dolgot. Például azt, hogy a mioritikus média előszeretettel, sőt, kizárólagos módon románokról beszél, mikor az ország lakosságára utal. A románok megszavazták Iohannist, a románok karácsonyt ünnepelnek, a románok fáznak. Mintha nem lennének itt más nemzetiségűek is, szép számmal, akik román állampolgárok (adott esetben is). Oké, ez talán szőrszálhasogatásnak, ultrapíszí dumának tűnik. Na de ott vannak a román állampolgárságú, ám történetesen magyar nemzetiségű emberek, akik valami nagyot értek el a szakmájukban. Az örök példa Bölöni László (de még sok van). Ugye, amikor sikerre vitte a hazai focit, akkor Lóci volt, a román. De ha véletlenül jött egy bukta, rögtön „elvesztette” románságát. Magyar lett. Ami viszont most történt, az enyhén szólva nemzeti közröhej. A patrióta média ugyanis az állatvilágra is kiterjesztette a románságot. Mégpedig nem is akármilyen fajtára vonatkozóan: a mangalica sertésről van szó. Mint tudjuk, a mangalica őshonos magyar faj. De ez bizonyos helyeken nem okoz gondot. A sertésrománosításra az adott alkalmat, hogy egy gasztroblogger ellátogatott Romániába, pontosabban a Prahova megyei Tohani faluban levő farmpanzióba, a Dákok Farmjára. Amely egyébként nem is néz ki rosszul, és a videóból az is kiderül, hogy állati jól főznek, sütnek. Oké, szegény gasztroblogger annyira tájékozott a helyi történelem ügyeiben, mint egy mangalica sertés, de hát ez az ő baja: több ezer éves román kultúráról beszél, meg a mangalicahúsról, mint ősi román ételről. Ja, ehhez is hozzászoktunk. Na de, amit a fent említett mioritikus média hozzátesz: nem többet és nem kevesebbet állít, mint hogy a mangalica sertés egy híres (eddig igaz) és román faj. Ja, a báznai sertés mellett. Jó, a báznai sem igazán román, tekintettel arra, hogy az 1870-es években tenyésztették ki, épp a mangalica és a Berkshire sertés keresztezése útján, de hogy a mangalica mitől lett mioritikus, azt bizony nehezen tudom megérteni. Most már csak arra várok, hogy egy jó román népdalíró-költő-szerző, esetleg manelista a Miorica című ikonikus román népballada mintájára előáll a Mangalica című slágerrel. Amely így kezdődhetne (Bandi András fordítását ferdítem):

Mangalica

Egy fennsíknak aljában, Mennyország kapujában, Az úton ím jönnek, Lefelé a völgynek, Három disznókonda, S három csobán, ott la! Az egyik moldvai, A másik magyari, Harmadik vráncsai. De amott a magyari És vele a vráncsai Nagyban beszélgetnek, Arról egyezkednek, Mikor az este eljöve, Majd az életére törnek, S megölik a moldvait, Mert irigylik javait, Mert több a disznója, Rőt mangalicája...