Magyarok földjeit koboznák el Szlovákiában, a Beneš-dekrétumokra hivatkozva

Megszoktuk már, hogy bármely távoli népcsoport érdekében felszólalni felelős, szolidáris magatartás, a Kárpát-medence valamely magyar nemzeti közösségét ért jogsérelem hangsúlyozása viszont „magyarkodás”, vitézkötéses, múltbarévedő sérelmi politizálás – a kárpátaljai emlékműrongálás után most mégis egy szlovákiai esetre hívnánk fel a figyelmet. Annál is inkább, mert múltbarévedéssel ezúttal tényszerűen nem a magyarokat lehet vádolni, ráadásul ha valami, ez az ügy kimeríti a „rendszerszintű diszkrimináció” fogalmát. A pozsonyi Új Szó írta meg, hogy az épülő pozsonyi körgyűrű mentén fekvő telkeket a szlovák földalap arra hivatkozva akarja elkoboztatni, hogy azok a földek nem magántulajdonnak, hanem a szlovák állam tulajdonának számítanak, mivel tulajdonosaiktól – illetve azok leszármazottaitól – a második világháború után már elkobozták a Beneš-dekrétumok értelmében. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az illető tulajdonosok magyarok vagy németek voltak, és a két nemzeti közösség kollektív bűnösségét megállapító dekrétumok értelmében az állam kártalanítás nélkül igényt tarthat rájuk. Igen, jól értik: ha földtulajdonos vagy Szlovákiában, és a felmenőid magyarok (vagy németek), akkor elvileg elvehetik a telkeidet fizetés nélkül, ha az államnak szüksége van rá, például egy autópálya megépítéséhez (mivel a körgyűrű ezeken a területeken haladna át). Azért használjuk a feltételes módot, mert nemrég az Európai Emberi Jogi Bíróság már Szlovákia ellen ítélt egy hasonló ügyben, amikor szintén az inkriminált dekrétumok számítottak (volna) jogalapul a kisajátításhoz. A tulajdonosok ügyvédje szerint „összesen több millió euróról van szó”, mármint ennyit nem fizetne ki a szlovák állam a földek jogos tulajdonosainak. A szóban forgó telkek – ha jól értjük – hetvenegynéhány évvel ezelőtt eljárási hibák miatt megúszták a kisajátítást, a szlovák földalap „érvelése” szerint viszont „az egykori tulajdonosok nemzetisége miatt végbe kellett volna mennie az elkobzásnak”, tehát a föld az államé, és kész.

Csehszlovákiából áttelepített magyarok 1946-ban

Edvard Beneš csehszlovák köztársasági elnök 1945-ös rendeletei – amelyek révén az ország területén élő németeket és magyarokat megfosztották állampolgárságuktól, állami munkahelyeiktől, elkobozták vagyonukat, betiltották nyelvhasználatukat – ma is a két utódállam, Csehország és Szlovákia jogrendjének részei; ennek ismeretében a „ne hánytorgassuk fel a régi sérelmeket”, „borítsunk fátylat a múltra” típusú kijelentéseknek egészen különös az akusztikájuk. Nemrég bezzegeztünk – joggal – az új szlovák miniszterelnök, Igor Matovič békülékeny, magyarbarátnak is nevezhető Trianon-környéki gesztusai kapcsán. Azóta a Válasz Online készített egy interjút a szlovák kormányfővel, amelyben rákérdeztek a Beneš-dekrétumokra is: Matovič ezekről nem akart véleményt nyilvánítani, de megjegyezte, hogy személy szerint ellenzi a kollektív bűnösség elvét. Hogy az elkobzást kockáztató földtulajdonosokat ez mennyire vigasztalja, arról nincs hír.